Nem halt meg, csak átalakult
További Kultúr cikkek
A NoSaltyt 2008 májusában hobbiblogként indította S. Pápa Petra és befektetőként Streitmann Norbert, a Concorde Értékpapír Zrt. egyik tulajdonosa, a koncepciója pedig egyszerűbb volt, mint egy zacskós leves elkészítése: főzd meg a kedvenc kajádat, fotózd le, küldd be a receptet, mi pedig leközöljük – hogy a kommentelők kivesézhessék, elég-e 10 deka sertéslapocka a karfiollevesbe, vagy „minek raksz szódabikarbónát a mézes sütibe, te hülye”.
Karácsonyi ajándék: 253 ezer látogató
Az oldal egy év alatt annyira népszerű lett, hogy már naponta 8-9 ezren látogatták, pedig nem gasztrobloggerek publikáltak rajta, hanem hétköznapi, dolgozó nők, akik napi 8-10 órai munka után hazamentek, és enni adtak a családjuknak. Zalai Ágnes, a cég vezérigazgatója ekkor kapcsolódott be a munkába.
A startup-beruházásként működő weboldal 2011-ig blogszerűen nézett ki, akkor történt az első nagyobb redizájn, ami után nem kellett sokat várni rá, hogy a közösségi webszakács oldal megelőzze nagy konkurensét, az Axel Springer cégcsoport által üzemeltetett mindmegette.hu- t (ma már 40-50 ezer egyedi látogatóval többet hoznak naponta). „A NoSalty nagy előnye ugyanis az, hogy a többi közösségi receptoldalhoz képest itt az emberek kontrollált tartalmat kapnak, vagyis minden egyes beküldött receptet ellenőriznek a szerkesztőink az arányok és az összetevők tekintetében, és csak akkor jelenhetnek meg, ha azokat megvalósíthatónak és minőséginek találták” – mondja Zalai Ági.
Az oldalra mindennap csak 30-35 új recept kerül ki, így minden regisztrált felhasználójuknak, aki új ételt tölt fel, nemcsak 15 másodperc jut ki a hírnévből, hanem órák, amit aztán megoszthat a barátaival is a Facebookon: „a NoSalty címlapján vagyok”. De egyeseknek még ennél is nagyobb sikerük lehet, példa erre Nemes Nóra, aki Dacota néven publikált és olyan sokan lájkolták a receptjeit, hogy végül ő lett az egyik meghatározó újságírójuk.
Szóval a NoSalty igazi netközösségi élmény, a társaság nem jelenik meg offline eseményeken, nem vadásznak felhasználókat főzőtanfolyamokon vagy futóversenyeken, egyszerűen csak szájról-szájra terjed, és önmagát gerjeszti az oldal, mondjuk azzal, hogy a különféle diétákat vagy divatos fogyókúrákat tervezőket maximálisan kiszolgálja. „Tavaly karácsonykor tudtuk meg, hogy győztünk, elértük minden idők legnagyobb rekordját, 253 ezren kerestek nálunk ünnepi menüt a családnak december 23-án.”
72 órás forródrót a Facebookon
Az idei novemberi átalakulással járó háromnapos leállás tehát nem véletlenül borította ki az internet népét. A Facebookon még azt hangoztatták november 10-én, vasárnap este, hogy másnapra minden helyre áll, de végül három nap lett belőle. „Nem kell semmi különösre gondolni, egyszerűen csak meg akartuk várni, amíg az oldal technikailag minden szinten működőképes lesz, és elbírja a háziasszonyok rohamát” – mondja Ági. A felhasználókat azonban nem hagyták magukra, az újságírók a Facebookon keresztül 72 órán át tartották a kapcsolatot velük, és küldték tovább a keresett, Google által lementett receptoldalakat.
„Annak nagyon örülünk, hogy a háromnapos leállás után alig kaptunk negatív kritikákat, és ráadásul nemhogy elvesztettük volna az olvasókat, hanem egy nappal később már ugyanazt az oldalletöltést produkáltuk, mint korábban” – büszkélkedik Ági, majd hozzáteszi, hogy havonta 1-1,2 millió egyedi látogatójuk van.
