Gyöngyi
9 °C
9 °C

Hatalmas játszótér a múzeumban

2013.07.11. 10:53
A Weöres Sándor centenáriumi év eddigi legkellemesebb meglepetése a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett A megmozdult szótár című kiállítás. Olyan jól sikerült, hogy egy átlagos hétköznap délelőtt is tömeg volt.

Weöres Sándorról kiállítást rendezni nem könnyű. Hiszen, mint azt Kemény István költő is elmondta megnyitó szövegében, nehéz bármi olyat mondani róla, ami nem közhelyes. Egy egész ország tartja ismerősének, a sokadik generáció nő már fel a versein. Közben egész életében, de főleg az ötvenes évektől rejtőzködő életet élt, magánéletéről, közéleti, politikai gondolatairól nem sokat tudni, és nem könnyíti meg a kutatást a hagyatékhoz való nehéz hozzáférés sem.

Kevés anyagból kellett dolgozni, mondta Hegyi Katalin kurátor is, ennek ellenére a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) olyan kiállítás született, ami nemcsak érdekes és csemegéket tartogat a Weörest jól ismerőknek és kedvelőknek is, de ami még nagyobb szó, maximálisan leköti a költészet iránt kevésbé érdeklődő közönséget is. Külön meglepetés, hogy a gyereket sem kell, sőt nem is szabad otthon hagyni, hiszen a kiállítás elkészítésénél rájuk is gondoltak.

Kedv a játékhoz

A kiállításon a hagyományos tablók is megtalálhatók a költő különböző életszakaszairól, és bár kétségkívül helyes kisfiú volt, ezeknél nem érdemes sokat időzni. A Moholy-Nagy Művészeti egyetem Kreatív Technológia Laborjával közösen létrehozott interaktív játékok és installációk ugyanis jóval több meglepetést tartogatnak. Belépéskor a látogatót fogadófal köszönti, rajta a kiállítás címét is adó A megmozdult szótár című verssel, mely rögtön kedved is csinál a belépéshez. A Weöres által két szó összevonásából megalkotott vicces szavak vizuális formába öltve terelik az érdeklődőt a terem belsejébe, ahol további játékos feladatokban merülhet el az, aki szeretne egy kicsit kísérletezni a költészettel.

Az első monitoron a költő utazásait ismerhetjük meg, Weöres Sándor ugyanis nagyon szeretett utazni, legalábbis amíg engedték neki. A Baumgarten-díjért kapott összegből például bejárta Norvégiát, majd a Távol-Keletet, de később is szívesen utazgatott feleségével, Károlyi Amyval az IBUSZ által szervezett utakon. A monitoron az adott helyszínre kattintva megjelenik a költő adott helyen született verse vagy személyes levele.

A játékok használati utasítása egyelőre sajnos lemaradt, így néha nagyon nehéz rájönni, mit is kell az adott állomáson csinálni. A gyerekeknek mondjuk nem lesz gondjuk, nyilván azonnal kézbe kapják majd a hatalmas textilgyümölcsöket, amelyeket megrázva zúdulnak is rájuk Weöres almás, körtés, szőlős versei. Ezzel nagyjából el is lesznek a végtelenségig, de ha mégsem, akkor egy másik falon rajzok, a kiállítás végén pedig olvasósarok várja őket.

A gyerekeket nem szeretem

A felnőttek pedig közben megtudhatják újfent, hogy Weöres nem is gyerekverseknek szánta mindenki által annak titulált verseit, hanem úgy nevezett ritmikai stúdiumoknak, amin keresztül a magyar nyelv életre kel.

És bár ismert híressé vált mondata a gyermeknapi műsorból, miszerint ő a gyerekeket „sem nem ismeri, sem nem szereti”, a kiállítás is bebizonyítja, hogy ez koránt sem igaz. Szépen fogalmaz ugyanis a gyerekekről, nem együgyű, kezdetleges embereknek tartva őket, hanem „kozmikus lényeknek”, akiknek belső világát élvezet és tanulságos megismerni. Azt akarta, hogy versei ne oktassák a gyerekeket, sőt, ha lehet, még tartalmuk se legyen, pusztán kisugárzásuk. Példának ő a Kutyatár című versét hozza fel, ami szerinte semmiről nem szól, mégis hat. Vitathatatlan, hogy célját tökélyre fejlesztette.

A kiállításon található interaktív nyelvi játékokra könnyű rákattanni. Ráadásul a rendezők csupa olyan játékot állítottak össze, hogy az ember a végére megérti, milyen szenvedély hajthatta Weöres Sándort a magyar nyelvvel való állandó kísérletezése során. A Keresztöltés című vers például már önmagában is egy nagy kísérlet, mégpedig arra vonatkozóan, hogy a vers szavai vízszintesen és függőlegesen is verset formázzanak. A játék során a látogató maga is kipróbálhatja, mennyire ügyesen tud a szavakkal játszani, és négyes öltésekkel értelmes sorokat képezni. Másik kedvenc játékunk a Versfoltozó, melyben a Weöres verseiből hiányzó szavakat a kezünkbe vehetjük és beilleszthetjük a hiányzó rubrikákba.

Némi bénázás után az ember hamar ráérez, hogyan tudja a szavakat a tenyerére fektetni és utaztatni, ami eleve jó érzés, amikor pedig a rakosgatás után megszületik a vers, az szinte az alkotással felérő öröm. Meg is fújhatjuk gyorsan az interaktív pitypangot, ami random kidob egy Weöres-verset nekünk.

Szobor helyett kiállítás

Nem működött viszont a Verskoppintó és éppen a Versfal sem, ezeknek kijavítására remélhetőleg hamarosan sor kerül, csakúgy, mint az ismertetők kihelyezésére. A megmozdult szótár nem egy tízperces kiállítás, erre ne is számítsunk, akár órákat is el lehet tölteni a játékokkal és a versekkel, és ha maradt még bennünk érdeklődés és erő, ott lehet maradni olvasgatni, verseket hallgatni, vagy megnézni a Weöres emlékműsort.

Ez a kiállítás látogatót is megmozgatja, legalábbis azt, aki egy kicsit is érdeklődik a költészet és a nyelv iránt. Maximálisan hű Weöres játékos költészetéhez, és rámutat arra, mennyi lehetőséget rejt a magyar nyelv, emellett kedvet csinál a költészethez is. Külön öröm a jól sikerült kiállítás annak fényében, hogy - mint arra Schein Gábor a Magyar Narancsban rámutott - a magyar nyelv egyik legnagyobb rajongójának jelenleg Budapesten sem szobra, sem utcája nincs.

A megmozdult szótár

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014 június 1-ig látogatható

Kurátor: Hegyi Katalin

Látványtervező: Mihalkov György