Eltűnt a nácik által rabolt műkincsek őrzője
További Kultúr cikkek
- Kerényi Miklós Máté depresszió és kétszínűség miatt hagyta ott a színházat
- Azahriah után a Carson Coma is nagyszabású Európa-turnéra indul
- Alig nyitott meg, máris bezár a főváros jeles intézménye
- Demeter Szilárd: A kerekasztal lovagjai ülnek az asztalnál, közülük az egyik a király
- A legnépszerűbb agglegényhez ment hozzá, mégis tortúra volt a fiatal lánynak az esküvő
Mint ismert, a nácik által elrabolt mintegy 1500 festményt, köztük Picasso, Matisse, Chagall alkotásait foglalták le egy müncheni férfi lakásában.
A 80 éves Cornelius Gurlitt lakásában a Focus című német lap szerint még 2012 tavaszán jártak a vámnyomozók, ahol a majdnem 1500, eddig eltűntnek hitt kép elsötétített, piszkos szobákban, házi készítésű polcokon hevert. A nyomozók évtizedes konzervdobozok és régi élelmiszerek között bukkantak rá többek között Pablo Picasso, Henri Matisse, Marc Chagall, Emil Nolde, Franz Marc, Max Beckmann és Max Liebermann alkotásaira.
A Népszabadság szerint azonban az augsburgi ügyészség által tartott keddi sajtótájékoztatón kiderült, hogy a lakásban ezeken kívül Dürer-, Canaletto-, Renoir-, Toulouse-Lautrec-, Oskar Kokoschka-, Ernst Ludwig Kirchner-műveket és több eddig ismeretlen alkotást is találtak. „Például az expresszionista Otto Dix első világháború utáni önarcképére és egy sehol sem jegyzett Marc Chagall-festményre” – mondta Meike Hoffmann berlini művészettörténész, aki a másfél éve vizsgálja a műkincseket.
A lakás tulajdonosa, Cornelius Gurlitt úgy bukott le, hogy egy rutinellenőrzésen 9 ezer eurót találtak nála egy Svájcból Münchenbe tartó vonaton. Néhány hónappal később házkutatást tartottak a lakásában, és akkor bukkantak a megdöbbentő gyűjteményre.
A müncheni férfi egy neves műgyűjtő család sarja, apja az 1930-40-es években vásárolta fel a festményeket. Hildebrandt Gurlitt 1925 és 1930 között a zwickaui König Albert múzeum igazgatója volt, majd – zsidó nagyanyja ellenére – magángyűjtőként ő lett a náci rezsim egyik értékbecslője és kereskedője. Joseph Goebbels propagandaminiszter megbízásából vásárolta fel zsidó gyűjtőktől a nácik által csak „elfajzott művészetnek” nevezett modern és expresszionista festményeket, amelyeket külföldön kellett értékesítenie, hogy a befolyó pénzből a háborús költségvetést támogassa. Hitler azzal is megbízta, hogy a megszállt Franciaországban műtárgyakat vásároljon a Linzben tervezett „Führer Múzeum” számára.
A háború után a Gurlitt család ellen részben zsidó származásuk miatt nem indult eljárás. Hildebrandt Gurlitt pedig azt állította, hogy az általa felvásárolt mesterművek egy drezdai bombázásban elégtek, de valójában fia vigyázott a képekre.
Fia, Cornelius Gurlitt a szomszédok szerint alig járt a koszos lakásban. Nem volt bejelentve Münchenben, nem volt munkahelye, társadalombiztosítása és nyugdíja sem, a festmények elkobzása után pedig nyoma veszett. Az államügyészség egyelőre adóelkerülés miatt nyomoz a férfi ellen, és az sem biztos, hogy magángyűjtemény lévén a német állam jogosan foglalta-e a festményeket.
A német kormányt a Focus cikke után sokan bírálják, hogy titokban tartották a festmények megtalálását, amit azzal indokoltak, hogy szerették volna kideríteni a festmények származását.