Tudta ön, hogy a Bëlga egykori alapító tagja mostanában ujjbábozással foglalkozik? Méghozzá nem is valami mesejátékot, hanem Mozart Don Giovanniját adja elő?
Pedig így van. Sajnos azonban az avantgárd, úgy is mint úttörő erőfeszítés a közöny szürke mocsarába fulladt: a Népszínház utcai Drunken Tailor kocsma-étterem-szórakozóhelyen tartott vasárnapi előadásán mindösszesen négy néző jelent meg. Abból is az egyik aludt. Paizs felháborodott Facebook-bejegyzésében így ír az estéről:
Ma volt a Don Giovanni ujjbáboperám a Drunken Tailorban. Életem műve. Négy befogadó. Abból egy gyakorlatilag végig aludt. Azt hiszem, nem túlzok, ha ezt egyenlőnek látom azzal, hogy nem számíthatok megkülönböztető figyelemre, még egy ilyen szélsőséges vállalás esetén se. Ennyi talán hiszti nélkül kijelenthető.
A befektetett munka tükrében Paizs felháborodása abszolút érthető, de az már nem annyira, hogy jön ehhez a Facebook:
Szóval én úgy meg vagyok sértődve a világra, hogy ezen a civil nevemen kilépek a facebookról. Kimentem az értékeimet, aztán szevasz, világ. Eltarthat egy darabig, de mostantól tekintsetek itt nemlétezőnek.
Az biztos, hogy a bejegyzésre sokkal több kommentelő gyűlt, mint magára az előadásra, a legtöbben sajnálkoztak, de Végső Zoltán, az ÉS kritikusa el tudna képzelni a sértett ujjbábosról egy jó John Malkovich-filmet is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
