Vidnyánszky: Ezer nézőpont kell

„Az értelmes párbeszéd nehéz, sőt szinte elképzelhetetlen a kultúra szereplői közt. Nagy repedés keletkezett a magyar kulturális életben, a magyar színházi élet esztétikai és kultúrpolitikai harcok színterévé vált, számos vita folyik a vezető művészeti pozíciók körül kialakult helyzet miatt”- olvasható a Heinrich Böll Alapítvány, a német Zöld párt politikai alapítványának közleményében, amelyben vitára hívták Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját, Schilling Árpádot, a Krétakör vezetőjét, és Szabó Györgyöt a Trafó képviseletében. 

„Meg kell tanulnunk egymás mellett élni, és szembenézni a múlttal, de nem úgy, hogy hatalmi pozíciókból azt ráerőszakoljuk a másikra” – kezdte a beszélgetést Schilling Árpád. Szabó György számára a színház népnevelő feladata igazán fontos. "A kortárs mindig is hátrányos helyzetben volt, válság felerősítette azt a folyamatot, hogy a független projektek társadalmi kérdésekkel kezdtek foglalkozni. Nem nézünk szembe a múltunkkal, ez sok sebet ejtett már eddig is a társadalmon, sok mindent kéne megbeszélni. Az én köreimben most nincs jó hangulat.” Vidnyánszky szerint sokan fellélegeztek hosszú évek balliberális kultúraszervezése után. „Most más idők vannak, de mi ennek nagyon örülünk.”

Schilling szerint az ő köreikben nem 2010 óta van rossz hangulat, hanem folyamatosan és alapvetően. „Legújabb darabunk, a Korrupció (kritikánk itt) pont arról beszél, egyáltalán nem sikerült Magyarországon létrehozni egy elfogadható világot a rendszerváltozás óta. Unalmas, nevetséges, lesújtó és bosszantó, pont ahogyan Vidnyánszky Attila mondja, hogy vannak az ilyenek meg az olyanok. Görcsbe rándul a gyomrom, ha belegondolok, hogy el kell jönni Berlinbe, hogy egy beszélgetés része legyek.”

Vidnyánszky hangsúlyozta, hogy számára a színház spirituális tér, ami nem kérdéseket tesz fel, hanem válaszokat ad. „Az én színházam az élet sok kérdésével foglalkozik. Minden színháznak létjogosultsága van, ahol sok gondolat van jelen. Hosszú ideig bizonyos témák tabuk, megvetettek voltak. Ilyenek a hazaszeretet, a honfii hűség, az önfeláldozás és az istenbe kapaszkodás. Az is lenézésre méltó, ha valaki azt gondolja, hogy az baj, ha a magyar társadalom hitevesztett. Sem Trianon, sem a Tanácsköztársaság nincs színházilag feldolgozva, 1000 előadás kell, 1000 nézőpontból. Tegyük fel a kérdéseket, és gondoljuk végig, milyen előadások születhetnek ebből.”

Szabó szerint ezzel a szembenállással önmagukat égetik el. „Nincs jövőkép, és ebben a Nemzetinek és a függetleneknek is nagy szerepe van, mert egymást gyilkolják. Belefárad a közönség, és inkább elindul a kommersz irányába, mert kimenekül ezekből harcokból.” Hozzátette, a dialógust annak kell keresni, aki a hatalmon van, mert a függetlenek érdekérvényesítésben gyengék. "A kortárst senki nem védi meg, elég végignézni mi történt az elmúlt években a Trafóval, a Műcsarnokkal vagy a Ludwiggal."

Schilling szerint a haza, a múlt és a múlt feldolgozása eddig nem voltak túl szerencsés kezdeményezések. „Nem azért kritizálták őket, mert a téma nevetséges. A színházban mindenről lehet beszélni.” Schilling ezután nyíltan Vidnyánszkynak támadt: ha minden színháznak létjogosultsága van, miért kellett a műhelyük támogatását politikailag megvágni? 

Vidnyánszky szerint viszont abszurd, hogy Schilling erről akart beszélgetni Berlinben. "Azt, hogy ki mennyi pénzt kap, az a bizottság dönti el, aminek én voltam a vezetője, de döntéseinket a szakmai egyeztető tanács, a szakma érdekképviselete ellenszavazat nélkül elfogadta. Az Újszínház nem kapott emelést, viszont kapott az Örkény, a Radnóti és a Katona, amiről ugye nem lehet azt mondani, hogy kormánypárti színházak lennének. A szakma úgy gondolja, hogy ez a Krétakör már nem az a Krétakör, ami a 2000-es évek elején volt. Igen elvettünk 4-5 színháztól, hogy azok is kapjanak támogatást, akik eddig semmilyen támogatást sem kaptak. Hoztam adatokat is, meg lehet nézni, ki kapott ebből.” 

Schilling szerint baj, hogy ezek szerint vannak kormánypárti színházak és nem-kormánypártiak. "Ez valós vagy mesterséges szituáció? A mi esetünkben konkrétan az történt, hogy született egy döntés a támogatásunkról, amit elfogadott a szakmai zsűri, és utána azt vágtátok meg egyharmaddal. Beavatkozás történt tehát a zsűri döntésébe, amivel az évtizedek óta fennálló reflexeket működtetünk" – tette hozzá kissé ingerülten. „De pont ezt az áldozati szerepet szerettem volna elkerülni. »Jók vagytok, ne adjátok fel!« A traumák fenntartanak egy sérelmi alapot, jön egy politikai erő, aki sérelemből helyre tesz, meg kiigazít, iszonyatos kilengéseket és pusztításokat okozva ezzel. Ha valaki hatalmi pozícióba kerül, azt is meg kellene tanulnia, hogy lépjen túl a saját sérelmein. A sérelmi politizálás bosszúalapú válaszokat ad, és ez senkinek sem jó.”

Schilling hozzátette: érti a célzást, hogy kevésbé értékes az, amit most csinál. „Nem az a bajom, hogy kevesebb a pénz, hanem a párbeszéd hiánya. Átláthatóságról és tisztaságról beszélek. A hiányzó összegeket, amit nem kapok meg otthon, megkapom külföldön, mert ott értelmezhető, amit csinálok, csak otthon nem. Szerintem nem ülnék itt, ha nem lennék fontos szereplő.” Vidnyánszky szerint viszont a Krétakör éppen azért értelmezhető külföldön, mert politikává vált és nem művészet. 

A közönségből érkezett kérdés arra vonatkozóan, hogy napjainkban létezik-e újra a TTT, azaz a tűrt, támogatott és tiltott művészet rendszere. Vidnyánszy szerint semmi sem tilos, de Schilling szerint ha tiltás nem létezik, az ideológiai és politikai meggyőződés érződik a támogatásokon. Tűrés tehát igenis van.