Ervin
9 °C
23 °C

Neked kunyhó, neki otthon

2015.06.03. 20:55
Kapcsolódó cikkek (1)
Egészen különleges fotókiállítást nyílt a Kassák Múzeumban Óbudán, ahol a hajléktalanság kriminalizációjára akarják felhívni a figyelmet. A „Mennyibe kerül?” című kiállítás kiindulópontja, hogy a lakhatás alapvető emberi jog, ami mindenkit megillet. A kemény statisztika adatok mellett a hajléktalanságban érintett emberek és aktivisták által készített fotókat állították ki a budapesti hajléktalanok otthonairól. A kiállítás két részre bontva mutatja meg a saját építésű kunyhókat az otthon és az önálló élet tereként, valamint a lakásba költözést, mint a társadalomba való visszatérés lehetőségét.

A lakhatás alapvető emberi jog


A 2013-ban hatályba lépő szabálysértési törvény büntethetővé tette „az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”. Két civil szervezet, A Város Mindenkié (AVM) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), közös célja, hogy ez az emberi jogokat sértő szabályozás megszűnjön. Ennek érdekében indították el Az Összefogás a hajléktalanság kriminalizálása ellen című programjukat. A projekt célja, hogy erősítsék a rendészeti üldözésnek kitett, sérülékeny csoport, a hajléktalan emberek érdek- és jogvédelmét. 

A hajléktalan emberekről készült fényképek megdöbbentően közeli módon mutatják meg, hogyan válik valakinek egy deszkabódé az otthonává. A Kassák Múzeum szándékosan nem pusztán csak kiállítást, hanem egy programsorozatot akart létrehozni a TASZ-szal és Város Mindenkié csoporttal (AVM) közösen, hiszen céljuk az volt, hogy a téma szereplőit, a hajléktalan embereket is minél jobban be tudják vonni a kiállításba, ami sikerült is. A fényképek készítésében is részt vettek hajléktalanok, hiszen az AVM segítségével a Fotózás és aktivizmus című fotós kurzuson mindig részt vehet hajléktalan emberek is. A kurzust Csoszó Gabriella indította 2012-ben, célja a civil megmozdulások fotográfiai megközelítésének oktatása.

A belső nézőpont ezeken a képeken nagyon fontos, - hangsúlyozza a Kassák Múzeum munkatársa, és a kiállítás egyik szervezője, Csatlós Judit. Ezeken a fotókon sokkal közelibb kameraállásokat láthatunk, és a témaválasztás is más, mint egy kívülálló által készített képen. A hajléktalanságban érintett emberek a saját fotóikon szeretnék megmutatni, hogy nekik is fontos a tisztaság és a rend, csakúgy, mint az otthonosság. Nekik is van könyvespolcuk, vannak fényképeik, és mosdótáljuk, tiszta törölközővel. Saját képeik által meg tudják mutatni azt is, milyen tudásra van szükség ahhoz, hogy valaki túléljen egy fűtetlen kunyhóban, vagy az utcán.

A képek hihetetlenül meghittek, sokszor tényleg otthonosságot sugároznak, nem pedig a nyomort, amit egy kívülálló képein láthatnánk.
 

Nem csak a fotózásban, de a kiállítás berendezésében is részt tudtak venni hajléktalan emberek, például László, aki nagyon örült, hogy feladatot kapott a múzeumban, és részt vehetett a képek elrendezésében. László azóta is visszajár, ottjártamkor is beugrott a múzeumba egy kávéra.

Hogyan lett László hajléktalan?

László egy vidéki városban lakott az édesanyjával 28 éves koráig. Akkor ismerkedett meg későbbi párjával, akivel albérletbe költöztek, hamarosan egy kisfiuk is született. Vagyonőrként dolgozott, együtt fizették az albérletet. 2009-ben azonban Lászlóra egy szabálysértés miatt bírságként 400 ezer forint büntetést szabtak ki, amit el is kezdett fizetni. 120 ezer forint törlesztése után azonban feladta, nem tudta kifizetni a büntetést. Próbált kölcsönkérni, de nem sikerült, így a maradék pénzt a börtönben le kellett ülnie. 280 ezer forintért 114 napot ült. Közben párjával megromlott a kapcsolat, szakítottak.

László 2014 decemberében szabadult, munkahelyére nem tudott visszamenni, hajléktalan szállón lakott. Lászlónak hatalmas szerencséje volt, mert volt főnöke később mégis visszavette dolgozni, betanított munkásként dolgozik egy betongyárban. Kisfiát, - aki beteg,- idén csak egyszer látta, mivel anyja szerint nem tesz jót neki, ha találkoznak.

László jelenleg egy sátorban lakik a tizedik kerületben, másokkal együtt. Fürödni mindennap tud a munkahelyén, enni ingyenkonyhán szokott, vagy néha a többiekkel együtt főznek. Szomszédai közül néhányan már téliesítették a sátrukat, beszigetelték, fóliával vonták be, és télen is ott laknak. László ebben a hónapban kapta meg az első teljes fizetését, nem szeretne hajléktalan maradni, jelenleg albérletet keres.

