Friderika
10 °C
17 °C

Orbán Viktor egy papírral megállítja a szelet

2014.02.02. 14:28 Módosítva: 2014-02-02 17:11:32

Orbán Viktor vasárnap reggel jelentette meg katasztrófavideó-sorozatának legújabb darabját, amelyben a miniszterelnök az ónos esővel veszi fel a harcot.

Orbán nyilván nagy nyomás alatt dolgozott, hiszen az árvízi videói nem csak mérföldkövet jelentettek a katasztrófafilmek műfajában, de önmaga számára is magasra tették a lécet. Hova lehet ezt fokozni? Még több természeti csapás? A miniszterelnök két állandó társa, Pintér és Bakondi még esetlenebb lesz? Orbán katonákkal megy az időjárás ellen?

A filmes-katasztrófavédelmis-miniszterelnök zsenialitása abban mutatkozik meg, hogy nem esik bele az akciófilmesek ismert csapdájába. Orbán nem primer módszerekkel akarja túlszárnyalni előző filmjeit: nem tengelyig ónos esőbe fagyott kamionokkal küzd, és nem maga terít takarót minden átfagyott gyermek vállára. A feszültséget azzal érzékelteti, hogy direkt nem láttatja magát a katasztrófát, de a válsághelyzet mégis ott van minden egyes filmkockán.

Na, hogy állunk a viharral?

Az ónos esős film is a szokásos amatőrfilmes eszköztelenséggel dolgozik. A keresetlen megoldások miatt a néző azonban rögtön az események sűrűjében találja magát.

6:34 Belügyminisztérium

- olvassuk a vásznon, és már ott ülünk az ismerős alakokkal egy szobában. Nincs kérdés, hogy kerültünk ide, zajlanak az események.

Négy szereplőt látunk, de csak a három ismert figura beszél: Orbán, és két hű társa, Pintér és Bakondi. Az első jelenet a szokásos dramaturgia szerint zajlik. Pintér, a Sancho Panzai hős esetlenül tollat nyújt a főszereplőnek: „Elnök úr, ehhez van szokva, ez az, ami szerencsét hoz” – motyogja, Orbán pedig röviden nyugtázza: „Ez az árvízi toll.” Világos az üzenet: hőseinket a nagy árvíznél láttuk utoljára, de a kaland íme, folytatódik!

Hátradőlni azonban nincs idő.

Na, hogy állunk a viharral?

– húz maga elé papírlapot Orbán Viktor, a néző pedig többé nem tudja levenni a szemét a vászonról, hiszen tudjuk: szó sincs viharról. Éppen hogy a csendes, hideg eső okozta a problémát. Vajon Orbán tudja, hogy rossz katasztrófát akar megoldani?

A szuszpenz pedig csak nő. Tudjuk, kinn tombol a „vihar”, de mi mégis  egy szűk, bridzsszobára emlékeztető helyiséget látunk. Az asztalon álló, plebejus tárgyak, a félliteres kóla és a kilós kiszerelésű nápolyi, továbbá a tsz-elnöknek öltözött szereplők jelzik: a biedermeier idill látszat. A katasztrófa itt van velünk!

Aláhúzza a helyes választ

Az asztal körül folyó események is egyszerűek, nincs számítógép, high tech géppark, villogó térkép. Csak papír és toll. Mégis, az eszköztelenség mutatja meg, milyen magas szintű munka zajlik a puritán körülmények közt.

A 7,5 tonnánál nagyobbak [kamionok] tehát le vannak zavarva.

– mondja Orbán, és áthúz valamit a papíron. Vajon mi lehet a lapon, amit egy miniszterelnöknek saját kezűleg kell javítgatnia, ha meg akarja oldani az ónos eső problémáját?

Húzza alá, mely járművek vannak lezavarva:

  • 7,5 tonnánál nagyobbak
  • 7,5 tonnánál kisebbek
  • Mindegyik
  • Egyik sem
  • A bankok és multik autói.

Aztán Orbán gyorsan összefoglalja a helyzetet:

Ónos eső volt, az lefagyott ott, ahol volt, lefagyott

– mondja, és Pintér meg Bakondi úgy bólogat, mint két diák, akik a korrepetáláson végül érteni vélik, mi az a Higgs-Bozon. A rendező azonban jelzi, Pintér Sándor valahol azért önálló személyiség is. Maga vázol fel problémát:

Egyetlen dolog kérdéses, hogy a szél, a széllel mi lesz.

Orbán jegyzetel. Csak sejthetjük, mit. „Szél: leállítani. Szélcsökkentés.”

A szűk térben fojtogat a feszültség, amikor Bakondi váratlanul megjegyzi:

A lakosság igazság szerint most már igazán hallgat ránk.

Egyetlen szikár mondat ugyan, de történelmi referenciák egész sorát hozza elő: a március 15-i havazás, amikor hiába írták sms-en a lakosságnak, mégsem ültek át egy másik autóba. Most vajon miben hallgatott a lakosság Bakondira?

De nincs idő elmélkedni, A főszereplő hirtelen egy pulpituson terem, és bejelenti: Hétfőre vége a katasztrófának. Megmenekültünk.