Orsolya
7 °C
17 °C

Ez nem az én utam

DSC 1342
2015.12.27. 15:03
Játszik színházban, tévében, filmen, énekelt tévéshowban, és volt már kiállítása fotósként. A nemrég Junior Prima-díjjal kitüntetett Trokán Nóra elmondta, hogy miért élvezi a szabadúszást, miért nem zavarja, hogy minden róla szóló cikkben szóba kerülnek a szülei, Trokán Péter és Papadimitriu Athina, miért nem pózolna férfimagazinban, és mi volt a legjobb abban, hogy a testvére volt a szobatársa a Színművészeti Egyetem kollégiumában.

Nemrég Junior Príma nyertes lettél. Meglepett? Fontosak neked a díjak?

Sokszor jelölt engem a drága beszédtanárom, Ságodi Gabi. Idén a korábbi színházigazgatóm, Cseke Péter is felterjesztett. Szóval sokszor meglibbentett a szele, de idén el is ért. Nagy elismerés, mert olyan emberek osztják, akiknek a szakmai véleménye sokat számít nekem. Arra ösztönöz, hogy tovább tegyem a dolgom, mert bár kevés ideje vagyok a pályán, néha bizony elfog egy érzés, hogy biztos jó-e, hogy ezt csinálom. Néha elmegy a kedv, az első lelkesedés, vannak nehéz időszakok.

Ezért hagytad ott öt év után a Kecskeméti Színházat? Hogy legyen valami új impulzus?

Fontos szempont volt. Nagyon jól éreztem magam ott,csodálatos feladatokat kaptam, rengeteget köszönhetek annak az öt évnek. Ritka, hogy egy színházigazgató egy fiatal színészben úgy gondolkodik, hogy építse a személyes szakmai fejlődését. Cseke Péter figyelt arra, hogy amikor eljátszottam egy kisebb szerepet, utána legyen valami fajsúlyosabb, aztán bohózat vagy egy gyerekdarab, de játszottam nagy musical főszerepet is. Szóval sokfélét kaptam, ami egy kezdő színésznek a lehető legjobb. De olyan alkat vagyok, aki nem bírja túl sokáig egy helyen. Így volt ez akkor is, ezért keresni kezdem az új dolgokat.

Nem féltél attól, hogy ha szabadúszó leszel, akkor nem találnak meg a munkák? Hogy egyszer csak arra ébredsz, hogy nincs semmilyen szereped?

Ez benne van a pakliban. Szokták a szabadúszást szabad fuldoklásnak is nevezni. Mégis azt gondolom, hogy ez nekem való, pont amiatt, mert nem szeretek sokáig megülni egy helyen. Szeretek sok emberrel, sok helyen, sokféle dologban részt venni. De lehet, hogy holnap azt mondom, hogy mégis szeretnék megint egy társulathoz tartozni, mert az is nagy érzés, amikor van egy csapatod, és fél szavakból értitek egymást. Kecskeméten ezt a mai napig élem, mert Péter minden évben visszahív. Ez is egy nagy gesztus a részéről. Szokták mondani, hogy így könnyű mert van egy biztonságom. Ez valóban nagyon nagy dolog. Eddig szerencsésen alakult a szakmai életem és van egy dolog, amit kiemelnék. A Zsótér Sándorral való közös munka. Rengeteg dologra megtanított. A vele való munkák alatt kezdtem igazán megismerni magam.

Miért szeret ennyire veled dolgozni?

Ezt tőle kell megkérdezni, de hogy én miért szeretek vele? Bízik bennem, érzem, hogy elhiszi rólam, hogy meg tudom csinálni. Hagy próbálni a saját tempómban, nem akar rám erőltetni dolgokat, de közben észrevétlenül terel rá az útra. Ez a bizalom és nyugalom kell nekem, én így tudok dolgozni. Mikor megkaptam tőle Mary Tyrone szerepét a Hosszú út az éjszakában című darabban, aki egy hatvanas morfiumfüggő anya, frászt kaptam, hogy mégis hogy fogom én ezt eljátszani 27 évesen? A premieren azon kaptam magam, hogy észre sem vettem, hogy jutottunk el ide.

Idén játszottál egy tévésorozatban, a Kossuthkifliben is. Amikor megkaptátok a forgatókönyvet, nem gondoltatok arra, hogy ebből a nézők egy szót sem fognak érteni?

