Jogásztúltengés és kesergés a médiavitán

Honnan lehet tudni, hogy értelmiségiek kerekasztal-beszélgetésén van az ember? Ha más nem is, a körülmények biztosan elárulják: éppen annyira van világos a Müszi fülledt termében, hogy ne lássuk a kivetítőt és a monitort, de legalább annyira sötét, hogy el tudjunk aludni, mivel a nyolc méterre folyó beszélgetésből úgysem hallunk semmit. Pontosan ilyen volt a Mérték második, csütörtöki vitája is. Ezt nem én mondtam, hanem a szerinte elviselhetetlen körülmények miatt magából egy óra után kikelő Enyedi Nagy Mihály médiaszakértő. Jobb híján a szemben álló pogácsahalommal és vörösborokkal szemeztem, de néha sikerült elkapni egy-két mondatfoszlányt is.

„A legjogászkodóbb téma, elég tömény anyag” 

A Mérték Médiaelemző vitasorozatának második része rögtön az egész témakör legszárazabb etapja volt, nem csoda, hogy szinte csak jogászok ültek körülöttem. Habár a meghívó szerint az emberi méltóság, a gyűlöletbeszéd, a kiegyensúlyozottság, és a gyermekvédelem ezen az eseményen nem jogi problémaként lettek volna érdekesek, a mögöttük meghúzódó társadalmi jelenségeket mégsem sikerült megvillantani.

A felütésként korábban publikált vitaanyag állítólag a Mértéken belül is jóval több összeütközést okozott, mint más témák, úgy tűnt, nem igazán sikerült megegyezniük abban, hogy mi most a legnagyobb baj a médiaszabályozással. Ezért a jelenlévő nagyjából húsz fő is megkapta papíron a szóba jöhető 12 pontot, hogy válasszon ki belőle ötöt, amely azonnali vitára érdemes. Sajnos nem tudtuk meg, melyik nyert.

Polyák Gábor médiajogász szerint viszont a legnagyobb baj az új médiatörvénnyel az, hogy a jogalkotó nem vette észre, hogy az analóg tévék és a rádiók mellett befutott a digitalizáció. Ez lehet az oka annak is, hogy az új jogszabályban ahelyett, hogy csökkentették volna a tévékre és rádiókra vonatkozó szabályok és szankciók számát, tovább bonyolították ezeket a részeket.

A Mérték médiajogásza szerint a digitális médiakörnyezetben már nincs szükség önálló médianormákra. Fontos, hogy az állam megjelenjen a területen, de nem szankciókkal, normákkal, hanem egy olyan eszközrendszerrel, amely tematizálja a társadalmi jelenségeket, napirenden tartja és vizsgálja őket a médiapiac viszonylatában. Szerinte az önszabályozás és a médiaombudsman lehet a megoldás.

Közszereplők mindenek felett

2010 óta sokszor, sokan panaszkodtak az új médiatörvény miatt, az Origo jogásza, Detrekői Zsuzsa is. A Mérték vitájára meghívott szakember itt viszont arról beszélt, hogy a gyakorlatban mégsem volt sok dolga ezzel. „Amivel nagyon sokat szívunk, az a polgári joghoz tartozik” – mondta, hozzátéve, hogy „a polgári jogtól mindenki retteg; főleg a sérelemdíj, a fotók, a közszereplők a problémás pontok”.

A Mérték szerint az új Ptk. még a semmihez, vagyis a szabályozás hiányához képest is egy jó nagyot lépett hátra a közszereplők személyiségi jogi védelme ügyében. „A véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát az új rendelkezés meglehetősen szűkre szabja, ráadásul teljesen bizonytalan határokat szab – pl. »méltányolható közérdek« – a közlés szabadsága előtt”, a hatályba sohasem lépett 2009-es változat sokkal jobb volt.

Detrekői Zsuzsa azt mondta, ő is találkozik közszereplős esetekkel. Ilyen például, amikor bilincsben, kitakarás nélkül közlik egy vádlott képét, aki utólag azt mondja, mégsem közszereplő. Polyák szerint az is baj, hogy még mindig nem tudni pontosan, ki számít egyáltalán közszereplőnek.

