Emma
3 °C
10 °C

Mennyit fizessen a flippermúzeumba látogató nagymama?

MZS flippermuzeum-7858
2015.09.20. 08:34
Még a New York Times is megírta, hogy augusztus első felében újranyitott a NAV miatt bezárt Flippermúzeum, amit 2014-ben a legnépszerűbb budapesti látnivalónak választottak a Tripadvisor nevű oldalon. Az újlipótvárosi flipperbarlang azóta ugyan néhány helyezést visszacsúszott, de még így is a Hősök tere, a Gellért-hegy és a budai vár előtt foglal helyet a rangsorban. A Flippermúzeum körüli mizériáról, a külföldre költöztetés tervéről, az egész gyűjteményt veszélybe sodró nyári beázásról, illetve a flipperek múltjáról, jelenéről és jövőjéről Pálfi Balázs alapító-tulajdonossal beszélgettünk.

Augusztus ötödikén, némi kényszerpihenő, után újranyitott a flippermúzeum. Mit éreztél aznap, mikor lejöttél ide?

Akkor már szerencsére túl voltam mindenen. Tényleg nagyon jó érzés volt újra megnyitni, és viszontlátni olyan embereket, akikkel korábban itt a múzeumban találkoztam. Nagyon sok kedvességet kaptam már korábban is, és ami az elmúlt három hónapban történt, az kész csoda. Az újranyitás egyébként egy szerdai napra esett, úgyhogy nem volt éppen kiugró a látogatók száma, de ez azóta folyamatosan növekszik, és nagyjából annyian vannak, mint a zárás előtti hónapokban is. Kivéve persze a zárást megelőző egy hónapot, amikor híre ment, hogy bizonytalan időre be kell majd csuknunk a múzeum ajtaját. Akkor sokan érezték úgy, hogy még le kell jönniük egyszer utoljára játszani egy jót.

Mivel teltek a napjaid, amíg zárva tartott a múzeum?

Próbáltunk felkészülni az újranyitásra. Ezúttal volt időnk arra is, ami a nyitvatartás alatt nem fért volna bele, vannak ugyanis olyan műveletek, amelyek egyszerűen nem férnek bele az időbe, amikor az ember nyolcórázik. Elsősorban a karbantartásra, a javításra és a tisztításra gondolok, illetve egy-két gépet ki is cseréltünk az állományban. Ezek tartósan betegek voltak, de most újra csatasorba állítottuk őket. Sőt, kb. ötezer izzót kicseréltünk LED-re!

A hír hallatán szinte egy emberként hördült föl a magyar közvélemény is, pedig még másfél éves sincs a múzeum. Mit gondolsz, fiatal intézményként miért vagytok ennyire népszerűek?

Ez őszintén szólva engem is meglepett. Amikor valami megjelent az ügy kapcsán, akkor mindig azt hittem, hogy ez csak egy egyszeri érdeklődés, de aztán sorban jöttek a megkeresések. És idővel nemcsak itthonról, hanem külföldről is. Én egyébként azt gondolom, hogy a flipper – és ezzel a múzeumunk is – nem azért népszerű még mindig, mert divat lenne a retró, hanem mert egyszerűen nincs helyettesítője.

A videojátékoktól egészen más élményt kap az ember.

A flipperezést ráadásul régen ilyen fiús dolognak gondolták, ami többnyire a 15 és 45 év közötti férfiak játéka. Ehhez képest most azt tapasztalom, hogy minden korosztály jól tudja itt érezni magát, legyen akár öt vagy hetvenöt éves. Sőt, egyre gyakrabban tévednek le a flipperes srácok barátnői, vagy akár komplett lánytársaságok is. A flipper pozíciója megváltozott, például egyre több női játékos is indul a versenyeken.

A BBC kisfilmet forgatott rólatok, az újranyitásról pedig még a New York Times is beszámolt. Hogyan terjed a híretek külföldön?

Tavaly elsők tudunk lenni a budapesti látnivalók között a Tripadvisor nevű oldalon, aminek köszönhetően nagyon sok cikk született rólunk a külföldi sajtóban is. Ez egy öngerjesztő folyamat, amivel erősen multiplikálódott a jelenlétünk a nem-magyar oldalakon és újságokban is.

Rajtatok kívül vajon hány flippermúzeum üzemelhet még a világon?

