Gombold újra! de most már tényleg

Mert arra a kérdésre végre választ kaptunk, hogy kinek is szól a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve Kft.-je, a Design Terminál rendezvénye. Elég ránézni a honlapra, hogy kiderüljön, az újraálmodott magyar identitás elsőszámú célcsoportja a szakmán kívül és a fiatal, Fidesz-szimpatizáns Tranzitnemzedéken túl az olyan fővárosi hipszterek csoportja, akik egy átlagos szombat este arról posztolnak Instagramon, hogy a Baldaszti’s-ban vacsoráznak. Ők aztán átugranak a Boutique-ba a Cultivóra, hogy reggelig kétezer forintos koktélokat döngöljenek a startupos haverokkal. Reggel egy Eszpresszó Con Pannal indítanak a Starbucksban, majd vesznek valami tízórait a Cserpesnél, hogy 11 körül besétálhassanak dolgozgatni a Sas utcai Loffice-ba, ahol egyébként van még egy kis maradék kézműves szarvaskolbász a hétvégi WAMP-ról. Mindeközben pedig hibátlan Mono öltözékben, hónuk alatt az iPaddel, félig angolul vagy franciául, felesleges akcentussal azt próbálják elhitetni mindenkivel, hogy ilyen környezetben szenvedni életérzés. Vagy valami ilyesmi.

Egy-két kigombolt ingű középkorú férfit és legyezős feleségeiket, meg az unokákat leszámítva sok ilyen arc pörgött idén a Millenárison, ahová tavaly sem fértek már be azok, akik más kasztokból érdeklődtek. A szervezők viszont ahelyett, hogy helyszínt váltottak volna, idén belépőjeggyel próbálták megtizedelni a divathordákat. (A bevételt egyébként az árvízkárosultaknak adják.) Emellett persze, ahogy az egész divatvilágban, itt is igaz volt, hogy sokkal izgalmasabb, ami a kifutók körül vagy mögött zajlott, mint ami rajta: a Gombold újrán! például a celebszpottingon túl a politikusspotting is működött, és a fashionterror is új értelmet nyert.

De kell ez nekünk állami pénzből?

Tavaly az event 150 millió forintba került, amit kormányzati kommunikációra szánt pénzekből vettek el. A hivatalos álláspont szerint a kormánynak érdeke a _nagyon_tehetséges_ fiatal_magyar_tervezők futtatása, „a kreatív gazdaság ösztönzése”. Ezt idén is minden felszólaló elmondta, lehetőleg minden kérdésre adott válaszában. Valamiféle mantra lehet.

A cél eszerint az lenne, hogy azon a szűk körön túl, akik már most is magyar tervezők ruháiban járnak, sokkal többen higgyék el, hogy ez mindenkinek jó üzlet. Esetleg, hogy akinek egy kézzel készített cipőnél is többre futja, az befektessen. És úgy tűnik, ez a réteg a fővárosi hipszterségnek nem az a rétege, amelyik nyáron bepiálva végigfetrengi az összes fesztivált, sokkal inkább a későn érő része, akik ugyanezt sokkal több pénzért minőségi kiegészítőkkel teszik.

Valamint a külföldiek. A Gombold újra! ugyanis idén már Central European Fashion Days néven fut, és cseh, lengyel, szlovák tervezőket, illetve nyugat-európai kereskedőket is megvendégel. Az új koncepció szerint Magyarország, habár tényleg _nagyon_tehetséges_ fiatal_magyar_tervezői vannak, csak a szomszéd országokkal együtt törhet a világ legfényesebb kifutóira. Fashionbloggerek állítják, össze kellene fogni, ahogy teszi ezt Párizs, Milánó és New York is, habár a kommunikáció alapján Budapest maradna a központ.Sőt, Bujdosó Bianka, az OurFashion írója szerint Budapest annyira "újító és pezsgő", hogy a következő években minden nyugati tervező múzsája lehet. Ha az unortodox kormányzást nem is, végül is a kreativitást külföldön is megérthetik. Kérdés, hogy akarják-e.