De ott volt például az Index korábbi cikke a Thürmerékről. Abból kiderült, hogy gyakorlatilag a politikus családja alkotja a munkáspárt kemény magját; per lett a vége. Az Origo is törzsvendég most a polgári jogi bíróságon, sajtó-helyreigazítási ügyben, mondjuk a Hajdú Péter paródia kapcsán. Az ilyen ügyeknek gyakran mégis megegyezés a vége. „A sajtó-helyreigazításokban több ügyben is nekünk ítéltek, liberális döntéseket hoztak ” – mondta Detrekői – „teljesen ledöbbentem, hogy a bírók ennyire normálisan állnak hozzá”.

Gyűlölet, vagy mégsem?

A gyűlöletkeltéssel kapcsolatban Török Bernát azt mondta, ma már sokkal tisztább, hogy mit várnak el a média- és a büntető jogszabályok, mint korábban. A médiajoggal foglalkozó alkotmányjogász kijelentette, hogy az Ab gyűlöletkeltésre vonatkozó két határozata is teljesen egyértelmű. Legalábbis neki egyértelmű, de szerinte a bíróságoknak nem, ezért szerinte rosszul, túl szigorúan alkalmazzák a szabályokat.

Török többször is hangsúlyozta, fontos, hogy a Btk. mellett a médiajog is szabályozzaa gyűlöletbeszédet, illetve hogy a két szabály párhuzamosan működjön. A médiaszabályozásban a gyűlöletkeltés tilalma sokkal hatékonyabb lehet, mint mondjuk a Btk.-ban, amely személyes felelősséget kér számon – mondta.

Molnár Péter, a CEU oktatója, aki az előző médiatörvény megalkotásában is részt vett, azt mondta, szerinte maguk a bírósági döntések a bizonyítékok arra, hogy nem egyértelmű, mi számít gyűlöletkeltésnek. Felidézte a januári Tomcat-döntést, és a májusi Bayer-büntetés elutasítását. Mint mondta, a különféle emberi jogi szervezetek reakcióból is egyértelmű, hogy valami nincs rendben. Olyan rendszer kellene, amely „közvetlenül lefedne bizonyos veszélyt kiváltó beszédeket, és akkor világos lenne a jogalkalmazók számára, hogy miről van szó ”.

Na, majd a közmédia

És nagyjából ezen a ponton ébresztette fel a közönséget Enyedi Nagy Mihály. A médiaszakértő a valóságba próbálta visszarángatni a résztvevőket. Szerinte a Mérték kis létszámú, zárt vitái semmit sem fognak megoldani, végképp nem fogják elérni eredeti céljukat, hogy széleskörű társadalmi vitát indítsanak el médiatémában. Ez már csak azért sem fog megtörténni, mert a szervezők nem hívják meg "más értékrendek képviselőit". Szerinte ha rögtön kormányváltás lenne, akkor sem lenne kultúraváltás. Nincs ugyanis olyan kormányzat, amely csökkenteni akarná befolyását a média fölött. „Ha van bennünk egy ilyen lírai vágy, akkor nagyon nagyot lehet majd csalódni.”

„Észre kéne vennünk, hogy a nyugati médiarendszerekben az elsődleges szabályozóerő a közszolgálat példamutatása, ehhez rendezi be magát a médiapiac” – mondta Enyedi, aki valójában saját magának tett fel kérdéseket, de az ő válaszait legalább hallottuk. A szakember szerint nálunk már menthetetlen a közszolgálat, jogi eszközökkel legalábbis esélytelen segíteni rajta, csak egy teljes kultúraváltás lehet a megoldás.

Szerinte a Mérték és a Főszerkesztők Fóruma által is folyamatosan emlegetett önszabályozási rendszer is értelmetlen lenne. „Régen is volt önszabályozás, amikor az öt újságírószervezet összeállt, de ez semmit sem akadályozott meg a Demokratában vagy a Magyar Nemzetben.”

A kritikát is tanítani kell

Polyák szomorúan védekezett. „Nyilván nem tudjuk megváltani a világot, de mi az, amit mi tehetünk? Az, hogy itt beszélgetünk, a politikai kultúrára alig hat, de ez a mi eszköztárunk.” Végül feltette a nagy kérdéseket: hol vannak a panaszosok? Mi ez a teljes érdektelenség? Minden rendben van vagy elment az emberek kedve a panaszkodástól? Akármilyen szabályokat hozunk, már nem mozgatja meg a társadalmat? Erre mondta Molnár Péter: a médiaoktatás is kulcs, anélkül az önszabályozás, meg ez az egész nem fog működni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!