Cikkben búcsúzott el az életétől

Oliver Sacks, az író-neurológus-pszichiáter, akinek az agyi rendellenességekről szóló bestsellerei magyarul is megjelentek, nemrég tudta meg, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg. A hírt pár napja a New York Timesban maga jelentette be, egy rendhagyó publicisztika formájában.

My Own Life (A saját életem) c., érthetően kicsit szentimentális írását a 81 éves Sacks azzal kezdi, hogy bár egy hónapja még kirobbanóan egészségesnek érezte magát – napi 1,5 kilométert úszik –, néhány hete kiderült, hogy a kilenc évvel ezelőtt kezelt szemmelanómája megtámadta a máját, és csak hónapjai vannak hátra.

Sacks azt írja, hálás, hogy kapott még kilenc termékeny, jó egészségben eltöltött évet, most viszont szembe kell néznie az elmúlással. Mióta közölték vele a hírt, az életére, akárcsak egy tájra, a magasból lát rá, egyre inkább tisztába kerülve belső összefüggéseivel.

Ugyanakkor nemhogy leszámolna mindennel, hanem nagyon is élőnek érzi magát: igyekszik tovább mélyíteni a barátságait, elbúcsúzni a szeretteitől; amíg teheti, szeretne írni és utazni, és tovább jutni a megértés és az önismeret útján.

Sacks, aki magát szenvedélyes, extrém szélsőségességre hajlamos emberként jellemzi, a lehető leggazdagabban, legmélyebben, legproduktívabban kívánja tölteni a hátralévő időt. Azt írja, hogy már nincs ideje semmi lényegtelenre: magára, a munkájára és a barátaira akar koncentrálni. Továbbra is érdekli a Közel-Kelet, a globális felmelegedés, a társadalmi egyenlőtlenség – de ezek már nem az ő ügyei, hanem az őt követő generációké.

Amikor az ember meghal, nem lehet pótolni – írja. Betölthetetlen űr marad mindenki után, mert ez a sorsunk: egyediek vagyunk, magunknak kell megtalálni az utunk, megélni az életünket, és a halálunkat is.

Nem tehetek úgy, mintha nem félnék. De a meghatározó érzésem a hála. Szerettem és szerettek, sokat kaptam, de cserébe adtam is, olvastam, utaztam, gondolkodtam és írtam. És kapcsolatban voltam a világgal: az író és közönsége kapcsolatában.

Mindezeken túl pedig érző lény vagyok, egy gondolkodó állat, ezen a gyönyörű bolygón, és már önmagában ez hatalmas megtiszteltetés és kaland volt.