Tegye falára a múltat!

Először tart aukciót a Budapest Poster Gallery, ráadásul kapásból több mint 150 tételre licitálhatunk. A gyűjteményben a múlt század legnagyobb magyar grafikusainak munkái is felbukkannak, köztük néhány mindenki által ismert, mégis igazán ritka plakát is. 15 és 600 ezer forint között választhatunk a szobánk falára eredeti vintage művet, habár ezek csak a kikiáltási árak.

Az árverés minden résztvevője az utcán volt egyszer, funkciójuk azonban úgy változott, ahogy maga a történelem. Az első világháború idejétől indul a héten még egyben látható tárlat, természetesen propagandaplakátokkal. Péntekig azért is érdemes körülnézni, mert sok most kiállított plakát az egyetlen példány, vagy azok egyike Magyarországon. Ezek a 20. század egyik legfontosabb magánkollekciójából, Julius Paul plakátgyűjteményéből kerültek először a bécsi Albertina múzeumba, majd egy restitúciós eljárás után Julius Paul örököséhez.

Te, sötétben bujkáló

A több mint százéves szecesszió az akkori magyarországi utcákról köszön vissza ránk, élénk színekkel. Ez időben a plakátművészet még kibontakozóban volt, nem is volt önálló szakma, főleg festők űzték. Vaszary János, Ferenczy Károly, vagy Rippl-Rónai József kortársa, Fényes Adolf egy munkája is itt van: a szlavóniai fürdőhelyre, Lipikre csábít minket, 1906-ba. Ugyanakkor a plakáttervezési pályázatokból már nem volt hiány, és a márkák, programszervezők, na meg a politikusok is felismerték az egyedi arculat előnyeit.

A sporttörténetből a legkorábbi darab egy 1910-es lóversenyplakát, amely a Pestvidéki Versenyegyletet hirdeti. Ez az egylet és káposztásmegyeri pályája akkoriban az egyik legfontosabb volt, mivel a háború után vidéken megszűntek a versenypályák és az érdeklődés is csökkent.

19

Képeinkért kattintson!Galéria: Budapest Poster GalleryFotó: Budapest Poster Gallery

Politikai célra a háborúba lépés után kizárólag a kormányzat használhatta ezt a hirdetési eszközt. Ennek ellenére hirdetéseik ritkán kapcsolódtak a harcokhoz, de a reklámozott események vagy eszközök egyértelműen tudatták, hol vagyunk és mikor. Ilyen például Bortnyik Sándor fertőtlenítőreklámja vagy Kónya Sándor mindenki által ismert Te! Sötétben bujkáló... feliratú képe, habár az már a Tanácsköztársaság idejét idézi.

Érdekes, hogy a Tanácsköztársaság összesen 133 napig tartott, de ez elég volt ahhoz, hogy a magyar művészek lelkes baloldaliként felvirágoztassák a kort plakátok szempontjából, aztán ki is ábránduljanak a proletárdiktatúrából. Biró kalapácsos embert ábrázoló Népszava plakátja, kortársainak jakobinus sapkás munkásfigurái, a vörös ököl motívuma hódított. Nem sokkal későbbi Madarassy Erzsébet revíziós plakátja, ezután viszont a politikai plakát két évtizedre eltűnt, és nem csak azért mert az alkotók többsége emigrált.

A szecesszió a magyar grafikusoknak világhírnevet hozott, és ezt túlzó nacionalizmus nélkül mondhatjuk. Nem véletlen, hogy ma már nehezen elérhetőek és 200 ezertől több millióig terjedhet egy ilyen kép ára. Berény Róbert és Biró Mihály is a legjobbak közé tartoztak, de a kiállításon találunk munkát a kevésbé ismert Irsai Istvántól is. Ezeket kis méretben, villamosplakátként szerezhetjük most meg.

Birónak ráadásul egy kultúr- és sajtótörténeti műemléke, a Nyugat plakátja is elérhető közelségbe kerül pénteken, ha van rá legalább hatszázezer forintunk. Ebből kizárólag a Nemzeti Múzeumban van még egy, amit szinte bármikor bámulhatnánk. Birónak emellett egy sokkal könnyedebb műve, de szintén történelmi munkája, a Hentesárugyár reklámja is kalapács alá kerül. A gazdaságtörténeti kordoku már-már groteszk, ahogy a pizsamás férfi malacok tucatjából csinál szempillantás alatt kolbászt.