Ez nehéz kérdés, mert akadnak kisebb és nagyobb flipperes helyek is a világon. Las Vegasban van például a világ legnagyobb flippermúzeuma, négyszáz géppel, és bár ingyenesen látogatható, a gépek érmével működnek. De létezik ennél kisebb múzeum is az Egyesült Államokban. Franciaországban is működik egy, de az inkább a “mindent a szemnek, semmit a kéznek”-elv alapján üzemel. Sőt, Németországban és Ausztriában is vannak flippermúzeumok, de a folyamatosan látogatható, interaktív flippermúzeumok közül a miénk a legnagyobb Európában.

Egyébként mit kifogásolt egész pontosan a NAV, amikor bezáratta a múzeumot?

2014 áprilisban nyitottam meg, és már az első nap megjelent a NAV, pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaptuk meg az engedélyt. Később, amikor a helyzet élesedett, akkor a NAV részéről még a gépek elszállítása is szóba került, aztán valószínűleg házon belül átgondolták a dolgokat. Az ő problémájuk az volt egyébként, hogy amíg a kocsmai gépekre mindenféle engedélyek szükségesek, addig nálunk, a múzeumi jelleg miatt, ilyen ugyebár nem volt. Ha nekünk is így kellene eljárnunk, az 130 gép esetén olyan tetemes összeget jelentene, ami teljesen ellehetetlenítené a múzeumot.

Májusban végül úgy döntöttem, hogy amíg nem tisztázódik a helyzet, kénytelen leszek felfüggeszteni a dolgot. Aztán felgyorsultak az események, a NAV-val is újra tudtunk tárgyalni, és kiadtak egy olyan állásfoglalást, amelyben az állt, hogy a régi jegyárstruktúránkkal volt problémájuk.

Egy ilyen állásfoglalás ugyan nem életbiztosítás, és hivatkozási alap sem lehet, de nekem megadta a bátorságot ahhoz, hogy újranyissak.

Szeretnénk persze még ennél jobban is bebiztosítani magunkat, de első körben ez volt a legtöbb, amit elérhettünk. Nem dőlhetünk még hátra most sem, de valamelyest azért rendeződtek a dolgok. Volt egy bírósági tárgyalás is, amelyben megállapították, hogy a NAV intézkedése nem volt elég körültekintő, mivel nem vettek figyelembe minden szempontot, illetve hogy a NAV által kiszabott bírság nem volt jogos, így új eljárásra van szükség.

Mi a különbség a két jegyársturuktúra között?

Az új jegyárstruktúra értelmében egységes belépőt kell fizetni (ez teljes áron 2500 forintba kerül), korábban ez azonban nem így történt, időarányos volt a jegyárstruktúránk. Ez azt jelentette, hogy az 500 forintos belépőjegy csak a kiállított tárgyak megtekintésére jogosított fel, további 2000 forint befizetésével azonban már ki is lehetett próbálni a gépeket. Minden megkezdett negyedóra 200 forintba került, vagyis a látogató befizette a maximum összeget (2000 forint), de azt az időt, amit kísérőként töltött itt, vagy csak korábban elment, azt természetesen távozáskor visszatérítettük neki.

Én személy szerint igazságtalanabbnak érzem az újat, elvégre, gondoljunk csak bele, amikor a nagymama elmegy az unokájával a vidámparkba, ő jóval kevesebb játékra ül fel, sőt, leginkább csak a padon üldögél és vár. Neki miért kellene ugyanannyit fizetnie, mint annak, aki igénybe veszi a szolgáltatásokat?!

Titeket egyébként hogyan érint ez a változás? Nehezebb helyzetbe kerültetek emiatt?

Én ezt egyfajta kompromisszumnak érzem a részemről, de bizonyára ennek is megvannak a maga előnyei, ahogy persze a hátrányai is. Tény, hogy ez egy egyszerűbb struktúra, amit könnyebb kommunikálni, viszont, ahogy mondtam is, nem érzem annyira fairnek. A régi struktúrát kicsit tényleg többet kellett magyarázni, hiszen elsőre nem biztos, hogy megérti az ember, és ilyen helyzetekben hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy be akarnak minket csapni – holott erről természetesen szó sem volt.

