„Ezt az időszakot valahogy túl kell élni” – utal Tóth Tamás a plakátok sanyarú sorsára, hiába számított ugyanis a XX. század legjelentősebb médiumának a plakát műfaja, jelentősége a '90-es évektől kezdve fokozatosan csökken. Ez ellen küzd többek között a Magyar Plakáttársaság, amelynek célja, hogy a magyar plakát ismét ismertséget szerezzen, és elnyerje méltó helyét a köztudatban. Úgy tűnik nem is kergetnek ábrándokat, hiszen idén már a negyedik kiállításuk nyílt kedden, a Design Hét keretében az Olasz Intézetben.
A Pizza All'ungherese kiállítás főleg talán olaszoknak lehet érdekes, hiszen azt tükrözi, mi is jut eszébe a magyar képzőművészeknek vagy tágabb értelemben a magyaroknak Olaszországról. Az október végén Rómában bemutatásra kerülő kiállításnak most csak egy része látható az Olasz Intézetben, kifejezetten azok a darabok, amelyek Olaszországra és az olasz kultúrára reflektálnak. A plakát, ami – mint Tóth Tamás is elmondta – a 21. században még keresi az útját, egy olyan speciális képi világgal és vizuális kifejezőerővel rendelkezik, amire más művészeti ág ilyen intenzíven nem képes. Mivel a képzőművészet és alkalmazott művészet határán helyezkedik el, sorsa kissé hányatott is, bár a reklámban szerepe erőteljesen csökken, a színház- és filmplakáttervezés fellendülőben van.
A magyar plakát egyébként mindig kelendő volt, mint azt a kiállítást megnyitó Katona Anikó is elmondta, sőt most már a műgyűjtők is kezdik maguknak felfedezni, az aukciókon egyre nagyobb pénzért kelnek el a plakátok. A magyar plakát egyébként a szecessziós fénykor után, a '60-as évektől kapott új lendületet, és egészen a nyolcvanas évekig remek darabok születtek a műfajban.
A mostani kiállításon mintegy húsz művész munkája látható, mindegyikük a Magyar Plakáttársaság tagja. Mivel a témamegkötés mindössze annyi volt, hogy az olasz kultúrával kapcsolatos legyen a plakát, igen sokszínű és sokszor vicces művek születtek. Az olasz kulturális évad keretében egyébként éppen Pécsen is nyílt egy Verdi tematikájú plakátkiállítás. Verdiből az Olasz Intézetben is sok van, ami azt jelzi, hogy a magyarok számára valószínűleg ő a legismertebb olasz. De persze feltűnik Leonardo, a Dávid szobor és Fellini is. És ne feledkezzünk meg arról, hogy azért mi is adtunk valamit az olaszoknak, nekünk köszönhetik ugyanis Cicciolinát, biztos nagyon büszkék is rá. Mi legalábbis azok vagyunk, hiszen az ő neve is feltűnik a plakátokon, közvetlenül Pinokkió mellett, aki kétségbeesetten könyörög, hogy hagyjuk már abba a vizuális szennyezést.
A Pizza All'Ungherese című kiállítás október 20-ig látható az Olasz Kultúrintézetben.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
