Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Majdnem hittem a fanyalgóknak

2013.11.25. 20:43
Lovasi András, az újra életre lehelt Kispál és a Borz énekese a Rengeteg pénz című turnéval térne vissza. Sokáig úgy gondolkodott, hogy nem halhat meg csak a Kispál zenészeként. Az NKA-ban és a politikában továbbra sem bízik, szerinte a zenészeknek nem szabad felháborodniuk, csak húzniuk kell hajnalig a kegyelmesék fülébe.
Lovasi-5802 ok
Fotó: Valuska Gábor

Emlékszel, hogy mit mondtál a 2010-es búcsúkoncert legelején?

Nem.

„Ennyien elhittétek, hogy tényleg ez a búcsú?” – ezzel az önironikus antréval indítottad a koncertet, ami az összeállás fényében már kevésbé vicces. Mit jelent, hogy a Kispál kis lépésekben visszatér? Összességében 2010-ben az derült ki, mindenki örül, hogy kerek a Kispál-történet, nem kellett soha kompromisszumokat kötnötök. Kifiguráztad a búcsút, most meg visszatértek?

A Rengeteg pénz nevű turnéval térünk vissza, tényleg nem kizárt, hogy ez lesz a címe. De nem lesz turné egyébként, csak néhány bejátszókoncert Erdélyben, Felvidéken és talán Londonban. Eleve abban gondolkodtam, hogy valamikor lesz még Kispál és a Borz, mert semmilyen ok nem volt arra, hogy ne legyen. Mi beszélünk egymással, az eltelt évek meg a különböző konfliktusok dacára a zenekar meghatározó emberei szeretik egymást, barátkoznak. Kispál felhív, hogy látja most már kívülről, mennyien utálnak engem, és aggódik értem. Aranyos, meg azt is mondta, hogy most, hogy megkísérelt zenekarvezető lenni a Velőrózsákban, már sokkal jobban látja, milyen nehéz dolgom volt a Kispálban anno. Ez jólesett, de ez az összeállás ötlete viszonylag hirtelen jött.

Az általad irányított fesztivál, a Fishing On Orfű vagy a zenekar számára volt fontosabb a visszatérés?

Mindkét szempontból, de a Fishing fog jobban járni vele hosszú távon. Egyrészt nagyon meglepődtünk az idei fishinges Kispál revival esten , milyen jó hangulatú és sikeres volt. A Kispál csodálkozott, hogy őt milyen sokan jó gitárosnak tartják, és már ott mondta kicsit részegen, hogy figyelj, majd ha betegek leszünk, akkor azért álljunk össze, mert segítenünk kell egymás családját. Most hogy felfüggesztette a Velőrózsák működését, elkezdett a Brautigammal dzsemmelgetni, pedig a Brautigam ős-Kispálból való kiválásának éppen az volt az egyik oka, hogy a végén ők már annyira nem szerették egymást.

Ha ezek már úgyis játszanak együtt, akkor miért ne most csináljuk meg? A Fishingnek lenne egy olyan programja, ami más fesztiválnak nincs, a zenekar olyan helyen léphetne fel, ahol jóval kevesebb a felhajtás és a stressz, és még pénzt is keresnénk. Nem annyit, mint egy nagyobb helyen, de nem is kell az utolsó pillanatokban is reggeli műsorokba bizonygatni, hogy nem is csak a pénz miatt álltunk össze. Szerintem már májusra el fog kelni az összes jegy. Vagy még előbb. Arra gondoltam, hogy milyen poén lenne, ha nemcsak visszatérnénk egy koncert erejéig, hanem akkor már végigzongoráznánk három koncerten át a zenekar három, szerintem elég jól szakaszolható időszakát. Ilyet még úgyse csinált senki. Felhívtam a Diót is, ő is mondta, hogy oké. A gázsin pedig meg tudott állapodni a fesztivál és a zenekar.

Gerendai Károly vagyok, és azt mondom, itt van két zsák pénz, gyertek, csináljatok egy nagykoncertet a Szigeten vagy a Volton. Megcsinálnátok?

Szerinte ez egy rossz döntés, hogy ilyen kis helyen játszunk, konkrét ajánlatot ugyan nem kaptunk tőle, de ismer is annyira, hogy tudja, nem változtatnék már ezen. Az összeállás híre után nagyon sokan megkerestek, hogy Orfű után fellépnénk-e, de mindenkinek azt mondtuk, hogy nem.

Lovasi-5790 ok
Fotó: Valuska Gábor

Ez egy szociális célú összeállás? Vagy csak pénzkereső levezetés?

Én ezt nem minősíteném, ezt más fogja minősíteni, amit viszont én nem fogok elolvasni. Remélem aki ott lesz, az azt mondja, megérte eljönni. 