De ha mondjuk mégis kiderülne, hogy nekünk van igazunk, akkor sem állnánk rögtön vissza a régi jegyárstruktúra, hiszen ha folyamatosan változtatgatjuk a dolgokat, az esetleg úgy jöhet le, hogy még mi sem nagyon tudjuk, mit akarunk tulajdonképpen. Úgyhogy megpróbálunk ezzel az új jegyárstruktúrával együttélni, és megnézzük, mennyire válik be.

Az is felmerült, hogy ha esetleg nem sikerül megegyezni, akkor külföldre viszitek a tárlatot. Voltak kiszemelt országok is?

Amikor megoldást kellett keresni, végig arra törekedtem, hogy lehetőleg egyben tartsuk az állományt. Persze akár el is adhattam volna a gépeket, de ezt semmiképpen sem szerettem volna meglépni. Ebben a helyzetben két megoldást tűnt kézenfekvőnek: az egyik, hogy egy állandó kiállítást hozzunk össze valamelyik közeli országban, a másik, hogy utazókiállítássá alakítsuk át a tárlatot – ha nem is az egészét, de egy jelentős részét, mondjuk a kétharmadát. Egyébként továbbra is azt gondolom, hogy ha ellehetetlenült volna a helyzet, akkor ezek életképes megoldások lehettek volna.

Elsősorban azokat az országokat néztem ki, amelyek közel is vannak, és amelyekben jó a kapcsolatrendszerem. Például Bécs, Lengyelország és Csehország is szóba került. Mivel a múzeum körüli helyzet külföldön is beszédtéma volt, azt gondolom, jó esélyünk lett volna arra is, hogy valahol másutt befogadjanak bennünket. Az elsődleges szándék viszont végig az maradt, hogy országhatáron innen tudjuk megoldani a dolgokat.

Új gépek kerültek vagy kerülnek a múzeumba mostanság?

Néha változik ez-az, de több hely már tényleg nincs a múzeumban. Ahhoz hogy új gépek kerüljenek ide, a tárolókapacitásunkat kellene növelni. A bővülés helyett egyelőre fontosabbnak tartom, hogy a jelenlegi állományt tudjuk a lehető legjobb állapotban megőrizni.

Egyébként nálad hogyan kezdődött a gyűjtés, és hogyan lett ebből flippermúzeum?

Sokáig nem is tudtam, hogy flippereket lehet egyáltalán vásárolni, aztán az egyik licitálós oldalon találtam egyet, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szeretnék egyet. Úgyhogy először csak egy volt, aztán rájöttem, hogy ennyi nem elég. Szerettem volna venni pár gépet egy nagyobb csomagban, és ennek a javarészén túladni, de mivel nem értettem hozzá, nem úgy sültek el a dolgok, ahogy szerettem volna: az érdekesebb és jobb gépeket megvették, illetve rosszabb cserékbe is belementem. Ezután kerestem egy helyet, ahol azt a nagyjából húsz-huszonöt gépet el tudtam raktározni, és így találtam rá erre a pincehelyiségre. Ez lett a gyűjtemény alapja, később pedig folytattam a gyűjtői tevékenységet, cserélgettem is, igyekeztem megtalálni azokat az arcokat, akikben megbízhatok, és akik értenek is a gépekhez. Aztán később szerettem volna ezt megnyitni a közönség számára, majd ahogy idővel megjött a működési engedély a minisztériumtól, még mindig volt egy évünk a nyitásig, amit teljes mértékben ki is használtunk a legalaposabb felkészülésre. De ezt úgy kell elképzelni, hogy még az utolsó utáni pillanatokban is dolgoztunk.

Milyen további terveitek vannak még a múzeum jövőjére nézve?

Egyrészt, mint említettem, a flippereink karbantartása és minél jobb állapotban való megőrzése, másrészt pedig hogy megmutassuk, a flipper nemcsak egy ügyességi játék, hanem versenysport is. November közepén például lesz egy nagy versenyünk 144 indulóval, amiből 90 külföldi, és köztük van a jelenlegi világbajnok, Európa-bajnok, továbbá több ország ranglistavezetője. Ebben az évben, az EB-t leszámítva, ez lesz a külföldiek által látogatott legnépszerűbb esemény. Azért egy ilyen kaliberű rendezvény zökkenőmentes lebonyolítása elég komoly feladat.

Vannak magyar flippereseink, akikre nemzetközi szinten is büszkék lehetünk?