Könyvben olvastam először, akkor nagyon megragadott, elképesztően izgalmas szövege van. Nem akartam előre eldönteni, hogy működni fog-e vagy sem. Nyilván megpróbáltuk a lehető legérthetőbben, legjobban csinálni. Érdekes, mert én találkoztam olyan nézővel is, aki azt mondta, hogy mit nem lehetett ezen nem érteni. Különböző vélemények voltak, én nagyon szerettem csinálni, nagy ajándék volt az élettől, mert korábban nem forgattam ilyen sokat sem tévésorozatban, sem nagyjátékfilmen.

Ez a te döntésed is volt, korábban nyilatkoztál róla, hogy nem szívesen játszanál olyan sorozatban, mint a Barátok közt vagy a Jóban rosszban.

Amikor azt mondom filmsorozat, olyanokra gondolok mint az Aranyélet, a Trónok harca vagy éppen pont a Kossuthkifli. Ezek többrészes filmek. A Barátok közt telenovella, ez egy másik műfaj. Az nem lenne nekem való. Vannak barátaim akik forgatnak telenovellában, és nagyon szeretik. Én úgy érzem, hogy ez nem az én utam.

Az, hogy gyerekként láttad, hogy az édesapád, Trokán Péter életére, karrierjére milyen hatással volt szereplése a Szomszédokban befolyásolt?

Nem, mert amikor apunak nagyon ment a Szomszédok, én még nagyon kicsi voltam. Nem raktam össze, hogy ez neki mit jelent szakmailag, milyen hatással van a színpadi életére. Meg ő ezt az akadályt nagyon jól vette. Oké, hogy onnan ismerik a legtöbben, de szakmailag már réges-régen levetette Jánost a Szomszédokból.

Zavar, hogy minden rólad szóló cikkben, interjúban szóba kerülnek a szüleid?

Zavar? Dehogy, nagyon büszke vagyok rájuk. Rengeteget köszönhetek nekik, szó sincs róla!

Soha nem érezted, hogy neked többet kell teljesítened, hogy elhiggyék, nem miattuk tartasz ott, ahol?

Nem érzékeltem. Mázlim volt a főiskolán is, mert soha senki nem hozta szóba. Nem volt soha egy rossz megjegyzés sem az osztálytársaimtól, sem a tanáraimtól.

Trokán Nóra

2009-ban végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, diploma után a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, ahol öt évet töltött. Azóta szabadúszó, játszik többek között a Nemzeti Színházban és az Örkény Színházban is. Egyik főszereplője volt Rudolf Péter Kossuthkifli című sorozatának. Szülei, Trokán Péter és Papadimitriu Athina, és testvére, Trokán Anna is színészek.   

A testvéreddel, Annával ugyanakkor végeztetek a főiskolán, nagyon hasonlítotok egymásra, hiszen tesók vagytok. Nem éreztétek, hogy kioltjátok egymást, hogy két ennyire hasonló karakterű fiatal színésznőre nincs szükség?

Nem. Sokan kérdezték, hogy nem rivalizáltunk-e, de szóba nem jött soha. Mindig is jó testvérek voltunk, inkább egy nagy ajándék volt, hogy együtt jártunk főiskolára. Mindig ott voltunk egymásnak, segítettük egymást, amikor rossz periódusban voltunk. Az, hogy ott volt minden nap, hogy negyedévben egy kollégiumi szobában laktunk, olyan volt, mintha otthon lennénk. Megdumáltuk este lefekvésnél, hogy melyik tanár vagy melyik osztálytárs kergetett az őrületbe éppen. Egyáltalán nem érzékeltem, hogy bármennyire is kioltanánk egymást.

Sokan a Nagy Duettből ismertek meg, ahol Caramellel énekeltél. Ez a műsor beváltotta a hozzá fűzött reményeket? Megérte elvállalni?

Inkább azt mondanám, hogy a hozzá fűzött félelmeket nem váltotta be. Aggódtam azon, hogy most el fognak könyvelni celebnek, és akkor mi lesz a pályával és a többi. De az első adás után annyi pozitív visszajelzést kaptam olyan emberektől, akiknek féltem a reakcióitól, hogy úgy voltam vele, hogy ha az ember jót csinál, akkor mindegy, hogy milyen műfajban teszi. Caramel személye nekem amúgy is biztosíték volt, hogy nem lesz gagyi, amit csinálunk. Sok év távlatából nagyon jó döntésnek érzem. Ha belegondolok, akkoriban kezdtem Trokán Péter kisebbik lányából Trokán Nóra lenni.

Hamarosan mozikba kerül a Kút, Gigor Attila filmje. Milyen lányt játszol, milyen lesz ez a film?

