Húsz frankért vett Picassót a nácik által elrabolt műkincsek gyűjtője

Több száz alkotás származását sikerült tisztázniuk a Münchenben talált rejtélyes festménygyűjtemény ügyében nyomozó német hatóságoknak – írták vasárnap német lapok.

Fillérekért vásárolt a német államtól

Mint ismert, egy müncheni lakásban összesen 1406 festményt, köztük Picasso, Matisse, Chagall alkotásait találták meg még 2012 februárjában a hatóságok, melyről csak a múlt héten nyilatkoztak először hivatalosan, miután a Focus című lap megírta a történetet.

A lap szerint a 80 éves Cornelius Gurlitt lakásában a vámnyomozók évtizedes konzervdobozok és régi élelmiszerek között bukkantak rá a 121 bekeretezett és 1285 keret nélküli képre. Az elsötétített, piszkos szobákban, házi készítésű polcokon heverő gyűjtemény értéke elérheti az egymilliárd eurót. Köztük eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, egy Marc Chagall-festmény és egy Max Liebermann-kép. 

A lakás tulajdonosa, Cornelius Gurlitt úgy bukott le, hogy egy rutinellenőrzésen 9 ezer eurót találtak nála egy Svájcból Münchenbe tartó vonaton. Néhány hónappal később házkutatást tartottak a lakásában, és akkor bukkantak a megdöbbentő gyűjteményre.

A Bild am Sonntag című napilap és a Focus hírmagazin szerint mostanra nagyjából minden negyedik kép eredetét már sikerült tisztázni. Előkerült két szerződés, amelyek szerint Cornelius apja, Hildebrand Gurlitt 1940-ben és 1941-ben összesen 315 képet megvásárolt a német államtól. A Bild am Sonntag idéz az 1940-es szerződésből, amely szerint Gurlitt 4 ezer svájci frankot fizet 200 alkotásért.

A szinte fillérekért – darabonként csupán 20 svájci frankért – megszerzett olajfestmények, akvarellek, grafikák között van például Marc Chagall Séta című festménye, Pablo Picasso Parasztcsalád című alkotása és Emil Nolde A hamburgi kikötő című műve, amelyek külön-külön is nagyságrendekkel többet érnek, mint amennyiért Gurlitt megvette az összes képet.

Perelhetnek az örökösök

Hasonlóan kedvező áron került hozzá adásvételi és csereszerződések alapján 1941-ben további 115 kép. A 315 kép állami, tartományi vagy önkormányzati fenntartású múzeumból került az elfajzottnak minősített alkotások begyűjtését irányító propagandaminisztériumhoz.

A nem magánszemélyektől, hanem közintézményektől származó „elfajzott” művekre vonatkozó jogszabályok alapján ezeknek a képeknek a Gurlitt család a jogos tulajdonosa – véli a kölni vámnyomozó hatóság. Ezeknek az alkotásoknak a „visszaszolgáltatása, illetve kártérítési igények érvényesítése nem tűnik kivitelezhetőnek” – idézett az elemzésből a Focus és a Bild am Sonntag.

Ugyanakkor a gyűjtemény egy másik, 181 darabból álló része valószínűleg egy drezdai zsidó műgyűjtőtől származik, aki a náci hatalomátvétel után sorra megvált képeitől, és végül külföldre menekült a terror elől. Ezeknek a képeknek már egészen más a jogi státusza, az úgynevezett elrabolt művek – ténylegesen elkobzott vagy kikényszerített adásvétellel, áron alul megszerzett alkotások – közé tartoznak, vagyis a tulajdonos örökösei igényt tarthatnak rájuk – írták a vámnyomozó hatóság szakértői.

A Bild am Sonntag szerint ugyanez vonatkozik legkevesebb további 13 képre, amelyeket sikerült azonosítani az üldözött zsidóktól elrabolt műkincsek sorsával is foglalkozó állami kutatóintézet, az elveszett kulturális javak koordinációs állomása (Lost Art Koordinierungsstelle) adatbázisában.

Gurlitt egyik rokonánál is foglaltak le képeket

Hildebrandt Gurlitt 1925 és 1930 között a zwickaui König Albert múzeum igazgatója volt, majd – zsidó nagyanyja ellenére – magángyűjtőként ő lett a náci rezsim egyik értékbecslője és kereskedője. Joseph Goebbels propagandaminiszter megbízásából vásárolta fel zsidó gyűjtőktől a nácik által csak „elfajzott művészetnek” nevezett modern és expresszionista festményeket, amelyeket külföldön kellett értékesítenie, hogy a befolyó pénzből a háborús költségvetést támogassa. Hitler azzal is megbízta, hogy a megszállt Franciaországban műtárgyakat vásároljon a Linzben tervezett „Führer Múzeum” számára.

A Süddeutsche Zeitung a múlt héten arról írt, hogy a műkereskedőt a háború után a szövetségesek eljárás alá vonták, és több mint 100 festményt lefoglaltak tőle. Gurlittnak sikerült tisztáznia magát, és 1950-ben két kép híján az összes festményt visszakapta.

A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című vasárnapi lap arról számolt be, hogy Gurlitt összesen 23 képet kölcsönzött egy tárlathoz, amelyet 1956-ban mutattak be New Yorkban és San Franciscóban. A 20. századi német művészetet bemutató amerikai kiállítást a német állam finanszírozta, és Gurlitt egyebek mellett Ernst Ludwig Kirchnertől, Paul Kleetől és Emil Noldétól származó alkotásokat kölcsönzött hozzá. Az pedig, hogy egyes művek korábban német múzeumok vagy üldözött német zsidók tulajdonában voltak, a jelek szerint „senkit sem zavart a német kormányzatban, és Amerikában sem” – írta a FAS.

A Bild am Sonntag szerint szombaton egy Stuttgart melletti településen a rendőrség további 22 képet foglalt le egy magánszemélynél. A lap szerint az illető Cornelius Gurlitt sógora, aki a müncheni műkincsfogásról szóló sajtóhírek hatására jelentkezett a rendőrségnél, és kérte, hogy szállítsák el és vizsgálják meg a tulajdonában lévő festményeket. Vasárnap a helyi rendőrség közölte, hogy 22 műtárgyat a tulajdonos kérésére elszállítottak, de azt nem erősítették meg, hogy Gurlitt rokonáról van szó. Közölték, hogy az ügy összefüggésben áll a müncheni esettel, de semmi nem utal bűncselekményre.