Pedig nagy volt a rizikó, hiszen a megújult külső mellett számos tartalmi újdonságot is bevezettek, például elkészítették Magyarország legnagyobb publikus alapanyag-adatbázisát (1190 darab), ami mögé kalória- és tápanyagtartalmat rendeltek. Ez azt jelenti, hogy nemsokára minden receptjüknél szerepelni fognak ezek az adatok, tehát például, aki laktóz- vagy cukormentes étrendet tart, külön szűrhet ezekre az alapanyagokra.
Ráadásul a megújulás óta saját cikkeket is közölnek gasztro- és életmód témákban, amitől azt remélik, hogy a vezető internetes női lapok közé repítik magukat. De a hattagú szerkesztőség Máté Csaba főszerkesztő vezetésével azon is dolgozik, hogy egy kicsit ráneveljék a magyar nőket a minőségibb alapanyagok használatára, annak ellenére, hogy a szerkesztőség nem egy bio-, reform-, vagy vegán csapat, egy közös van csak bennük, hogy szeretik a hasukat.
De ki főz a NoSaltyra?!
„Jól tudjuk, hogy nem mindegy a magyar háztartásokban, hogy üzemi tojást vesznek-e 30 forintért, vagy tanyasi tojást 50-ért, de igyekszünk nekik elmagyarázni, hogy miért is járnak jobban, ha az utóbbit választják. De ez sem ennyire egyszerű, hiszen a jobb alapanyagok nem feltétlenül drágábbak mindig. Volt nemrégiben egy trappistasajt-tesztünk, aminek pont az lett a végeredménye, hogy – az eredeti francia trappistát leszámítva – bizony a nagy áruházak saját márkás termékei sokszor jobbak, mint az ismert márkák” – mondja Kárai Dávid, a NoSalty egyik újságírója.
Dávid korábban marketing területen dolgozott, de közben autodidakta szakácsként hobbiból ízHUSZÁR néven írt gasztroblogot. „A NoSaltyhoz irodavezetői posztra jelentkeztem, de az önéletrajzomba belinkeltem a blogomat, úgyhogy hamar kiderült, hogy nem a papírok tologatása a legnagyobb erősségem. Azóta a blogom nem frissül, mert nincs idő rá, hogy a NoSalty mellett oda is dolgozzak, de a közeljövő tervei között van, hogy kicsit visszanyúljunk a kezdetekhez, és szerkesztőségi blogokat indítsunk, akkor majd átemeljük a régi próbálkozásaimat is.”
Az azóta is ízHUSZÁR néven publikáló blogger-szakács viszont nem az egyetlen, aki saját recepteket kreál, és főz a szerkesztőségben, bár ez Zalai Ági nagy bánatára nem mindennapi esemény az Újpesti rakparti irodában. „Ahogy oly sok munkahelyen, mi is a neten rendelünk ebédet. Végigjártuk már a környéket, mindent kipróbáltunk, de még mindig ez a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb” – magyarázkodik. „De ez nem is lehetne nagyon másképp, mert ha mi itt kulináris örömökben részesítenénk egymást minden nap, akkor ki írná a cikkeket?!” Felvetem, hogy ha már több mint ötezer szakácsuk van az oldalon, igazán felajánlhatná valaki a felhasználóik közül, hogy főzzön rájuk, mire Ági azt mondja, hogy „igen, az lenne a legideálisabb”.
De ez a jövőbeli szerkesztőségi szakács most éppen elég nagy bajban lenne, ugyanis a NoSalty hűtője első ránézésre nem különbözik egyetlen más szerkesztőségi hűtőtől sem: ásványvizek, üdítősdobozok, házhoz szállítós egyendobozok, és a megújulási buliról maradt vörösbor mellett csak egyetlen használható alapanyag tűnik fel benne, az viszont brutális mennyiségben. Az alsó polcon figyelő 3 kilónyi vajból Dávid és Nóri készül mézeskalácsot sütni a céges partnereknek rendezett találkozóra.
Búcsúzóul - bár a NoSalty csapata nem tekinthető elfogulatlan és független szakértőnek - még feltesszük nekik is a minden házibuliban felmerülő kérdést. – Meddig tart még a gasztroőrület Magyarországon? „Évekig, nagyon messze vagyunk még a nyugati trendektől. Németországban már ott tartanak, hogy a családok a városokból visszaköltöznek vidékre, és maguknak termelik meg a búzát, ráadásként pedig vesznek egy malmot is hozzá, hogy abban megőröljék. Persze, hogy ezt utolérjük, anyagi jólét kérdése is, de bízunk benne, hogy nálunk is ez lesz az irány.”
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
