Aki gondolkodik, az közveszélyes

A POSZT idén a konszenzusra törekedett és részben sikerrel is járt. A versenyprogramot két színházi társaság delegáltjai közösen válogatták, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) részéről Sándor L. István kritikusra, az Ellenfény tánc- és színházművészeti folyóirat főszerkesztőjére esett a választás, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) pedig Császár Angéla kolozsvári születésű színésznőt jelölte. De hiába: Vidnyánszky Attila így sem volt elégedett a programmal, a Heti Válasznak adott interjújában kifogásolja, hogy egyetlen MTT-s darabot sem válogattak be.

 – reagált csalódottan Császár Angéla.

Vidnyánszkynak egyébként sem volt igaza: a versenyprogramból a Pécsi Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház is tagja az MTT-nek. Az MSZT három tagja szerepelt a válogatásban: az Örkény Színház, a Vígszínház és a Miskolci Nemzeti Színház, a többiek (a Katona, a kaposvári és a nyíregyházi színház, a Vádli Alkalmi Társulás, illetve a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a szabadkai színház) pedig egyik társaságnak sem tagja. És ami tényleg fontos: az utóbbi évek egyik legerősebb versenyprogramját nézhettük végig az elmúlt 10 napban. A nagy hiányzó Pintér Béla Titkaink című darabja volt (kritikánk itt), sajnos technikai okokból nem szerepelhetett a POSZT-on, akárcsak Vidnyánszky Johanna a máglyánja (kritikánk itt), Pécsett egyszerűen nem lehetett volna bemutatni egyik előadást sem. De minden sérelem ellenére: mintha elindult volna egy óvatos közeledés és párbeszéd a két szekértábor között, amitől a fesztivál hangulata is oldottabb lett. 

Fotó: posztpecs / Facebook

Az új morál, hogy nincs morál

-hangzik az újvidéki Opera Ultima erősen politikus előadásában, amely a legjobb előadás címe mellett elnyerte a legjobb női főszereplő, a legjobb jelmez és a legjobb férfialakítás díját is. (Itt írtunk róla hosszabban) A másik nagy nyertes a Katona József Színház és a Fényevők, a díjak részletes listája itt.

„Tele voltam dühvel, bosszankodással, ádáz önbírálattal mindazzal kapcsolatban, hogy mi történt a rendszerváltó, úgynevezett ’68-as értelmiséggel, mi történt velünk. Hogyan szúrtuk el az egészet. Ennek nagyon izgalmas vetületét láttam a Gorkij-darabban” – indokolta a szakmai beszélgetésen Ascher Tamás, miért nyúlt A nap gyermekei című darabhoz, amely Fényevők címen lett színpadra állítva. Sokrétű, összetett előadás, a Katonától már megszokott remek színészi alakításokkal Nagy Ervintől Jordán Adélig, zenéjében Mohácsi János vízjelével. A rendező szerint azt erősítették fel az előadásban, hogy hogyan születnek a legendák, melyek jogalapot adnak arra, hogy agyonverjék az okos embereket:

 – foglalta össze Ascher. A darabban szereplő Jordán Adél a legjobb női mellékszereplő díját édesapjának, Jordán Tamásnak köszönte meg, amiért kitalálta a POSzT-ot (Jordán Tamás tíz éven át volt a fesztivál igazgatója).

A Katona és a Szabadkai Népszínház közös előadása, a Vörös viszont hiába elementáris erejű, és nem csak a kollektív emlékezet, valamint a történelem közös feldolgozása, de a mai napig elnyúló etnikai konfliktusok szempontjából is nagyon fontos darab, egyetlen díjat sem nyert. (Mi itt írtunk róla) Máté Gábor, színházigazgató-rendező nagyon érzékeny témához nyúlt, mikor a 70 évvel ezelőttre visszanyúló délvidéki szerb-magyar konfliktust választotta témájául, és a szemtanúk történetmozaikjaiból kezdte összeállítani azt a tükröt, amelyben senki sem sajnálhatja magát egyértelmű áldozatként, de nem is nyerhet feloldozást azzal, hogy parancsra tette, mikor zsidókat írt össze, magyarokat lőtt folyósírba, szerbeknek köpött az életéért, vagy fordítva. Mert a darab kulcsa az, hogy minden megtörtént fordítva is, akit megerőszakoltak, az erőszakol, és minden szó vérre megy, hiába nem értjük egymás nyelvét. 

A Mohácsi testvérek Molière-átirata, A képzelt beteg szintén három díjat vihetett el, melyet Mohácsi István csak úgy kommentált a díjátadáson: „A nagy számok törvénye alapján le-leesik egy díj.” A darab jól illeszkedik a Mohácsi-univerzumba, és nem csak azért, mert hosszú (3 óra 20 perc), de a visszatérő viccekkel  megalapozott könnyelműség után hirtelen és fájdalmasan belezi ki a kedves nézőt a rendező. 

A független színházak idei produkcióit viszont nehezen lehetett összevetni a többi versenydarabbal.  A hosszabbik út című színházi nevelési darab Nick Hornby regénye alapján készült, és a diákok műhelymunkájából kinövő improvizációkra épült, és főleg kamasztémákkal foglalkozott.  Az I. Erzsébetre viszont minden buzilobbista elégedetten csettintene csalfa kis nyelvével: ugyanis férfiak szerepelnek benne nőnek öltözve! Az uralkodónak készítenek előadást az uralkodóról, amiért el is nyerik méltó jutalmukat: a himnuszt énekelve mehetnek együtt gályarabnak.  

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!