Előd
7 °C
16 °C

Chagall és Ámos: két zsidó sors

2013.09.11. 22:49
Csak egyszer találkozott egymással a világhírű orosz származású festő, Marc Chagall és a magyar Chagallnak tartott Ámos Imre, most mégis egyszerre mutatja be képeiket a Magyar Nemzeti Galéria. Több tucat kivételes festmény mellett két kelet-európai, zsidó gyökerű sorsot, két különböző életutat is megismerhetünk. Chagallnak közel száz év, Ámosnak tragikusan rövid élet jutott.

1937. október 4-én Párizsban mindössze néhány órára találkozott egymással a világhírű művész, Marc Chagall és Ámos Imre magyar festő. Látszólag csak ennyi a közös történetük, egyetlen találkozás, amiről Ámos később azt írta a naplójában, hogy feleségével (Anna Margittal, aki szintén festő volt) szinte szólni sem tudtak az örömtől, hogy találkozhatnak Chagallal, akit „aranyos figurának" ismertek meg, és aki elismerően szólt a képeikről.

„Eddig csak messziről csodáltuk, most kezet szoríthattunk vele, és még hozzá őszinte tetszését is láttuk a dolgainkkal szemben. Kikísért bennünket az ajtóig, majd mondta, hogy ha dolgoztunk, majd mutassuk meg újra. Majd azzal búcsúzott, hogy örül, hogy ilyen nagyszerű fiatalokat ad Magyarország." Chagall biztatta őket, hogy jöjjenek máskor is, és maradjanak hosszabban Párizsban. Erre azonban a magyar házaspárnak nem volt pénze, később pedig Ámost munkaszolgáltra kötelezték, utazásról már nem is álmodhatott.

Ez az egyetlen találkozás az apropója a Magyar Nemzeti Galéria csütörtökön nyíló kiállításának, ami rögtön két tárlat egyszerre. Az egyik az itthon is rendkívül népszerű Marc Chagall több mint hatvan művét bemutató kiállítás, ami részben a párizsi Musée du Luxembourg július végén zárult tárlatán alapul, és amire ott közel félmillióan voltak kíváncsiak. A Marc Chagall – Háború és béke között című kiállítás középpontjában a festő Biblia-illusztrációi és az orosz zsidóság életét bemutató képei állnak. (Chagall Vityebszkben született egy kilencgyerekes zsidó családban, később Párizsba emigrált.)

Az Élet háromszor négy méteren

Az itteni kiállítás legnagyobb szenzációja azonban nem volt látható Párizsban. Ez az Élet című, több mint háromszor négyméteres vászon, amit csak erre az alkalomra hoztak el Saint-Paul de Vence-ból, abból dél-franciaországi városból, ahol Chagall életének utolsó húsz évét töltötte. Az Élet, Chagall 1964-ben festett fő műve most először látható Franciaországon kívül. Ahhoz, hogy a mű 650 kilós szállítóládája beférjen a múzeumba, még falat is kellett bontani, a kép biztosítási értéke pedig hét milliárd forint.

Az Élet megérte az erőfeszítéséket: a mintegy nyolcvan figurát felvonultató kép Chagall életének lenyűgöző összefoglalása. Egyszerre, egyetlen képen láthatjuk személyes sorsát, gyerekkorát, emigrációját, szerelmeit és közben a zsidóság egészének történetét is.

Chagall önmagában elég lenne ahhoz, hogy a kiállítás Magyarországon is sikeres legyen. De a galéria vezetői mást is szerettek volna bemutatni, a „magyar Chagallt”, Ámos Imrét. A párizsi találkozáson túl ugyanis számos közös van a két festő sorsában és művészetében. Mindketten Kelet-Európában születtek, kisvárosi, zsidó családban. Mindketten üldözöttek voltak, de míg Chagall Franciaországból Amerikába tudott menekülni a nácik elől, addig Ámosra munkaszolgálat és láger várt.

Chagall majdnem száz évig élt, szerencsés és sikeres életet, Ámos Imre mindössze 37 évesen halt meg. Chagall élete végéig aktív volt, új területeket fedezett fel, például mozaikokat, üvegablakokat készített. Bár hatott rá a kubizmustól a szürrealizmusig számos irányzat, függetlenségét végig meg tudta őrizni. Ámos a munkaszolgálatban is rajzolt, utolsó munkáit 1944 októberében adta át feleségének. Ezek, az úgynevezett Szolnoki vázlatkönyv megrázó rajzai is láthatók a kiállításon. Anna Margit megpróbálta megszöktetni férjét, de Ámos nem akart menekülni, vállalni akarta a sorsát. Valamikor 1944 és 45 fordulóján halt meg egy német lágerben.

Az életöröm és az ellopott idő

Sorsuk különbözősége képeiken is visszaköszön. Chagall is átélt egy forradalmat, emigrációt, majd egy újabbat, amikor választott hazáját is el kellett hagynia, látott két világháborút és korán elvesztette feleségét. „De minden gyásszal együtt ő mégis az életöröm festője” – mondja Baán László főigazgató.

Chagall képein például az álmok színesek, derűsek, míg Ámosnál sötét, szorongó víziókat láthatunk. Még szerelmes festényeiből is süt a megjósolt, megsejtett korai vég. „Ámos rövid életében úgy vett át jegyeket, szempontokat Chagalltól, hogy közben végig autonóm művész maradt” – hangsúlyozza Baán László.

Hozzáteszi: bűn lett volna kihagyni Ámos Imrét Chagall mellől. A két különböző, zsidó gyökerű sors így, egymás mellé rendelve vált ki igazi megrendülést. „Ellopott idő” – így nevezte Ámos a munkaszolgálatban töltött hónapokat. A tárlat párhuzamos életrajzukkal indul: 1944 után látjuk, hogy Chagall tovább utazott, szeretett és alkotott, míg Ámos neve mellett már csak az üres fal látható.

(A tárlat Magyar Nemzeti Galéria "A" épületében 2013. szeptember 13. és 2014. január 5. között látogatható. Összesen  65 Chagall-művet és 45 Ámos-képet láthatunk.)