De érdekes, hogy az utolsó éveiben a Kispál egy alternatív masztodon lett, komoly ellenszélben hajóztunk. A munkánknak nem volt visszhangja, vagy ha igen, az rossz volt. Ráadásul nem tudtunk rezsit csökkenteni, így nem javult a megítélésünk se. Amikor befejeztük, mindenki örült, hogy ez most már nem lesz, és akkor lehet megint a Kispált szeretni. A magyar gondolkodás olyan, hogy ami már nincs, azt tudjuk értékelni. Én is csak mostanában jöttem rá, hogy az utolsó lemezeinken mennyi jó Kispál-dal van. Bonyolultabbak, kevésbé gyerekdalok, de jók. Közben annyira sznob voltam, hogy majdnem elhittem a fanyalgóknak, hogy szarok. Nyilván minden zenekarnak a legelső időszaka a legizgalmasabb, de akkor is.

Azt a hátizsákot, ami a Kispál és a Borz lett nekem, jó volt egy idő után letenni. Most viszont igazából nincs különösebb problémám újra felvenni. Úgy kezelem, mint azt a részét az életemnek, ami lezárult már. Ha csak ez lenne, akkor sokkal kevésbé tudnám lazán kezelni.

Például készül a második szólólemezed, az NKA-tól is kaptál rá támogatást. 2001-ben jelent meg az előző, a Bandi a hegyről.  Hogy áll ez a mostani anyag? 

Az a baj, hogy a Fat Phoenix dobosa is tagja annak a csapatnak, akikkel a szólólemezt elkezdtük csinálni, és az X-faktoros sikerük nem jött túl jókor nekünk. Most szerencsére kiestek. Bocs, Gergő! De amikor láttuk, hogy ősszel ebből nem lesz munka, mert a Fat Phoenix elindult a csillagok útján, akkor nekiálltunk a Kiscsillag daloknak. A producerünk, Tövisházi Ambrus pedig azt mondta, hogy a szólólemez dalainak egy része mindenképp a Kiscsillag lemezre kellenek, úgyhogy most kicsit megcsappant a dalok mennyisége. Így most tök más lesz a Kiscsillag-lemez, sokkal vokálisabb, tisztább, szellősebben hangszerelt. Annyit dolgozunk ezen, mint semmin az utolsó két vagy három évben, és fárasztó persze, mert mindennap éjjel egykor keveredek ágyba, de közben meg már annyit öregedtem, hogy beletörődök, hogy nem hallhatom holnap a végeredményt. Ahogy a Brautigam mondta anno, a körülötte álló, üzenetre éhes pislogó bölcsészhallgatóknak: a dolgoknak meg kell érniük. A Kiscsillag egy olyan zenekar lett szép lassan, amiben kényszer nélkül mindenkinek ez lett a legfontosabb, és ettől vagy nem, de épp most kezd valami más lenni, mint öregedő pasik hobbi rock and roll zenekara. Ez sokkal inkább az én lemezem lesz, mint az eddigiek. Legfeljebb bebukjuk az NKA-s pénzt.

Lovasi-5767 ok
Fotó: Valuska Gábor

Most tehát készül egy Kiscsillag-lemez, összeáll a Kispál néhány koncertre, miközben a háttérben készül a szólólemez. Ezek közül melyik a leginkább lovasis anyag?

Szép lassan leálltam arról, hogy évi 200 koncertet csináljak, leszűkítettem a Budapest Bár- és a Csík-fellépéseket is. Elegem is volt magamból, mert korábban fejest ugrottam mindenbe. Ez a kapuzárási pánik zenész módra, csak én nem azt mondtam, hogy még magas szőkét se dugtam, meg kövér feketét sem, hanem hogy nem hallhatok meg úgy, hogy csak a Kispállal zenéljek egész életemben. Úgyhogy muzsikáltam dzsessz-zenészekkel, népzenészekkel, cigányzenészekkel , mindenféle jófajta zenészemberekkel, és talán sose éreztem magam ilyen jól a bőrömben, de ennek most vége. Vettem egy akusztikus gitárt,  és elkezdtem megint dalokat írni. Nagyjából mindig meg tudom mondani, mi az, ami működni fog, ezért is tudtam viszonylag sikeresen csinálni a kiadósdit. A saját dolgaimat illetően viszont egyre bizonytalanabb vagyok. Ez az öregedés.

A politikában akkor láttunk utoljára, amikor az LMP környékén feltűntél.

Amennyire tudom, távol tartom magam a politikától, nyilván vannak olyan helyzetek, például az LMP indulása, amikor azt mondtam ezeknek a lelkes fiúknak, hogy oké beállok, de ez nekem óhatatlanul, minden szempontból rossz, tehát csak az EU-választásig vagyok jelölt. Itt tulajdonképpen az általam felhalmozott valamiféle népszerűséget, tőkét konvertáljuk át egy rokonszenvesnek tartott politikai csoportosulás indulásához. Akkor megmondtam Schifferéknek, hogy ez most van és többet nem lesz. Egyébként most nyáron utaztunk együtt a tusnádi rendezvényre Schifferrel. A repülőn melléültem, mert magányosnak látszott a sok feltűrt galléros között. Most beszélgettünk azóta először. Kikérdeztem alaposan. Jól bírja még mindig az ugratást.

