Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Bécsben élő alkotó, Marika Schmiedt a plakátjain az európai országok romapolitikájának kudarcát és képmutatását kritizálja. Ő a honlapja szerint a plakátokat art brut-nek, a művészet bejáratott és elismert formáin, keretein kívüli műalkotásoknak tartja; szerintem a fotómontázsai közhelyesek, ostobán provokatívak és sajnos borzalmasan igénytelenek is.
És most mégis az egyik legpezsgőbb művészeti életű osztrák nagyváros főterén, a Linz hivatalos kiállítóhelyének számító régi városháza (Altes Rathaus) földszinti kiállítótermében vannak kiállítva. De hogy kerültek ide?
A plakátokat idén áprilisban szabadtéri installációként, egy linzi belvárosi építkezés kerítésén állították ki először. Az első reakcióra nem kellett sokat várni: a szerinte gyűlöletkeltő alkotások miatt Eva Maria Barki, a Bécsben élő, a hazai nemzeti radikális körökkel szoros kapcsolatot ápoló magyar származású ügyvéd azonnal az ügyészséghez fordult.
Az ügyészség nem tett semmit, ám két napja se voltak még kint a plakátok, amikor párat megrongáltak. Az akció mögött a jól értesült osztrák sajtó az 56-os magyar nacionalistákat és a magyarországi szélsőjobbot sejtette. Ettől azonban még nem lett volna botrány a dologból. A rongálás után azonban odament két rendőr, és ők aztán módszeresen mind a 31 plakátot letépték: mint utóbb kiderült, a járókelőket zavaró fasiszta propagandának nézték, valószínűleg a hitleres-horogkeresztes motívumok miatt. Másnapra belátták a tévedésüket, a rendőrség bocsánatot kért, de a kiállításon ez már nem segített.
Az ügy miatt a tartományi rendőrfőnök és a belügyminisztérium is magyarázkodni kényszerült, Linz vezetése pedig májusban úgy döntött, hogy a közönséget és az alkotót azzal kárpótolja, hogy ősszel a reprezentatív régi városházán állítja ki a plakátokat, egy kerítésszerű installációként. Az ismétlés fő támogatója a helyi Kepler egyetem szociálpolitika-professzora, egyben szocdem EP-képviselő Josef Weidenholzer volt.
Ám ahhoz, hogy Linzig autózzunk, valószínűleg ez sem lett volna elég. A múlt héten viszont Magyarország bécsi nagykövete is csatasorba állt, hogy megóvja hazánk hírnevét a nemtelen provokációtól.
Szalay-Bobrovniczky Vince korábbi, sikerületlen akcióiról a hazai sajtó is beszámolt, rendre hangsúlyozva, hogy nem az vet igazán rossz fényt hazánk ausztriai megítélésére, ha az osztrák közszolgálati médiában kritikus hangon, urambocsá' pontatlanul beszélnek Magyarországról és a politikai fejleményekről. Hanem például ha kiderül, hogy a túlbuzgó, sértődött nagykövet utána nyomást próbál gyakorolni az érintett osztrák szerkesztőségekre.
A magyar nagykövet szerint a „diszkrimináló” kiállítás „ócska provokáció, nyíltan rasszista és Magyarország-ellenes, vét az európai értékek és a kisebbségek, elsősorban a romák méltósága ellen”. Az ügy súlyához illőn nem is aprózta el a dolgot: egyből Heinz Fischer államfőnél tiltakozott, de értesítette nemtetszéséről az osztrák külügy-, belügy- és kulturális minisztert, meg, für alle Fälle, Felső-Ausztria tartományfőnökét is.
Az érintett politikusok reakcióját nem ismerjük, Szalay-Bobrovniczky Vince pedig sajnos nem jött el a hétfői megnyitóra, hogy megmutassa, az 5-6 magyarországi témájú plakát közül szerinte melyik a rasszista provokáció. Az MTI híre alapján leginkább a cigánypecsenyéről szóló bántotta, amelyik szerinte durván gúnyt űz a magyar romákból.
Ezen a plakáton a Jobbik emblémája alatt egy (talán auschwitzi) krematórium látható. A kicsit hányaveti felirat hozzávetőleges fordítása szerint a konyhafőnök a roston sült magyar cigány szűzpecsenyét ajánlja, Rossini módra. Szerintem teljesen kizárt, hogy Szalay-Bobrovniczky Vince akár egyszer is látta ezt a képet. Arról ugyanis a súlya alatt kezelt roma holokauszttól az ételnevekben visszaköszönő vélt rasszizmuson át az alkotó fejében uralkodó zűrzavarig sok minden az ember eszébe jut, de a magyar romák kigúnyolása – hát az biztosan nem.
Vagy ott a pecsenyés montázs párja, a Jobbik pártlogója mellett Orbán Viktor képével is díszített, főtt-füstölt natúr-cigányszalámi, amiben nincs se ízfokozó, se színezék: kizárólag magyar romákból készült, amit a romák kirekesztéséért felelős uniós hivatal pecsétje tanúsít. Hogy egy nyomorgó, lenézett és gyűlölt népcsoport helyzetére kell-e, vicces-e, hatásos-e, okos-e így utalni, azon lehet vitatkozni. De aki szerint itt a cigányok vannak az élcelődés célkeresztjében, azon szerintem kicsit lötyög a fekete diplomatakabát.
A nyitóünnepségen, majd később az Indexnek nyilatkozva Linz alpolgármestere, Klaus Luger azt hangsúlyozta, hogy a kiállítás nem Magyarországról szól. Mint kérdésünkre elmondta, egy kisebbség helyzetének művészi ábrázolását nem szabad az adott ország kritikájának tekinteni, és ezért számára értelmezhetetlen a magyar nagykövet reakciója. Luger szerint a többi érintett ország közül egy se tiltakozott.
Pedig okuk éppen lett volna rá. Belgrádban is sokakat sérthet, ha a romák lakókonténereit az auschwitzi barakkokhoz hasonlítják, a szlovák SaS párt sterilizációs terve Pozsonyra nem vet túl jó fényt, a franciaországi roma telepek felszámolása meg Párizsra.
„Hát, ez nem az én bajom, hanem a maguké, magyaroké” – fogalmazott a karjait mosolyogva széttárva a plakátművész Marika Schmiedt, amikor a nagykövet tiltakozó akciójáról kérdeztük. És ha a plakátjait nem is szerettük, ebben mélyen egyetértettünk vele.
Die Gedanken sind frei (A gondolatok szabadok) – Marika Schmiedt kiállítása a linzi Altes Rathausban (Linz, Hauptplatz 1). A tárlat október 20-ig látható.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
