Eufrozina, Kende
8 °C
19 °C

Lena Dunham utálja a melltartós szexet

2014.02.17. 19:50
Van az HBO-n egy Csajok című sorozat.
  • Az amerikai média felváltva ünnepli és kritizálja. Az ünneplést ugyanabból az okból kapják, ami miatt a nézők olyan leveleket írnak nekik: a Csajok miatt már nem kell behúzni a hasat szex közben.
  • A kritikákat meg azért, mert a valóságban az összes főszereplőnek híresek a szülei (forgatókönyvíró, tévés műsorvezető, befutott fotós, dobos), elképesztően gazdagok, és a nagy önmegvalósítás meg magába mélyedés helyett egyszer megpróbálhatnának emberként is viselkedni.
  • A kitalálója most 28 éves, ő játssza a főszerepet, és elég nagy a segge. Ez a segg a sorozatban többször is előnytelenül fényképezve látszik, jelentős részét betöltve a képernyőnek.
  • A karakter nem érzi, hogy ezt túláradó kedvességgel kéne kompenzálnia.
  • Az egész rendkívül önreflexív, progresszív, asszertív és alternatív. 
  • Lena Dunhamnek hívják a főszereplő-író-rendezőt. Vele beszélgettünk.
 

Egy ilyen rétegsorozatnak hogy lehetnek egyáltalán nézői?

Ez egy egészen kiváló, de megválaszolhatatlan kérdés. Próbálom azt hinni, hogy a nézők látnak benne valamilyen realizmust és őszinteséget, és ez hat rájuk valahogyan. A másik lehetőség, hogy a nézők szó szerint akármilyen meztelenséget szívesen néznek.

És tényleg őszinte a Csajok? Egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki így élne – te igen?

Vannak benne valódi meg kitalált jelenetek, de teljesen a saját meg a körülöttem élők élményeire épül. Nyilván úgy kellett azért megírnunk, hogy összeálljon belőle egy évad, de igen, nagyon sok benne a személyes élmény, és legalább részben azért csinálom, mert így újraírhatom azokat a rossz dolgokat, amik velem történtek.

Mesélj azokról a rossz dolgokról, amik veled történtek.

Ezekre épül az összes olyan sztorink, amiben Hannah elvállal valami rettenetes munkát. Ezek eredetileg mind velem, vagy a stáb egyik tagjával történtek meg. Mondanám, hogy a Csajokat nem kis részben a rettenetesmunka-bosszú motiválta. Azt meg nem is próbálom tagadni, hogy a másik motiváció a szörnyűexbarát-bosszú. Nem szeretnék túl sok konkrétumot mondani, de maradjunk annyiban, hogy valahányszor a sorozatban faszfejként viselkedik egy srác, azt dolgozzuk fel, hogy nekem mit mondott valaki.

Volt már olyan, hogy valaki felismerte magát, és megsértődött?

Ez fura, de az a tapasztalatom, hogy mindenki örül, ha belekerül egy történetbe, még akkor is, ha negatív karakterként. Egyébként meg mindig olyanok ismerik fel magukat, akiket pont nem írtam bele. Ez azért nehéz, mert ilyenkor nem mondhatom az illető szemébe, hogy nemhogy nem rá gondoltam, amikor a szereplőt megírtam, de egyáltalán nem is gondoltam rá az elmúlt tíz évben.

A Csajokban csomó feminizmus van. Egyetértesz ezzel?

Abszolút, az egészet azért csinálom, mert azt gondolom, hogy ettől majd egy picivel jobb dolog lesz nőnek lenni. Ez fontos. Csak azért, mert egy sorozat nőkről szól, még nem feltétlenül tesz jót a nők társadalmi helyzetének. A Csajokban egyébként nem a szereplők teste fontos, legjobban a karaktereinkre vagyok büszke.

Azért bőven van olyan ember, aki pont miattuk nem szeretik a sorozatot, merthogy ezek a karakterek folyton elszomorítóan meg kiábrándítóan viselkednek.

De szerintem ez egyáltalán nem baj. Nem az az érdekes kérdés, hogy milyenek, hanem hogy van-e a tetteik mögött világos, a történetből következő indok, és hogy általában az ilyentől többdimenziós, igazi szereplőkké válnak-e.

Az Instagramodon sokkolóan kevés meztelen fotó van rólad.

Mert az Instagramra nem szabad meztelen fotókat feltölteni, letiltanák a fiókom.

De azért kísérletezni lehetne, nem?

Szóval az igazi ok, hogy szerintem a tévében bőven eleget szereplek ruha nélkül, úgyhogy az instagramomat meghagynám az épületfotóknak. Szeretném azért jelezni, hogy tényleg nem az a kifejezett célom, hogy minél több helyre minél több meztelen képet eljuttassak magamról. A sorozatban sem úgy gondolkodunk, hogy minden részben legyen legalább öt teljesen meztelen jelenet. Viszont szerintem furán néz ki, amikor a történet szempontjából teljesen logikus lenne a meztelenség, de mondjuk szex közben mégis melltartó van egy női szereplőn. Ilyen nyilván ezután sem lesz a Csajokban. Persze elég furcsa is lenne, ha épp most állnánk le, valami olyasmit gondolva, hogy oké, megvolt, elég meztelen jelenetet csináltunk. Azért egyszer valószínűleg eljön az életemben az a pont, amikortól már csak ruhában fogok játszani. 