Lovasi-5780 ok
Fotó: Valuska Gábor

Az Artisjus–NKA-háború kapcsán megírtad leveled L. Simon Lászlónak. Miért érezted, hogy szükség van a levéllel vívott állóháborúra? Látsz lehetőséget a párbeszédre, a megoldásra?

Cinikus dolognak tartom, egy hirtelen ötlettől vezérelve kitalálni, hogy innentől a ti pénzetek nem a ti pénzetek, majd erre három nap alatt hozni egy jogszabályt, egyeztetés és az érintett felek megkérdezése nélkül, majd azt mondani, hogy egy nagyon erős, kész koncepciónk van, azért nem is egyeztettünk, és mostantól mindenkinek, de főleg a fiatal pályakezdőknek nagyon jó lesz. Erre, talán ennek a nagy ívű koncepciónak az első fejezeteként, megtámogatják három, általam egyébként tisztelt, még nálam is idősebb kollégaún.nagykoncertjét , amiről én eddig azt hittem, ezek profitorientált rendezvények, azért tartják őket az Arénában mert sokan kíváncsiak rá, azok belépőt fizetnek, és abból mindenki jól jár. De úgy látszik, a foci után a popzenében is eljött egy új típusú, hosszú távra tervező mentalitás, amit én, az ő látomásuk hiányában, nem érthetek.

Van egy csomó olyan gesztus, amivel a zenész óhatatlanul találkozik a politika részéről, de ne felejtsük el, és borzasztó, hogy ezt mindig el kell mondani, hogy ők vannak értünk és nem mi értük. Amikor annak idején a PANKKK-ért lobbiztam itt-ott, találkoztam egy akkori első vonalbeli MSZP-s politikussal, akivel összehozott az egyik szintén zenész, ma már nagyon fideszes ismerősöm. Elmondtam neki, amit akartam, mindennel egyetértett, majd felhívott, hogy Balatontökömön van egy ilyen kis ifjúsági összejövetele az MSZP-nek, és mi lenne, ha mi ott játszanánk. Te kurvára félreértesz, én azért lobbizom, hogy legyen konkurenciám, az egész rendszer egészségesebben működjön. Nekem az nem jó, hogy elmegyek neked ingyen játszani, mert meg vagyok valamiről győződve, és azt kérem, hogy segíts, mert az a dolgod, azért ültettünk mi szavazók oda állítólag. Eleve nem bírom ezt az uram-bátyám viszonyt, ezt a balkáni attitűdöt, hogy azért teszel valamit másoknak, mert viszonzást vársz érte. Én a PANKKK-ban hittem, mert láttam, hogy más európai országokban működik a hasonló modell, és itt is működött egy darabig, amíg hagyták. Ma nem lenne kit játszania a rádióknak, nem lenne ennyi népszerű magyar produkció, ha nincs az az egy-két kegyelmi év, amikor felbukkant a most trendi hazai popzene derékhada.

Lovasi-5805 ok
Fotó: Valuska Gábor

L. Simon szerint az Artisjus rosszul működik. Miközben az NKA a régi kultúrlobbik martaléka az utóbbi húsz évben, a popzene sose volt nagy lieblingjük. De lehet, hogy rám cáfolnak, és eljön a magyar pophajnal. Hát, hajrá! Szerintem az Artisjus sokkal jobban működik, mint bármikor korábban. Azt látom, hogy a vezetőségben is komoly hajlandóság van arra, hogy további lépéseket tegyenek a transzparencia irányába. Ez nagyon helyes, ezt mi kényszerítettük ki, nyilván senki nem akar transzparens lenni, ha pénzről van szó. Mindenki megsértődik, ha megkérdezik tőle, mi a fenére költötted a pénzemet. De miért ne kényszerítsem magyarázkodásra? Hisz az én pénzem, tőlem is függ a fizetésük. Az NKA-ban senkinek nem függ tőlem semmije. Nem is fognak nekem magyarázkodni. Pályázhatok legfeljebb valamennyi pénzre, abból amit elvettek tőlem. De hát nekünk zenészeknek nem szabad felháborodni, húzzuk hajnalig a kegyelmesék fülébe, és örüljünk, hogy nem a sóbányába vagyunk, nem? Tényleg ezt gondolják a partvonalon állók rólunk sokszor, meg hogy a Lovasi amúgy is egy buzi, liberális, zsidó fasz. Amiből, azt hiszem, a buzi igaz.

Cikkünket az Index Facebook-oldalán kommentelheti.

Post by Index.hu.