Vasárnap még nem volt biztos, hogy a festményt őrző nagy piros rekesz elindulhat hozzánk: a képet a Szépművészetinek – a kiállítás darabjainak többségével együtt – kölcsönző bécsi Leopold Múzeum sokáig hezitált, útnak merjék-e indítani a szállítmányt árvíz idején, végül hétfő reggel mondták rá az áment.
A tároló csavarjait három ember szedte szét, a fotósok feszült figyelemmel kísérték, amint sorra hámozták le a képet védő újabb rétegeket, míg végül előkerült a műalkotás. A Fekvő női akt jelentőségét azon kívül, hogy „egy jó nagy kép”, amit lehet mutogatni a médiának, az adja, hogy „jól összefoglalja, mi az, amitől Schiele nagyon egyéni” – mondta kérdésünkre Bodor Kata, a kiállítás kurátora.
Művészettörténetileg azonban az Önarckép lampionvirággal a legjelentősebb mű, amely a művész korai szecessziós és expresszionista korszakának – egy évtizedes életművét kettébontó – cezúrájaként értelmezhető – magyarázta a kurátor. Utóbbi festményért a főigazgató elmondása szerint „fél évet huzakodtunk az osztrákokkal”, ezért nagy megtiszteltetés, hogy kölcsönadták, de megérte, mivel a kép annyira fontos része az életműnek, hogy enélkül nem is csinálták volna meg a kiállítást. Ez egyben a tárlat egyik legértékesebb darabja is, de több olyan kép is érkezett Magyarországra, amelyek biztosítási értéke tízmilliárd forint felett van – mondta Baán László.
Az izgalomtól fűtött fotósok nem sokáig gyönyörködhettek a méretes aktban, szinte azonnal kibontása után lefektették egy terepasztalra, ahol az osztrák és a magyar múzeum restaurátorai vették kezelésbe. Szállítás után ugyanis minden esetben ellenőrizni kell, hogy történt-e állapotromlás, amit egy erős fényű zseblámpával, közeli szemrevételezéssel vizsgálnak meg, ugyanez fog történni három hónap múlva is.
A szakértők ilyenkor olajképek esetében elsősorban arra figyelnek, hogy a rázkódástól nem pergett-e le a festék, de a papíralapú műalkotásoknál a páratartalom változása is kockázatot jelenthet, hullámosodhat a papír.
A leginkább erotikus ábrázolásairól ismert Egon Schiele egy ízben börtönbe is került erkölcstelennek vélt rajzai miatt, igaz csak egy hónapra, de ekkor több művét meg is semmisítették. A még tolerálható női aktokon kívül azzal sikerült megsértenie a korabeli bécsi közerkölcsöt, hogy kamaszokat és egy terhes nőt is ábrázolt erotikus megvilágításban, utóbbit egy nőgyógyász ismerőse közbenjárásával.
A művész önábrázolásai sem mellőzték az érzékiséget: volt olyan is köztük, amelyen önkielégítés közben látható. A Szépművészeti – neves kortársak, köztük a példaképnek tekintett Gustav Klimt és Oskar Kokoschka műveit is bemutató – kiállításán négy olyan művet is meg lehet majd nézni, amelyeket a korabeli cenzúra nem engedett kiállítani, köztük a terhes nőt ábrázoló képet is.
A 28 évesen az első világháború utáni spanyolnátha járványban – terhes feleségével együtt – elhunyt művész számos irodalmárt is megihletett, többek között Mario Vargas Llosát (Don Rigoberto feljegyzései) és Aldous Huxleyt is, aki a következőt írta Schieléről: „Nem igazán tudjuk, hogy tovább tudott-e volna lépni abból az önsajnáló kamaszos szorongásból, amely művészetének fő témáját adta. (...) A maga hisztérikus módján sok fiatal félelmeit és szorongásait ki tudta fejezni. Csodálatos, felkavaró és meglepően ártatlan.”
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
