Salamon
6 °C
14 °C

Verbunk vagy Dope-funk?

2013.09.24. 16:25

A magyar himnusz legújabb, verbunkosabbnak nevezett változata a könnyebb énekelhetőség és az autentikusság jegyében készült, leginkább azért, hogy a nemzetközi sporteseményeken is legyen egy olyan Himnusz-variáns, ami belefér a másfél perces, az elviselhetőség határát súroló időkeretbe. Más nemzetek himnuszát kifütyülni gyökérség ugyan, de arra senkit nem szabadna kötelezni, hogy az uruguayi nemzeti fohászt hét percen át hallgassa, így érthető, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szorgalmazása mellett végre elkészült ez a verzió, amit innentől a hivatalos sporteseményeken játszanak a magyar érmek mellé. Azt, hogy a hivatalos, állami ünnepségeken mostantól az eredeti vagy az új verzió csendül-e fel majd, nem tudni, mi mindenesetre azt kérjük olvasóinktól, hogy szavazzák meg, az alábbi változatok közül melyik az, amit az augusztus 20-i tűzijáték mellé legszívesebben hallgatnának.

A bizonytalan

Miért kellene szolgalelkűen énekelni a Himnusz szövegét? Hát hová lett a legendás magyar kreativitás? Ha nem tetszik, amit Kölcsey írt, tessék valami frappánsabbat kitalálni, mint Király Linda tette annak idején az azóta legendássá vált „ha ellen, valaki segítsen nekem” sorral.

A dopemanes

Pityinger László és testvére az Index felkérésére készített egy Himnusz-átiratot, amiben meglepetésre nincs egyetlen bazdmeg sem, van viszont kántálás és kicsit megcibált hangszerelés. Izgalmasnak nem neveznénk, könnyen énekelhetőnek viszont igen, ha valamit Dopeman hangterjedelméhez igazítanak, azt bárki bátran bevállalhatja.

A hajlítgatós

Ha van valaki, aki a Himnuszt is képes úgy előadni, hogy az embernek a talpa is ökölbe szorul tőle, az Pataky Attila, aki egy amerikai magyaroknál tartott hakniturnén volt képes úgy előadni a szerzeményt, hogy nagyobbakat és többet hajlított, mint egy átlagos kovács egy közepes kihívást jelentő lópatkó elkészítése közben. Ezzel az előadásmóddal nincs olyan esemény, amit ne lehetne tömegoszlatásba torkolló véres forradalommá átalakítani.

A klasszikus

Nem akarunk belemenni a hitvitába, azaz eldönteni, hogy a „hozz rá” vagy a „hozz reá” az üdvözítő megoldás, mindenesetre a most hallható verzióban az előbbi hangzik el, ha tetszik, ha nem. Nemzeti fohászunk hivatalos verziója felemelően magasztos és nagy ívű, de lelkesítésre, a nép tüzelésére, érzelmek felkorbácsolására tökéletesen alkalmatlan, a végére leginkább csak a párás, távolba révedő tekintet marad, és a szívet marcangoló kín a balsors tépte magyarságról.

A székely

A székely himnusz 1921-ben született, és csak azért hívják himnusznak, mert a kantáta sokkal szarabbul hangzik. Pedig az, az emigrációba kényszerült székelyek hazafias dala, ami az összetartozást és a szülőföld utáni vágyódást szólaltatja meg, nálunk például a csíksomlyói búcsú István, a király előadásának szereplői és a sokezres közönség tolmácsolásában.

A szlovák

Ha már unja a magyar szöveget, kövesse Fábry Sándor példáját, aki szlovákra írta át a Himnuszt, kis hibákkal és humorbonbonokkal tarkítva persze, mert lusta volt a gugli fordítót használni (vagy akkor még nem is létezett ilyen, amikor elkövette a merényletet). Mi sokkal alaposabbak vagyunk, íme a Himnusz szlovákul, haladóknak:

Boh vám žehnaj
Dobrá nálada a kopa,
Natiahnite ochrannú ruku
Ak budete bojovať s nepriateľom,
Osud, ktorý použila slzotvorný
Priveďte je veselý rok,
Utrpel ale týmto ľuďom
Minulosť a budúcnosť!

Az animás

Az Anima Sound System Himnusz-feldolgozása 2000-ben parlamenti interpellációhoz és kivörösödött arcú kisgazda szónokig korbácsolta a nemzet lelkét, Liebmann Katalin az FKGP közös véleményét tolmácsolva azt bírta mondani róla, hogy „egy zenészegyüttes Rákosi Mátyás nyomdokaiba lépve megváltoztatta nemzeti imádságunkat”. Pedig elég lett volna csak azt írnia, hogy unalmas és semmitmondó lett.

Az átértelmezett

A londoni olimpián Szilágyi Áron kardvívó köpni-nyelni nem tudott, amikor aranyérme mellé egy olyan Himnusz-variánst kapott, amire nem lehetett a szöveget énekelni. A „Nyújts feléje védő kart,/Ha küzd ellenséggel" sorok alatt a zenekar egy nagy szexttel (4+1/2 hanggal) följebb játszott a kelleténél, ezzel kicsit átértelmezte a Himnuszt, de nem biztos, hogy előnyére. Ha önnek mégis ez a verzió jönne be, nyomogasson bátran, és adjon neki egy tízest.

Az új

Vérbő, lendületes, valóban sokkal élvezetesebb változat lett a legújabb, bár a hangszerelés kényszeresen Páger Antal főszereplésével készült fekete-fehér magyar filmeket idéz a hallgatóban. A Skrillexen felnőtt generációnak persze tökmindegy.