A háborúk után

Gyönyörködünk majd nyolcvan év múlva azokban a citylightokban, amelyeket minden nap látunk a metróban, a buszmegállóban vagy az autópályán? Valószínűleg inkább nézzük majd akkor is Irsai István harmincas évekbeli, Lampart zománcot vagy Nor-Coc kötöttárukat reklámozó képeit, Bortnyik Bauhaus-hatású munkáját a Franck kávéról, Dreher sörről vagy a Modiano cigiről, Berényét a Ceres ételzsírról, vagy Bánhidi Andor art-deco képét Erdélyről. Igaz, akkoriban ezekre a modernista és art deco munkákra is ráuntak az emberek, miután minden művész nagyon hasonló tipókat, rendkívül élénk, kontrasztos színeket kezdett használni. Mai szemmel, kritikus visszaemlékezések alapján olyanok lehettek az utcák, mintha ma bármelyik áruházban kapható egyencsempékkel raknánk ki az utcai hirdetési felületeket. Mégis, ma ez a modernista kor az egyik legnehezebben elérhető a gyűjtők számára.

A második világháború után először 1948-ban tartottak plakátkiállítást Magyarországon. Ezt követően '56-ig a szocreál diktálta az irányt a tervezőknek. Művészet szempontjából a mai napig kérdés, hogy mi az, ami az alkotókból ez idő alatt szabad akaratából kijött, mindenesetre Rákosi biztosan nem véletlenül jelent meg egyre gyakrabban és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány plakátja is inkább történelmi, mint művészeti ereklye.

A korabeli propagandához szorosan kapcsolódó sportesemények ehhez képest kellemesebb témát adtak, ezek közül Bereczky atlétikai versenyhez készült biankóját láthatjuk, de szintén futásra buzdít a „Munkára Harcra Kész” mozgalom szocreál hirdetése. További plakátok a vitorlás iskolát, a horgász kongresszust, az öttusát vagy a Balatont népszerűsítik. A művészeken a nyomás a forradalom után enyhült, és végre újabb dicskorszak köszöntött a tervezőkre.

Retró

A kereskedelmi plakátok modern hagyományai a harmincas évek után az ötvenes-hatvanas években köszöntek vissza. Mivel azonban sajátos volt az ipar, és a termékkínálat szó is új értelmet nyert, a kultúráé lett a főszerep. A mozik terjedése miatt is különösen fontossá váltak a film-, később a rajzfilmplakátok. Ezek, és a politikai plakátok is egyszerűek, közérthetőek voltak, nem volt kérdés az Amerika- és kapitalizmus-ellenesség, a Kádár-rendszer viszont már kerülte az egyenes politikai kérdéseket az utcán. Ráadásul maguk a plakátok, mint kulturális és művészeti tárgyak, sokkal kevésbé álltak cenzúra alatt, mint például a könyvek vagy a filmek, amelyeket hirdettek. Tarolt a humor, a szatirikus hangnem, kacérkodott a nőiség, miközben itt-ott megint felbukkant a szecesszió. A kor vezető alkotója Konecsni György volt, a szellemi vezetőnek Papp Gábort tekintették, leggyakrabban mégis Máté Andrást kérték fel.

19

Galéria: Budapest Poster GalleryFotó: Budapest Poster Gallery

A Budapest Poster Gallery aktuális tárlatában a Van, aki forrón szereti, A tizedes meg a többiek, a Hippolyt, a lakáj, a Patyolat akció, a Szegénylegények, az Óz, a csodák csodája, vagy például a Nagyítás színes falragaszait láthatjuk. „A festett, csorgatott, papírkivágásokból ragasztott, vagy fotómontázzsal készült kompozíciókból hatásos plakátok születtek; betört a pop art, az op art, hatott a minimalizmus, vagy épp a konstruktivizmust értékelték újra” – állítják a szervezők. De találnak kedvükre valót az Annie Hall, az Alien vagy a Bud Spencer és Terrence Hill filmek rajongói is, habár ezek már a nyolcvanas éveket is idézik. A színházi és zenei előadások közül többek között a Hello Dolly előadás plakátja Psota Irénnel, Hacsek és Sajó estjének plakátja, vagy '40-es évekbeli opera- és bábelőadások plakátjai kerülnek elő.

A legvidámabb része a kollekciónak az igazi, hetvenes évekbe hajló retró. Videoton TV, Corvin áruház, Szövetkezeti bolt, Hungarocamion és cirkusz: egy ilyen plakátokkal díszített szobában akkor is belépünk a múltba, ha nincs mellettük Freddy III. szekrénysor csipketerítővel és porcelánállatokkal.

A plakátokat november 7-ig azok is megnézhetik, akik csak álmodoznak arról, hogy otthon is eredeti művekkel veszik körül magukat. (Budapest Poster Gallery, 1055 Budapest, Falk Miksa u. 28., 6, em/1., 61-es kapucsengő, hétköznap: 14-18 óráig hétvégén: 10-12 óráig.) A Gallery első aukcióját 2013. november 8-án pénteken 18 órakor rendezi, az ECE City Centerben. Az aukciós katalógus online változata elérhető az Axioarton.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!