Beatles múzeum nyílt Egerben

Az Egri Road története, egészen hihetetlenül, egy félrecímzett emaillel indult, amelyet Bányainé Micski Marianna, a múzeumnak otthont adó szálloda igazgatója kapott.

Bocsánat, ezt nem neked küldtem

– érkezett rövidesen a korrigálás, a Hotel Korona vezetője azonban természetes emberi kíváncsiságát kielégítve rákukkantott a kéretlen üzenetre. Ebben egy "Ez sem jött össze Egerben" című cikket talált, amely az egyik helyi lapban jelent meg, és arról szólt, hogyan nem sikerült megvalósítani a két elszánt gyűjtő, Peterdi Gábor és Molnár Gábor régóta dédelgetett tervét, az első magyar Beatles-múzeumot.

A szállodaigazgató fantáziát látott az ötletben, és felvetta a kapcsolatot a két Beatles-fanatikussal. Rövidesen elindultak a tárgyalások, így több évnyi sikertelen próbálkozás után az egri Beatles-múzeum végül ideális befogadóra lelt.

Gábor és Gábor, nem Gábor Gábor

A kiállított relikviák tulajdonosai egyáltalán nem ismeretlenek a zenekar keményvonalas rajongói számára: Molnár Gábor a nyolcvanas években édesapjával, Molnár Imrével közösen írta meg a nagy sikert arató Halhatatlan Beatles című könyvet, amelyre – azonos névvel – rajongói klub is szerveződött. Ennek volt oszlopos tagja az egyébként református hitoktatóként is ténykedő Peterdi Gábor, aki kilencéves korában látta először az 1964-es Egy nehéz nap éjszakája című filmet, ami aztán egy életre a beatistenek rajongójává tette.

Olyan életigenlés, akkora szabadság áradt belőle, hogy teljesen a rabjává váltam, szinte lyukasra hallgattam a lemezeiket

– mondta a megnyitó előtti sajtótájékoztatón.

A két rajongó hamarosan egymásra talált, majd hosszú évek után, kettejük, egyenként is óriási magángyűjteményének fúziójából megszülethetett az Egri Road.

De miért éppen Eger?

Teljes joggal merül fel a kérdés mindenkiben: mi köze van a Beatlesnek a hevesi megyeszékhelyhez? Természetesen semmi. A két Gábor azzal indokolja a helyszínválasztást, hogy a tárlat darabjainak egy igen jelentős része Egerhez és környékéhez kötődik. Peterdi például itt él, és már évekkel ezelőtt is így nyilatkozott:

Biztosan könnyebb lenne Budapesten, nyilván mindenki így gondolkodott az elején. Egri vagyok, és egrinek érzem magam, ennek a városnak a turizmusát szeretném fejleszteni. Eger alkalmas arra, hogy egy ilyen múzeumot el tudjon tartani, mert van önálló turisztikai látogatottsága. Nyilván ha ezt egy olyan városba tesszük, ahol semmi más érdekesség nincs, akkor ott nem lehet nagyon sikerrel számolni.

Peterdi és Molnár viccelődve arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egri Road lényegesen jobban rímel a Beatles 1969-es lemezének címére, az Abbey Roadra, mint mondjuk a Tata vagy a Szeged Road.

Dezső in the sky with diamonds

A világ jelenlegi legújabb Beatles-múzeumát Bródy János nyitotta meg, de előtte még a zenekar jelentőségét és zsenialitását méltatta, továbbá arról is beszélt, hogy szerinte Lennonék koncerten nem is voltak annyira jók, mint a stúdiófelvételeiken. Rajta kívül többek között olyanokat csábított Egerbe a múzeum híre, mint Balázs Fecó, Czutor Zoltán vagy Árpa Attila.

A bejárás egyébként az együttes korai éveiről szóló, negyedórás filmvetítéssel indul egy hűvös és sötét pincehelyiségben. A film az én ízlésemnek túlságosan is Wikipédia-szagú, de ez lehet másokat nem zavar ennyire. Maga a tárlat annál a pontnál veszi fel a fonalat, amikor későbbi menedzserük, Brian Epstein 1961. november 9-én először látja őket a liverpooli Cavern Clubban, ahol olyan előadók is zenéltek, mint a Kinks, a Rolling Stones, a Who vagy épp Elton John. A legendás klub egyik tégladarabját ráadásul a múzeumban is megtaláljuk.

Emellett tényleg rengeteg könyvet, újságot, jelvényt, kártyát és lemezt is láthatunk, illetve olyan izgalmas darabokat, mint a Beatles nevével ellátott radír vagy fémtálca, a sárga tengeralattjáró formájú gumi fürdőjáték, a Magical Mystery Tour című filmből ismert csodabusz kicsinyített mása, a tagok nevével ellátott fésű, vagy ha már a fizimiskáknál tartunk, a szemmel láthatóan nagyon régen dobozolt Beatles-pomádé. Ezen túl akadnak még játékfigurák, nippek, filmek, és kismillió más emlék- és ajándéktárgy. A magam részéről csak azt sajnálom, hogy a rengeteg rajongói csecsebecse mellett kevés igazán exkluzív, valóban a zenekar tagjaihoz kötődő tárgyat találni. Fellépőruhákra vagy Lennon szemüvegére egyelőre ne is számítsunk, viszont mivel a kiállítás anyaga folyamatosan változik majd, a későbbiekben is érdemes lesz visszatérni.

Mindeközben végig Beatles-dalok szólnak, filmekbe, koncertrészletekbe és klipekbe hallgathatunk, illetve nézhetünk bele. Sőt, külön termet kapott a The Beatles: Rock Band nevű, Guitar Hero-típusú videojáték, ami segít átélni az élményt, hogy milyen is lehetett a Beatlesszel zenélni. Ottjártunkkor épp a múzeum The BlackBirds nevű házi feldolgozás-zenekarának tagjai játszották az LSD-himnuszként emlegetett, Lucy in the Sky with Diamonds című dalt 1967-ből.

Külön örömteli, hogy a tulajdonosok egy aprócska szegletben megemlékeztek a Selmecbányán született Hoffmann Dezsőről, aki amellett, hogy a Beatles hivatalos fotósa volt, például a Stonest, Jimi Hendrixet, Bob Marley-t és David Bowie-t is gyakran fényképezte. Ugyan Hoffmann és a Beatles végül haragban vált el egymástól, McCartney egy időben a világ legjobb fotósának nevezte a közel harminc éve elhunyt felvidéki művészt.

Ringóba takarózva

Ám a történet ezzel nem ér véget, hiszen az Egri Roadot befogadó szálloda igazgatónője beszélt a jövőbeli tervekről is. Szeretnének Beatles-szobákat és Beatles-lakosztályokat is létrehozni az épületben, amelyekben az ágyneműtől kezdve a különböző dekorációkig szinte minden a megkerülhetetlen liverpooli bandát idézné.

Sőt, a Beatleshez kapcsolódó étlapot és itallapot is terveznek, amelyeken a zenekar tagjainak kedvenc fogásai és italai közül lehetne majd rendelni. Mint a szállodavezető és a magángyűjtemény tulajdonosai elmondták: abban bíznak, hogy nemcsak a város imázsához járulnak hozzá, hanem akár nemzetközi hírnévre is szert tesznek majd.