A kiállítás másik termében egy szintén a hajléktalanságot középpontba helyező, de koncepciójában merőben más fényképgyűjtemény látható. Itt már olyan képek kerültek kiállításra, amelyek valamilyen szinten megoldást is próbálnak mutatni a hajléktalanság kezelésére. Elsőként Papp Dóra aktivista képei láthatók, aki tudtán és akaratán kívül járulhatott hozzá ahhoz, hogy hajléktalanok precedens módon pert nyerhessenek a Zuglói Önkormányzat ellen, amiért előzetes figyelmeztetés nélkül ledózerolták a kunyhóikat. Ez az egyetlen olyan eset Magyarországon, ahol a helyszínen készült aktivista fotókat bizonyítékként használták, az aktivistát pedig tanúként beidézték.

Amikor hajléktalan emberek perelnek

A hajléktalanok ügyében a Város Mindenkié és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda indított pert 2012 márciusában, mivel úgy vélték, hogy a zuglói önkormányzat vagyoni helyzetük miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmazott velük szemben, amikor eldózerolta kunyhóikat. Nem azt kifogásolták, hogy az önkormányzat elbontotta az engedély nélkül felhúzott kunyhókat, hanem azt, hogy arról semmilyen írásos értesítést nem kaptak, így a házakkal együtt valamennyi ingóságuk odaveszett, köztük számukra fontos emléktárgyak, családi fényképek.

A vasúti töltés mellett élő hajléktalan emberek ezután napokig az utcán töltötték az éjszakákat, miközben többször fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, tehát sokkal rosszabb körülmények közé kerültek a dózerolást követően. Papp Dóra fényképeinek is köszönhető, hogy a végül megnyerték a pert, - bár ezt ketten közülük már nem élhették meg.

Pár óra alatt hét hajléktalan ember otthona tűnt el. Egy-egy kunyhó ledöntése mintegy 5-10 percig tartott.

Az első képeket a Greenpeace felső emeleti irodájából készíttetem. Később a helyszínen fotóztam, ahol a kérdéseimre válaszolva az alpolgármester a tervezett rehabilitációról beszélt. Kiemelte, hogy a hajléktalanságra komplex problémaként gondolnak. A fényképek hozzájárultak ahhoz, hogy egy periférikus és nehezen megjeleníthető téma peres eljárása precedens értékű eredménnyel záruljon" - írja a kiállításon Papp Dóra.

A dózerolás képei mellett ebben a teremben még egy nagyon fontos társadalmi program is bemutatásra kerül. Szintén az AVM kezdeményezése a nagyon rossz állapotban lévő szociális bérlakások társadalmi felújítása. Rengeteg üres bérlakás van ugyanis a fővárosban, csak többnyire mind borzalmas állapotban. Egy ilyen bérlakás lakhatóvá tételét és felújítását mutatja be az egyik fotósorozat. (Itt Zsolt történetét olvashatja, aki szintén kunyhóból költözött bérlakásba.) Az AVM szerint fontos, hogy ebbe a folyamatba már magukat a leendő lakókat is bevonják. A képeken nyomon követhetjük, hogyan tudott beköltözni egy hajléktalan pár – akiknek kunyhóját az előző terem képein láthattuk - egy bérlakásba két évvel ezelőtt, ahol még ma is élnek. A képek mellett grafikonok és információs anyagok segítségével hasonlítják össze a közterületen való életvitelszerű tartózkodás büntetésének állami költségeit azokkal a ráfordításokkal, amelyek a kunyhóból lakásba költözéshez volnának szükségesek.

A programsorozat részeként a Kassák Múzeum igyekezett minél több olyan programot szervezni, amiben a hajléktalanok is rész tudnak venni. Levetítették például Révész György Angyalok földje című filmjét, ami a múzeum névadójának, Kassák Lajosnak Angyalföld című regénye alapján készült. Az úgy nevezett lakbérsztrájkot Kassák több művében is feldolgozta, hiszen maga is átélte, amikor a 20. század elején egyre több munkás költözött a fővárosba, miközben lakhatásuk azonban nem volt megoldott. Kicsi és rossz minőségű lakásokba zsúfolódtak össze az emberek, a tulajdonosok magasan tartották a bérleti díjat. Több ezren laktak pincelakásokban, volt istállókból kialakított barakkokban - ekkor tört ki az úgy nevezett lakbérsztárjk Angyalfölödön, amikor a lakók megtagadták a lakbér kifizetését. 

A vetítésre több hajléktalan eljött, illetve olyan is, aki azt mondta, nem érintett a témában, csak a film érdekli. A vetítés utáni beszélgetésen azonban lassan kiderült, ő már valóban nem érintett, de szülei 56-os lakásfoglalók voltak. A forradalom után ugyanis több ezren kötöztek be, szintén főleg Angyalföldön, a félig kész lakásokba. Mivel igen sok lakásfoglalóról volt szó, nem tudtak mindenkit kilakoltatni, végül 1957-ben egy törvény értelmében többségük bérlővé válhatott.

A kiállítás megtekinthető június 7-ig a Kassák Múzeumban, a kiállításhoz kapcsolódó további programok a honlapon olvashatók.