Hogyne, hiszen elég magas színvonalon űzzük a flipperezést! A magyar csapat háromszoros Európa-bajnok (2006, 2011-ben és 2012-ben sikerült elnyernie ezt a címet), a tavalyi, Riminiben rendezett EB-n pedig Szalai Krisztián egyéniben lett bajnok, megelőzve ezzel 235 versenytársát. Magyarországon egyébként ennek a sportnak hagyománya van, még ahhoz képest is, hogy az előző rendszer nem igazán szívlelte annyira a nyugatról érkező játékokat. A magyar flippertörténetről egyébként viszonylag keveset tudni, de az szinte biztos, hogy osztrák vidámparkból kerülhettek ide először gépek a Vidám Parkba (egy 1962-es MTI-fotó talán az első ilyen gépet mutatja, ami ráadásul asztalként funkcionál a múzeumban), majd a hatvanas évek közepétől Amerikából, Spanyol- és Olaszországból is érkeztek hozzánk gépek közvetlenül a gyártóktól.

A kilencvenes évek közepéig olyan volt a szabályozás, és annyira szerették az emberek (talán éppen azért, mert olyan látványosan amerikai dolog volt), hogy nagyon gyorsan megtérült a helyek számára egy-egy flipper fenntartása. Aztán a kilencvenes évek közepén megváltozott a szabályozás, és közben a számítógépek is teret hódítottak, aminek hatására radikálisan csökkenni kezdett a flipperek száma. Később, amikor a nyerőgépeket kivonták a kocsmákból, néhány nyerőgépes megpróbált átállni a flipperre, de ez ugyebár két teljesen külön világ – például profitabilitásában és szervizelésében is –, úgyhogy ezek az új beszállók nagyon rövid idő után, és talán mondanom sem kell, hogy veszteségesen, ki is szálltak ebből az egészből.

Nemrég a nagy nyári esőzések alatt be is áztatok. Magasabb vízállás esetén mekkora veszélyben lett volna a tárlat?

Az akkori intenzív esőzés olyan 40-45 percig tartott, és így is majdnem térdig állt a víz. Ha még legalább húsz percig esik, akkor nagyon nehéz lett volna megmenteni a flippereinket.

El sem tudom képzelni, mi történt volna akkor.

Szerencsére időben érkeztünk, mert van itt a múzeumban egy vízérzékelőnk, és az riaszt minket otthon is, ha baj van. Gyorsan ránéztünk a kamerákra, és akkor már láttuk, hogy mi a helyzet. Akkor szinte fel sem fogtam, hogy mi történik, vagy mi minden forog kockán. Szerencsére rövidesen elállt az eső, és így már csak a víz szivattyúzását kellett megoldanunk – na és persze az utólagos takarítást.

2015 van, látványosnál látványosabb, és egyre komplexebb videojátékok készülnek. Szerinted ennek ellenére miért flipperezünk még mindig?

Ez egy egyszerű koncepción alapuló mechanikus játék, ugyanakkor a dizájn mindig próbál lépést tartani és a jelen emberének is szólni. De gondoljunk csak az ún. kiddie ride-okra, amikbe ugyanúgy érmét kell dobni, és amik már majdnem száz évvel ezelőtt is ugyanúgy működtek!  Ennek ellenére ha ma elmegyünk valamelyik bevásárlóközpontba egy kisgyerekkel, aki meglát egy ilyen mozgó helikoptert vagy vonatot, azonnal fel akar majd ülni rá. De ahogy látom, az emberek azt is nagyon élvezik, hogy ott állnak egy 120 kilós monstrum előtt, és mégis ők tudják irányítani a játékmenetet. Persze az is nagyon jópofa, amikor egy háromszor négy centis valamit tudsz működtetni, de egy flipper azért merőben más élményt nyújt.  Azt gondolom, hogy némi ráncfelvarrás mellett akár még száz év múlva is ugyanilyen népszerűek maradhatnak a flipperek. Nagyon érdekes egyébként, hogy amikor újításokat próbáltak meg bevezetni, azok általában kudarcot vallottak. Valahogy nem működött az az ötlet, hogy megpróbáltak videójátékokat elhelyezni a flipperekben. Ha ilyen hibridek készültek, akkor azt többnyire a flipperesek és a videojátékosok is elutasították. Azt gondolom, a flipper épp az egyszerűsége miatt tud még akár nagyon sokáig is ilyen kedvelt maradni.