A szervezők már februárban hívtak nyugati buyereket – szombaton az is kiderült, a befektető szó már baromira nem trendi –, hogy személyesen találkozhassanak a _nagyon_tehetséges_ fiatal_magyar_tervezőkkel. A szájukat húzva, de azért eljöttek páran, 11-en. Persze nem a nagy nevekre kell itt gondolni, egyelőre csak átlagemberek számára ismeretlen külföldi szakmabeliekre. Körülnéztek, és hogy mire buktak? Leginkább csak a magyar lányokra. Habár Niedermayer Antal, a Kézmű kereskedelmi igazgatója szerint arra is, hogy itt minden olcsó. A buyerek pozitívan csalódtak, de összességében komornak találták a magyar divatvilágot. Ezek szerint mégiscsak a magyar valóságból indulnak ki a magyar tervezők.

Szóval magyar divatpiac egyelőre nem létezik, úgyhogy az állam segíti. Azzal, hogy a Gombold újrán Baldaszti's toastillával eteti a buyereket, vagy akár személyre szabott tanácsadással a Nemzeti Külgazdasági Hivatalban. Plusz a becsatornázott hipszterekkel.

És mit adnak ehhez a tervezők?

Tavaly agancsokba szorított kecses derekakat, meg apácás kapucnik mögé rejtett bájos pofikat láthattunk, de volt bogyós harisnya, kötött cipő, koskalap, székely kapu bőr táskán, és nyert például a félmeztelen csajra ágyékára eszkábált óriásgalamb. Idén már nem csak hungarikumokból lehetett ihletett meríteni, hanem az egész közép-európai kultúrából, de ezt látszólag alig használták ki az indulók.

Idén hódított a cekker, autós táska lófarokkal, panelnövény a hernyóselyem kombinén, a lakótelepi élet gegjei az ecseri piacról. Volt esőkabát, meg kis piros forrónadrág, amit látszólag a dübörgő közép-európai autóipar ihletett, de fejre fordított fonott kosárral is vonult olyan modell, akinek nem jutott a grincs hajból. A Wonderground az undergroundot vette szó szerint: a Budapest alatt található kristálybarlangokat álmodta ruhába és öntötte szexire gyúrt hipszterfiúkra. Persze úgy könnyű, ha sem a gyártás, sem a forgalmazás nem cél, a lényeg annyi: ki kell tűnni. Különdíjat kaptak, úgyhogy jövőre már jöhetnek a kirstályos BP truckerek.

Volt, aki idén is a szánkba akarja rágni, hogy mi a magyar, csakhogy egy jó túrós csuszás halászlé helyett egy marék rackajuh szőrt próbált rajtunk letolni. Mások csak finoman utalgatnak a nemzeti identitásra, itt egy apró matyóhímzés, ott egy orbitális rubik kocka. A sorok között meg egy Kerényi Imre.

A tavalyelőtti győztes, aki akkor csipke helyett punkrock szegecsekkel verte ki a hagyományos buggyos ujjú somogyi népviseletet, most pulik és komondorok rasztájába öltöztette a babáit. Azon azért nem lepődnék meg, ha Gyöngyösi Renátát nem a bugaci pusztán csak elméletileg rohangáló magyar kutyafajták ihlették volna meg, hanem Mark Zuckerberg vagy mondjuk Balogh József (vak) ölebe, de ez még akkor sem biztos, hogy baj lenne, ha tabletekből szögelt volna kalapot a kutyákhoz. Gyöngyösi egyébként, aki első sikere óta beindította saját üzletét, még egy élő pulit is bedobott, szerintem nagyszerű volt – ő is különdíjat kapott.

A Nubu és Dori Tomcsanyi dén csak azért indulhatott, mert végre lett oldhands kategória a newcomer, vagyis a pályakezdő mellett. Őket külön díjazták. A newcomer győztes kiegészítő kategóriában Kovács Ágnes lett, ruhában Csík Orsolya tarolt. A Bedclothes 2014 nem pizsamákat takart, hanem dunyharuhákat, paplankabátokat, takarókimonókat nyugtató világos színekben. Újító.

