Amerika megadta magát, német művészeknek

"A biztonsági kamera felvételei alapján öt embert keresnek a hatóságok, akiket azelőtt láttak, hogy az amerikai zászlót egy sima fehér zászlóra cseréltek a New Yorki-i Brooklyn Bridge-en" – 2014 júliusában az Index is hírt adott az eseményről, igaz kevés konkrétumot tudtunk megírni, csak annyit, hogy kedd éjjel háromkor valakik felmentek a hídra, de magát a zászlócserét így is csak fél hat körül vették észre a környéken dolgozó építőmunkások. A rendőrség már akkor is azt mondta, hogy művészeti performanszról lehet szó, aminek az üzenetét nem értik. Az alkotókat kérdeztük. 

Az ABC tudósítását az esetről itt tudják megnézni:

Hogyan zajlott a zászlócsere napja?

A reggel nyugodtan indult, az emberek jöttek-mentek, mindenki látta a hídfőkön a fehér zászlókat: ez egy békés, szép, veszélytelen jel volt. Beszéltek róla, fotózták. Mi kérdezgettük az embereket, hogy tudják, mi ez? Mindenki találgatott. 

Az eseményt dokumentáló filmetek egy megtörtént esetet rögzít, mégis teljesen valószerűtlen, és csak az utolsó kockákról derül csak ki, hogy olyanok készítették, akik beavatottak voltak. 

Az alkotótársammal, Matthias Wermkével akcióztunk, majd később ott maradtunk filmezni a történéseket. Az esetről tudósító híradórészleteket később szereztük be. Csak pár embert avattunk be előzetesen, de nem járt el a szájuk. Ugye valakinek meg is kellett varrnia a teljesen fehér, de mégis a mintázatot követő amerikai zászlót. Senki más nem tudta, mire készülünk. Nem is lett volna értelme kemény jogi következményekbe kevertünk volna másokat. 

Az egész eset olyan, mintha a Man on wire-t (Phillippe Petit artista 1974-ben a WTC tornyai között sétált át, az esetről Oscar-díjas dokumentumfilm és nemrég egy játékfilm is készült - a szerk) látnánk 40 évvel később: a fizikai veszély mellett ott vannak a következmények is, amik problematikusak lehetnek ebben a hiszterizált világban. 

Igen, délelőtt tíz körül megváltozott minden, akkor kapcsoltak a hatóságok, helikopterek, hajók, ügynökök jöttek. Ekkor éreztük, mintha valami gáz lenne. Megjelent a sajtó is, teljesen gellert kapott a dolog a felhajtástól. Kicsit be is szartunk, és elhagytuk a helyszínt, pedig

nem elkövetőnek tartottuk magunkat, hanem művésznek.

Két napot maradtunk még a városban. De azért, amikor felszállt a gép Berlin felé, akkor nagyon megkönnyebbültünk. Pont mint az Argó-akcióban. 

Honnan jött az ötlet?

Volt egy kiállításunk 2007-ben New Yorkban. Az amerikai kurátorok kérték, hogy maradjunk és csináljunk valami újat, de óva intettek, hogy azt a gyakorlatot folytassuk, hogy a városi teret átértelmezzük, merthogy azt ott úgysem lehet, veszélyesebb, és a szabályok is sokkal keményebbek. Pedig az is és Berlin is egy város. Szóval akklimatizálódtunk, még kimentünk párszor, és találtunk lukakat a rendszerben. Mindenhol vannak.

Volt B vagy C tervetek, ha bármi közbejönne?

Úgy dolgozunk, hogy ha van egy ötletünk, akkor rengeteget kutatunk a hely történetéről, szimbolikájáról. Például az USA-zászlóról, hogy miként kell bánni vele. Rengeteget gyakoroltuk, hogy szabályosan csináljuk. Aztán a hídról: a Brooklyn Bridge az USA legrégebbi függőhídja, ráadásul egy német, John Augustus Roebling tervezte, akinek az egész családja belenyomorodott, mire felépült. És azt is ki kellett figyelnünk, hogy csináljuk anélkül, hogy elkapnának.

Ez egy jó hecc volt, az éberség kijátszása?

Egyáltalán nem.

Egyfajta költészet, kultúrakció; erre New Yorkban vevők szoktak lenni. Ez a mi művészi megközelítésünk egy városhoz.

Ezért sem szeretünk közölni magunkról képeket. A műről szóljon a dolog, és ne azokról akik mögötte állnak.

Számoltatok a heves reakciókkal?

Volt pár elképzelésünk, hogy mik lesznek a különböző interpretációk, de erre az őrületre egyáltalán nem gondoltuk volna. Megszólalt a rendőrfőnök, a polgármester, breaking news volt, összeomlott belbiztonságról, terrorakcióról beszéltek.

