Előd
7 °C
16 °C

Egy nagy rózsaszín halcsontváz a Balaton új jelképe

DSC 7747
2016.07.05. 13:06

Aki valaha is körbetekerte már a Balatont, biztosan emlékszik arra a fagyökérre, ami alatt Csopaknál kell átbiciklizni, - a fakaput szinte mindenki megjegyzi. Van egy fogadásunk azonban, hogy mostantól nem a gyökér, hanem az a rózsaszín halcsontváz lesz majd Csopak, sőt talán az egész Balaton új jelképe, ami hétfőn került felállításra az állomás mellett.

Idén már negyedik alkalommal rendezte meg Csopakon a Hello Wood a Balatoni Hekk nevű építészeti wokshop-hetet. Ez az alkalom azért is volt különleges, mert idén először az összes olyan magyarországi egyetem részt vett a táborban, ahol építészeti, belsőépítészeti, vagy tájépítészeti képzés folyik. A Hello Wood segítségével tehát egy hétre az ország kilenc egyeteméről találkozhattak itt diákok, annak érdekében, hogy valamilyen közös építészeti projekten dolgozzanak. A tábornak már negyedik éve Csopak ad otthon, ami azt jelenti, hogy az itt létrehozott munkák a későbbiekben is Csopakon maradnak.

A rózsaszín halcsontváz például azért is zseniális, mert nem lesz olyan ember, akinek ne tűnne fel. A nagy hal egy szekér is egyben, imitálva a mozdony kerekeit, így pihenőeszközként is használható, de használati tárgy mellett egyébként valószínűleg inkább jövőbeli szimbóluma lesz a városnak. A halat a győri Széchenyi István Egyetem hallhatói építették, és szerintük olyan, mintha a rózsaszín hekk üldözné a mozdonyt Zamárdi felé. Ha folytatódik a projekt, akkor szeenének minden évben újabb kocsikat tervezni majd a mozdony mögé, amíg végül egy egész hosszú vonat alakul ki. A győriek egyébként most először vettek rész a Hello Wood-on.

Pozsár Péter építész, a Hello Wood társalapítója elmondta, a Hello Wood alapvetően a szociális építészeten az alapul, így a kiírás szerint a csoportoknak egy olyan dolgot kell tervezni, ami nem csak esztétikus, de hasznos is, - ehhez az anyagot természetesen szponzorok segítségével megkapják, a helyszínt pedig Csopak biztosítja.

Mivel minden alkotás a helyszínen marad, az a jó, ha utána a közösség elfogadja és használni is tudja a létesítményt.

Nem mindig valósul ez meg egyébként, született már olyan alkotás itt a Hello Wood-on, amit imádnak a helyiek, de olyan is, amit nem tudtak megszeretni, de Pozsár Péter szerint ezt el kell fogadni, az ilyen alkotásokat elbontják. Emellett persze fontos a közösségi szellem is, mint Pozsár elmondta, nincs nagyobb csapatépítés a közös építésnél.

A fát egyrészt nyilván az organikus volta miatt is szívesen használják, másrészt ilyen rövid idő alatt más anyaggal nem igen lehetne dolgozni. A már említett hekk mellett nekünk a kertmozihoz épített installáció is nagyon tetszett. Szerintem jól is néz ki, de emellett szuper multifunkcionális alkotásról van szó. A hatalmas installáció egyik fele biciklitárolóként szolgál, - ami valóban fontos eszköz egy kertmozi esetében - a másik oldal pedig árnyékoló és pad is egyben. A fölé magasodó falnak is több funkciója van: egyrészt plakátokat lehet rá ragasztani, másrészt a kertmozizók gyakran panaszkodtak, hogy sötétben az útról szemükbe világít az autók lámpája, a nagy fal ezt a fényt is felfogja. Az Ybl Miklós Egyetem építéstudományi karának tanulói teljes egészében a moziüzemeltető kéréseit figyelembe véve hozták létre az építményt. 

A legszebb alkotás díját nálam talán a Budapesti Műszaki Egyetem csapata nyerte, akik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság parkjába terveztek egy ősi lábasfejűre emlékeztető alkotást, az "ammoniterasz"-t, a környéken ugyanis sok az ilyen jellegű fosszília.

Két építmény mindenki hatalmas örömére a strandra is került,

az egyik egy felhő, ami árnyékolóként is szolgál, de csak simán lenyűgözően jól néz ki, - ezt a Debreceni Egyetem diákjai készítették -, a másik alkotás pedig az 500 ezer forintos fődíjat bezsebelő építmény. A Szent István Egyetem tájépítészei a strandolókat és horgászokat elválasztó térbeli és közösségi szakadékot hidalták át egy különleges hal-lessel. A két világ határán álló, a szélfútta nádasra emlékeztető épületbe a strand felől lehet bemenni, belsejéből pedig a nádasra lehet látni. Érdemes egyébként mindegyik alkotást végigjárni, nem is tudjuk most felsorolni mindet.

Idén már negyedszer valósult meg a Hello Wood a csopaki önkormányzattal együtt, így a szervezők célja most már az, hogy a magyar építészeti egyetemekkel megrendezett tábor a következő években más településekre költözhessen, ahol az építészhallgatók a helyi önkormányzatokkal együttműködve fejleszthetik az adott falu vagy éppen város környezetét. Emellett szeretnének kicsit jobban elmozdulni a szociális építészet felé, akár hátrányos helyzetű régiókban, hogy az a hatalmas energia és famennyiség (30 köbméter) amit itt megmozgatnak, a lehető legjobb módon tudjon hasznosulni.

A Hello Wood alig pár év alatt hihetetlenül népszerű lett, és az egyik legfontosabb építőtábornak számít itthon. Pozsár Péter azt mondta, eredetileg azért indították el a projektet, hogy az építészhallgatók megtanulják és megértsék, mennyire más élesben megalkotni valamit, mint papíron. Hiszen maga az építmény soha nem úgy működik, mint egy terv a papíron. Érdekes módon nem a hazai, hanem a nemzetközi tábor indult előbb, ami mára az egyik legismertebb építészeti nyári egyetemnek számít, több, mint harminc országból érkeznek ide tanulók a legmenőbb egyetemekről.

A nemzetközi tábor egy hét múlva kezdődik Csórompuszta mellett egy tisztáson, a kész alkotások a Művészetek völgye fesztivál keretében meg is nézhetők. Az idei téma a megérkezés és letelepedés: a kérdés az volt, hogy egy közösség letelepedésén mi lenne az első dolog, amit építenének.

A tavalyi nemzetközi Hello Wood-ról itt olvashat.