Az oldhands győztes Nubu viszont legalább figyelembe vette a piacot is, méghozzá a nemzetközit, habár a busójárás témát az elmúlt két évben jobban elcsépelték már, mint az azt megelőző százban. Garam Judit, Kovács Adél és Hajdu Anett Bao Bao kollekciójában elvileg még Kassák Lajos művei is visszaköszöntek valahogy, minden hozzávaló magyar volt, mondjuk hogy a bundájukért kilőtt nyulak, vagy valamilyen szőrös állatok milyen tájszólásban beszéltek, azt nem tudjuk. A szőrös sötét eleganciáért cserébe jövőre bemutatkozhatnak a Párizsi Divathét kísérő rendezvényén, a Kézmű pedig még több állat felhasználásával legyártja a szériájukat.

(Upadate: habár senki sem gondolta komolyan, hogy a magyarországi vadnyulak megtizedelésével vádolható a Nubu, kérésükre közöljük: húsukért feldolgozott kecskék és bárányok szőréből és bőréből készültek a kifutón látott Bao Bao ruhák és kiegészítők.)

Idén azért jobb volt

A szombati döntőben összesen húszan mutatkoztak be, két oldhands-öltözék,  két oldhands-kiegészítő, 11 newcomer-öltözék és öt newcomer-kiegészítő kategóriában induló pályázó. Eredetileg több száz pályamű készült, és a versenyzők között idén is rengeteg volt a MOME-s. Mivel a zsűriben megint ott ült Kopek Gábor, az egyetem rektora, kicsit olyan lehetett, mint egy diplomavédés.

A versenyzők közül tavaly sokan panaszkodtak a díjak miatt, mivel hiába volt 1,1 milliós pénzjutalom, másoknak csak fél év ingyenmunka járt Zoob Katinál, vagy egy lehetőség az új BKV-ruhák megtervezésére. Idén állítólag jobb volt a helyzet, Erdei Ildikó Virág, a MASAMOD tervezője, aki az oldhands kategória kiegészítő alkategóriájának győztese lett, például Párizsban mutathatja be munkáit. A nézők tavaly az időbeli csúszások és az elhúzódó eredményhirdetés miatt sírt, ez idén nem volt. Idén csak a baromi meleg adott okot panaszra.

A zsűriben egyébként a rektoron kívül ott ült még Magdalena Christofi lengyel divatdiktátor, Luu Anh Tuan, a vietnámi származású magyar divattervező, az Anh Tuan márka alapító tulaja, Jakub Polanka cseh és Mária Straneková szlovák divattervezők, Szűcs Péter újságíró, Zoboki Gábor építész, és Sebestyén Márta népdalénekest is beválogatták. Műsorvezetőnek még Harsányi Leventét is előszedték valahonnan, ő meg a szokásos-szánalmas poénjait hozta. A zenét szokás szerint Dj Bootsie adta, aki Harsányi szerint "a mi zenei feljebbvalónk".

Sze la ví

Attól, hogy szombaton szinte mind a húszan kaptak valamit, még kérdéses, hogy mi lesz a sok_nagyon_tehetséges_ fiatal_magyar_tervezővel. Mert önkifejezni gyönyörű dolog, de Niedermayer Antal szerint például arra is rá kellene jönniük, hogy a tehetségen és támogatáson túl más is kell a sikerhez.

Kérdéses a divatipar sorsa is, de rövidtávon érdekesebb, hogy mi lesz azzal a csíkos inges férfival, aki sörhasa közepéig kigombolt ingben ülte végig a showt? Mostantól Nanushkánál vásárol majd? Vagy egyszerűen csak a fejére fordít egy bevásárlókosarat? Esetleg hagyja, hogy továbbra is saját kis zárt világában létezzen a szakma, és a hipszterség kezében maradjon a magyar divatvilág meg a busójárás jövője? Kiváncsi vagyok.