Magyar is van a legszebb negyven között

Plácido Domingo írta az előszót ahhoz a könyvhöz, amiben David Leventi a világ legszebb operaházait fotózta be. "David bejárta a világot, hogy megpróbálja elkapni ezeknek a zenei templomoknak a lényegét, és ezzel ő maga is művészi alkotást hozott létre. Látszik, hogy olyasvalaki csinálta a képeket, akinek nemcsak jó szeme, de jó füle is van"

A nemrég megjelent Opera című könyvhöz David Leventi nyolc év alatt összesen 19 ország 40 operaházát fotózta le. Belülről. Az operaházakat kivülről mindenki ismeri: a budapesti előtt is biztos sokan elmentek már, de annál kevesebben jártak már bent, a nézőtéren.

A nagyformátumú képek az építészeti részletekre koncentrálnak, nem véletlenül: a fotós szülei ugyanis építészek, úgyhogy tudta, mire kell figyelnie. "Majdnemhogy vallásos élményben volt részem, amikor ezekben a nagy terekbe besétáltam."

A fotók nagy része a színpad közepéről készült, tehát az operaénekesek szemszögéből, ahonnan a látogatóknak kevés alkalma van szemlélődni. A nézőtér, a színpad és a zenekari árok is mindig üres, hogy csak és kizárólag az épületre és annak díszítésére figyeljünk. Az operaházak ugyanis nagyon sokfélék, vannak szépek, csicsásak, díszesek és teljesen letisztultak is. "Mégis mindegyik tele van energiával, és érződik rajtuk, hogy valami nagyszerű dolog fog történni bennük. Szerintem maga a fellépés csak egy része az élménynek, amikor operába megyünk. Maga a tér is fontos szerepet kap." - írja Leventi.

A fotós családilag is kötődik az opera műfajához: a nagyapja Anton Gutman kántor volt, aki a második világháború után a híres dán tenorral, Helge Rosvaenge tanult együtt. Ők ketten egy szovjet fogolytáborban találkoztak, ahol Gutman sokszor fellépett. A háború után azonban nem folytatta az éneklést, de Leventi emlékszik rá gyerekkorából, ahogyan mindig énekelt a nappaliban járkálva. Leventi fotóin mintha nagyapjának akarná megmutatni azokat a színpadokat, amelyekre sosem volt lehetősége eljutni.

A legszebb negyvenes válogatásba bekerült a milánói Scala, a New York-i Metropolitan, a párizsi Palais Garnier, a londoni Királyi Operaház, a moszkvai Bolsoj Színház, a Svéd Királyi Opera, a velencei Teatro La Fenice, és a szentpétervári Mariinszkij Operaház, és természetesen a budapesti Operaház is, itt 2008-ban járt a fotós.

A könyv megjelenésével együtt a képet ki is állították New Yorkban.