Sosem értettem igazán, mit jelent az hogy író-rendező-főszereplő. Elmagyarázod, hogyan működik a dolog?

Elsősorban írni tudok, ez a legtermészetesebb ösztönöm. De azért nagyon sokat tanultam a másik kettőről is az elmúlt négy évben, és biztos, hogy színészkedés és rendezés közben valami egészen mást csinálok mint az írás, ami jó, mert változatos. Valamennyire mindhárom dolgot szeretném folytatni a Csajok után is, de elsősorban azért az írásra és a rendezésre gondolok most is.

A sorozatbeli karakterednek az a családi neve, hogy „Horvath”. Szerinted ez milyen nyelven van?

Fogalmam sincs, lengyelül talán? Nekem elég lengyelesnek hangzik, azért választottam ezt, mert Hannah apukája zsidó. A Csajokat egy csomó szempontból a Larry David-féle Seinfeld inspirálta, arra is mindig azt mondják Amerikában, hogy idegesen zsidós férfikomédia. Ott is olyan szereplő van a középpontban, aki nagyon sokat hibázik, ráadásul a Seinfeld nélkül valószínűleg meg sem csinálhattam volna meg a Csajokat. Azelőtt nem igazán rendelt be senki olyan tévésorozatot, amiben nincsenek klasszikus értelemben vett történések.

Mennyire lesz más a harmadik évad? Hogy lehet önéletrajzi, vallomásos stílusban mesélni arról, hogy Hannah egy kávézóban dolgozik, miközben neked saját sorozatod van?  

28 éves vagyok, és 23 évesen készítettem az első filmemet, a Tiny Furniture-t, ami azt jelenti, hogy igen, úgy próbálok húszévesekről beszélni, hogy közben a saját húszas éveimet író-rendező-színészként töltöttem. Tényleg fura. A harmadik évadban az a jó, hogy mostanra már túl vagyunk egy csomó karakteralapozáson, tudjuk, hogy kik a szereplők, milyen a családjuk, honnan jöttek. Úgyhogy most már szerintem elfogadják a nézők, ha nekikezdünk valami egészen újnak. Elég nagy szabadságunk van a harmadik évadban.

A Csajokban egyébként mennyire jut tér a férfi karaktereknek? Szerinted Hannah mit gondol róluk?

Hannah nem találkozott túl sok rendes férfival, úgyhogy nem igazán bízik bennük. Az apukáját persze szereti, de szerintem róla sem érzi, hogy különösebben megértené. Nekem személyesen sokkal több rendes férfi ismerősöm van, szeretem is őket. Szóval ebben talán – én érettebben gondolkodom Hannah-nál. 

Christopher Abbott állítólag pont azért szállt ki a Csajokból, mert nem tetszett neki, amit a karakterével csináltál.

Jaj, sorozatban szerepelni egy annyira személyes dolog, és csak mert valakinek népszerű a karaktere, még nem jelenti, hogy a színész is ezt szeretné csinálni egész életében. Chris-szel teljesen jóban vagyunk, egyikünk sem haragszik a másikra. Marnie történetszálát át kellett írnunk a távozása miatt, de íróként már úgy érzem, ettől is csak jobb lett a történet.

Annak nyilván nem örültem, hogy amikor Chris elment, olyan pletykák kezdtek terjedni rólam, hogy egy fasiszta diktátor vagyok, akivel nem lehet együtt dolgozni. De szerencsére az ilyesmi nem tud túl sokat ártani, mert egyszerűen nem igaz. Christophernek meg tényleg a legjobbakat kívánom, és ezt nem csak az újságoknak szánom, így is gondolom.

Van olyan dolog, amit nem mernél megcsinálni a Csajokban?

Persze. Biztos nem írnék semmi olyat, amivel bajba sodrom a barátaimat vagy a családomat. Fontos nekem a biztonságuk, és azt sem szeretném, ha úgy érzenék, Lena mindig csak azt nézi, hogyan lophatná el a sorozatához mások szavait. Olyan történetet sem írnék soha, amiről úgy érzem, hogy ártalmas, vagy lealacsonyító a nőknek.

Dunham ezt a választ teljesen azon a hangon mondta el, amit Hannah-ként olyankor használ, amikor valamit nagyon igyekszik elmagyarázni. Mindenki hallgassa meg az eredetit:

Most egy dokumentumfilmen dolgozol, és van egy másik sorozattervetek is. Mindkettő eléggé hasonlít a Csajokra, csupa ilyesmit fogsz már csinálni?

Fú, van egy tervem, amit már 12 éves korom óta szeretnék megvalósítani. Csak annyit mondhatok el, hogy egy könyv lenne hozzá az alap, és egy másik történelmi korban játszódna.

Mikor?

A múltban.

De melyik században?

Nem mondhatom el. Mindenesetre egyszer határozottan szeretnék kilépni a brooklyni lányok világából, remélem a Csajok után sikerül.

Ott vagy a Vogue címlapján. Mondhatjuk, hogy Lena Dunham divatikon lett?

Dehogyis. Még mindig folyton arról beszél mindenki, hogy mennyire rémesen öltözöm.

Az interjú januárban készült, egy londoni kerekasztalbeszélgetésen, még a Jezebel-botrány előtt.