Életem forgatása volt, nagyon szerettem. Hajnalka egy roma prostituált, aki éppen Svájcba tart egy kisbusszal három másik csajjal és két kedves úriemberrel. Egy határ menti benzinkútnál megállnak, de busz lerobban, és ott ragadnak. Az ott töltött két nap a film cselekménye. Nagyon izgalmas szerep volt, mert még soha nem kellett ennyire szélsőséges és erős karaktert játszanom filmen. Ez egy kemény, sokat megélt, szabad szájú csaj, aki mindenkit rögtön szétolt. Semmi gátlás nincs benne. Nekem az volt a nagy kihívás ebben, hogy ezt a gátlástalanságot elérjem, mint Trokán Nóra, mint színész, mert eljátszani ezt a lazaságot nem lehet. Neki mindene kint van, semmi nem zavarja, ez nem volt könnyű az elején. Aztán volt egy pillanat, amikor felöltöztem a jelmezbe, és megszületett Hajni. Néztek rám az emberek, hogy "Jézusom, hogy nézel ki?".

A nagyjátékfilmjeid között vannak nem túl jól sikerültek, mint az Igazából apa vagy a Szinglik éjszakája. Nem lehet nemet mondani, annyira nagy dolog, ha forgathat valaki?

Nem nagyon van választási lehetőség, az ember örül, hogy forgathat. Főleg, amikor ezek a filmek voltak, akkor jöttem ki a főiskoláról, és alig volt filmgyártás. Ami most van, az színészként ahhoz képest Kánaán. Más kérdés, hogy hiába jók a filmek, nem nézik az emberek. Leszoktak az emberek a magyar filmről.

Mostanában láttál olyan magyar filmet, ami tetszett?

Nemrég láttam a Szerdai gyereket, nagyon tetszett. A főszereplő lány, Vecsei Kinga jó barátnőm, örültem neki, hogy őt választották, sokat ad a filmnek. Itt van ez a film, ami sorra nyeri a fesztiválokat és alig pár ezren látják a magyar mozikban. Az Isteni műszak is méltatlanul elcsúszott, pedig jó film lett. Félelmetes lehet a rendezőknek ez a tendencia.

Az igaz, hogy a Szerdai gyerek főszereplőjét egy olyan fotó alapján találták meg, amit te készítettél?

Igen. A rendező, Horváth Lili nézte a fotóim Facebook oldalát, oda volt feltöltve a sorozat, amit Kingáról csináltam. Ott látta meg, ezután kereste fel.

Régóta fotózol, kiállításod is volt. Felválthatja egyszer a fotózás a színészetet?

Nem hiszem, hogy valaha is felváltaná a színész létet, mert színésznő vagyok, de mint mellékkarriert el tudom képzelni. Nagyon élvezem, pont a napokban fotóztam Vecsei Kinga Momés vizsgatervezését. Igaz, most több a baráti felkérés, átmentem ebbe a légyszi fotózd le a gyerekemet vonalba. Ezt azért szeretem nagyon, mert sokszor van olyan élményem, hogy készítek egy sorozatot valakiről, aki civil, nem szokta magát fotóztatni, és odavan, hogy valami olyat sikerült mutatni belőle, amit még nem látott vagy régóta szeretett volna.

Azt mondtad, hogy férfimagazinnak nem vetkőznél soha, de még az is távol áll tőled, hogy egy fitness újságban kevés ruhában modellkedj.

Valamikor a Nagy Duett környékén eldöntöttem, hogy mindig a megérzéseimre fogok hagyatkozni. Ha valamiről úgy érzem, hogy nem, akkor hiába mondanak akármilyen érvet, a válasz nem lesz. Így van ez a vetkőzéssel is. Egyszerűen így érzem és kész. Más a határ egy szerepnél nyilván, hiszen volt már előadás, ahol olyan fehérneműben voltam, amit kizártnak tartok viselni egy fotózáson. Jó, néha van egy- egy kivétel amikor például tematikus egy divatanyag, előfordul, hogy picit többet engedek a megszokottnál, de csak akkor, ha úgy érzem, kicsit olyan mintha egy szerep lenne.

Ha rólad van szó, mindig megjegyzik, hogy szép vagy. Mennyire foglalkoztat a külsőd?

Ez egy adottság, ezt kaptam. Tök jó, hogy kaptam mellé egy olyan életszemléletet, személyiséget, hogy ez különösebben nem foglalkoztat. Jó, hogy nem ez tölti ki a napjaimat, mert múlandó, most van, aztán egyszer majd nem lesz. Közben elnézem anyukámat, aki 61 éves, de úgy néz ki, mintha negyvenes lenne. Tőle is azt láttam mindig, hogy belül kell rendben, harmóniában lenni, ő is erre törekszik. Ezzel érdemes inkább foglalkozni.