Az idén 58 éves Mo munkásságának kezdetére visszaemlékezve úgy fogalmazott: az 1980-as évek a cenzúra ellenére is igazi "arany éveknek" számítottak. Akkoriban számos téma számított tabunak, az írók ugyanakkor örömmel próbálkoztak megdönteni azokat, vagyis "a cenzúra motivációt adott és ad máig az íróknak" - fogalmazott Mo. A tavalyi irodalmi Nobel-díjas hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy a tabuk segítették a minőségi irodalmi munkák számának emelkedését.
Mo tavaly decemberben - díjának stockholmi átvétele előtt - úgy fogalmazott a cenzúráról: csakúgy, mint a reptéri ellenőrzés, az "szükséges rossz". Kijelentése miatt sokan kritizálták, felemlegetve, hogy Mo maga túl szorosan fűződik a kínai kommunista párthoz, sosem kritizálja azt, mintegy "állami íróként" tevékenykedik. Az írók felelősségéről a Nobel-díjas a South China Morning Postnak úgy nyilatkozott: nem gondolja azt, hogy az íróknak kerülniük kellene a társadalmi kérdéseket, ugyanakkor nem is felelősségük az, hogy súlyos és bonyolult társadalmi problémákról írjanak.
"Mindenkinek meg kell adni a szabadságot, hogy eldöntse, miről akar és miről tud legjobban írni", legyen az szerelmes, történelmi vagy tudományos-fantasztikus mű - véli Mo Jen. A nyilvánosságot legszívesebben kerülő Mo a Nobel-díj elnyeréséről úgy fogalmazott: az megzavarta békés életét. Az elmúlt évben számtalan felkérést kapott, teljesen zavartnak érzi magát. Az életben ugyanakkor nincs "ingyen ebéd" - mondta Mo, hozzátéve: a Nobel-díj és az azzal járó hírnév árát is meg kell fizetni. Az író korábban már "panaszkodott" felkapottsága miatt, sőt, áprilisban egy irodalmi fórumon nyilvánosan is felkért mindenkit: ne hívják őt rendezvényekre, mert nem fog elmenni. Terveiről akkor Mo annyit mondott: reméli, minél előbb lehetősége lesz rá, hogy visszatérjen íróasztalához és nagyon szívesen tenne valami jót a kínai társadalomért, de név nélkül.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
