Bertalan
11 °C
27 °C

Bulizni? Budán?

2013.09.26. 18:28
A budaiak eddig nem voltak elhalmozva szórakozóhelyekkel, kávézókkal, romkocsmákkal, de mostantól, ha megunták a Bambit, vagy végigették és -itták a Lövőház utca összes helyének kínálatát, akkor is van hova menniük. Irány a Margit utca.

A szájhagyomány útján terjedő pletykának, miszerint a budaiaknak ezután nem kell elmenniük a Mikszáth térre egy pohár kézműves sörért, vagy a Szimpla Piacra friss magyar zöldségekért és mangalicakolbászért, vasárnap mi is utána jártunk.

Úgy kezdődött, hogy bemásztam a kapun

A Margit híd lábától nem messze lévő kicsiny utcácskában szinte észrevétlenül lengedezik a szélben egy molinó. A fakapun egy Gül Baba türbéje felé mutató nyilacska és egy Szatyorboltot reklámozó plakát invitál befelé, na meg a pattogó tűz füstje. A westernfilmekbe illő, nyitott oldalú fapajtákban most bolhapiac van, a kocsma pultját elborítják az ismeretlen címkéjű üveges házi sörök, az udvar végében egy hatalmas bográcsban hagymát párolnak a közös lecsófőzéshez.

A Margitutcakilenc nevű szabadtéri közösségi hely eddig nem sokat tett önmaga reklámozására, mindössze az a néhány kiválasztott értesülhetett róla, aki a környéken lakik, vagy akinek véletlenül felbukkant a hírfolyamában egy-egy programjuk a Facebookon – ez azonban nem szándékos suttogó propaganda eredménye.

A helyet ugyanis munka mellett csinálja egy építész- és díszlettervező lány a tulajdonossal és néhány barátjukkal együtt. Szakál Andrea elmondása szerint július 13-án volt az első nap, amikor hosszú évekig tartó ötletelés, tervezés, építkezés, engedélyeztetés és az önkormányzattal való egyezkedés után kinyithattak.

„Három éve jöttem haza Prágából, ahol díszlettervező szakon tanultam. Ott kezdtem el helyspecifikus színházzal foglalkozni, a diplomamunkámat egy ottani társulattal egy romos foghíjtelken hoztuk létre. Amikor hazajöttem, folytatni akartam a kint elkezdett munkát. Emlékeztem rá, hogy évek óta itt van a Margit utcában ez az eladó telek, bemásztam a kapun, körbenéztem, aztán felhívtam a telefonszámot, ami az ott kifüggesztett hirdetésen volt. Megkérdeztem a tulajdonostól, hogy csinálhatnánk-e itt a TÁP Színházzal egy előadást, és ő belement, így kezdődött a kapcsolatunk, ami ebbe a közösségi központba torkollott.”

Közös a konyha, búbos a kemence

A telek tulajdonosa egy építőipari cég vezetője, aki szerette volna értékesíteni a területet, de jött a válság, és sem a telket nem lehetett eladni, sem pedig azokat a házakat felépíteni, amiket ide terveztek. A tulajdonos pedig ahelyett, hogy hagyta volna tovább pusztulni, inkább Andreáékkal közösen kidolgozott egy új koncepciót, és komoly tőkét invesztált bele, hogy élővé tegye ezt a helyet. „Hihetetlen, hogy ilyen nyitottan állt hozzá a kezdetektől fogva az ötleteinkhez. Abszolút partner volt abban, hogy bármi más legyen itt, mint egy sóderrel felszórt parkoló. Még akkor is, ha tudja, hogy sok időt igényel, mire ebből a befektetéséből valaha pénz is lesz” – mondja Andrea.

A kétezer négyzetméteres telken eredetileg két földszintes társasház állt, amit az állapotuk miatt – az utcafronti szakaszt leszámítva – le kellett bontani. Andrea barátaival közös irodája, a Blokk Építész Műhely ezekhez tervezett egy egyszerű faszerkezetet, amit kamionponyvával takartak le. Az eredeti tervek szerint itt őstermelők árulhatták volna a portékájukat. Később ez megváltozott, jelenleg szabadtéri közösségi térként működik, a kézműves söröket áruló kocsma mellett pedig a másik pénztermelő vállalkozás egy olyan bolt, amiben azoknak a termelőknek az áruit értékesítik, akik itt árusíthattak volna.

A bolt a múlt héten nyílt meg, a termékek között bio tejtermékek, kézi készítésű köményes sajtok, harcsamájpástétomok, finoman csípős házi kolbászok, nyolctojásos, napsárga tészták mellett idényzöldségek és -gyümölcsök találhatóak meg – ráadásul környezetvédelmi megfontolásból mind Budapest 50 kilométeres körzetében lévő őstermelőktől származik. A bolt egyben a Szatyorbolt hálózat egyik új átvevőpontja is.

A vállalkozás azonban nemcsak árusítani kíván, hanem ahogy most is, közös főzésre csábítja a környékbelieket. „Az a legszebb ebben a helyben, hogy nemcsak megvenni lehet a friss terményeket, hanem akár azonnal el is lehet készíteni. Most éppen közel húsz kiló paprikából és paradicsomból lecsót készítünk, amit a vendégek haza is vihetnek befőttes üvegekben télire, de tervezünk főzőtanfolyamokat is tartani itt” – mondja Kármán Erika, a Szatyorbolt vezetője. A közös főzéseknek az utcafronti házrészben kialakított gyönyörű búbos kemence lesz az egyik helyszíne.

Szívtől szívig szívesen

Október 4-től 6-ig Malátaszüreti bál néven kézműves sör- és gasztrofesztivál lesz a Margit utcában, azután minden hónapban tematikus rendezvényeket szeretnének csinálni: október végén szüreti bált, novemberben Márton-napi ünnepséget, decemberben disznóvágásos témájú minifesztivált. „Nagyjából mostanra terjedt el a híre annak, hogy egyáltalán létezünk. De aki akárcsak egyszer is eljön ide, rögtön otthon érzi magát. A környékbeliek a sajátjuknak érzik, és egyre messzebbről is ideszoknak a budaiak. Attól működik ez a hely, hogy ez a szívügye mindenkinek, egyikünk sem úgy van itt, hogy ebből azonnal meg fog gazdagodni” – mondja Andrea.

A gasztro- és közösségi programok kínálatát egy rendezvényszervező cég nemsokára kulturális eseményekkel fogja kiegészíteni. Hajnalig nyitva tartó romkocsmára és több száz fős koncertekre azonban továbbra sem lehet számítani, mivel a kerületben este 11-től csendrendelet van, amit szigorúan be is tartatnak.

„Számtalan képzőművész jelentkezett már, hogy szeretne itt kiállításokat csinálni, zenészek, hogy koncerteznének, volt is már itt egy szitárkoncert, amit a kertben a fa alatt tartottuk. Nagyjából ilyen koncertekre lehet számítani majd ezután is, instrumentális hangszerekkel, családias környezetben, hogy ne zavarjuk a lakókat. De lesznek videoinstallációk, táncos performance-ok is a kertben, és civil fórumok a kerületieknek. Tavasszal pedig a telek felső részében közösségi kertet is kialakítunk” – ígérik.

A Margitutcakilencben szinte már minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön egy újabb közösségi és kulturális centrum, már csak be kell népesíteni. Aki pedig attól fél, hogy az őszi napok beköszöntével fázni fog a szabad ég alatt, ne aggódjon, a faállványzatok nemsokára szénabálából kapnak falakat.