A CBS tudósítása:

Nagyon érdekes gyűjtésünk van a social media felületéről, hogy mit gondolnak rólunk. Kommentek ezrei neveznek igazi seggfejnek, börtöntölteléknek, náci idiótának. Volt, aki leírta, hogy ha találkozik velünk, lelő. De voltak olyanok is, akik azt mondták: ez egy szép művészi aktus, nem lehet, hogy Amerika reagálja túl? Hiszen mi tiszteltük a zászlót, még a speciális hajtogatási ceremóniát is begyakoroltuk, és úgy tettük el, amikor leszedtük.

Szerinted túlhabosították? 

Berlinben teljesen más a művészet és köztér viszonya, mint a parára kiélezett New Yorkban, ahol mindenütt rendőrök vannak és megfigyelő kamerák. Nekünk a város nem csak egy őrzött térség magánházak és kormányzati épületek között.

Az amerikaiak többsége észre sem veszi, hogy mennyire leszabályozott keretek közt él, és ez nekik oké.

Ha Berlinben csinálod ezt, le se szarják, vagy nem annyira durvák a következmények. Még akkor is, ha a Brandenburgi kapun cserélnéd ki a zászlót. A vicc az, hogy pár napra rá Moszkvában csinálták meg ugyanezt egy épület tetején, akkor az oroszt cserélték ukránra. 

Álcáztátok magatokat vagy lazán, nyilvánosan csináltátok?

Nem féltünk, hogy valami rosszat csinálunk, ezért teljesen normálisan viselkedtünk. Miért reagáltak olyan hevesen az amerikaiak erre a köztéren végrehajtott művészeti akcióra? Mert szembe kellett nézniük a saját maguk által gerjesztett félelemmel. 

Ez Amerika, egy híd ráadásul stratégiai pont, mégcsak filmezni sem lehet rajta. Akár le is lőhettek volna. Megérte az életeteket kockáztatni ezért a projektért? 

Volt, hogy két hónapig a berlini metróban éltünk egy projekt miatt és a saját hajtányunkkal közlekedtünk éjjel és nappal a vonalakon munkásruhába öltözve. Hidd el, a metrót veszélyesebbnek tartottuk a Brooklyn Bridge-nél, pedig tudtuk, hogy Berlinben egy dádával megúszhatjuk a legrosszabb esetben.

A tanulság: a legjobb álcázás a legfeltűnőbbnek lenni. Senki nem gondolja majd, hogy valamiben sántikálsz.

Senki nem furcsállta, mert túl abszurd volt ahhoz, hogy gyanús legyen. Engedély nélkül úgysem csinálhatnák - gondolták. Szerintem nem csinálok rosszat, nem ártok, nem sértek meg senkit, és így is viselkedek, amikor alkotok. Ezt akartuk tudatosítani a New York Timesban, amikor interjút adtunk: ez művészet lehetséges politikai felhangokkal, és nem terrorakció. Azaz mi magunk jelentkeztünk az eset után pár héttel. 

Mi volt a dolog utólélete miután felfedtétek magatokat?

A Village Voice 2014-es értékelésében a “Legjobb dolog, ami New Yorkban történt”-díjat kaptuk meg. Ez jólesett. Viszont még most is tart az ügy, sokmindenről nem beszélhetek a folyamatos vádhatósági egyeztetések miatt. Az biztos, hogy nem léphetünk New York államba anélkül, hogy le ne tartóztatnának. 

Visszamennétek?

Az ügyet le kéne zárni hozzá, mi szívesen visszamennénk, mégha rizikós is. Az amerikai kurátorok, a művészszcéna nem keresi a kapcsolatot velünk. Stigmatizáltak lettünk, sokan meg is utáltak, túl messzire mentünk szerintük. De nem is jelentettek fel, pedig gyanakodtak ránk, nehogy belekeveredjenek. Mi voltunk minden címoldalon. Hálisten még megélünk a kiállításokból, megbízásokból. 

Mi a vád?

Valami birtokháborítás, törvényszegés.

Nem tudod pontosan?

Nem, mert a bírónak kell eldöntenie. És nem tudják eldönteni. Nincs elévülése. Kábé öt évet kaphat érte az ember. De direktbe senki sem nyomult ránk, pedig mindenki tudta, hol tartózkodunk. Lehet, hogy lehallgatnak persze.

Az egy művészi akció volna, hogy börtönbe kerültök öt évre?

Jó ügyvédünk van, és remélhetőleg amúgy sem fajul el ennyire az ügy. Értsd meg, ilyen a művészi kézjegyünk. 10 éve ilyen projektekben gondolkozunk: kívülről merésznek tűnnek, pedig csak művészi beavatkozások, határtágítások köztereken. Sokszor csináltunk hidas meg zászlós dolgokat is, a nézőben meg felmerülhet a kérdés, miért van ott, hogy került oda? Van benne élvezet is, de sok adrenalin is. Ha nagyon izgatottak leszünk egy projekttől, nem csináljuk meg. A túl sok feszkó elhomályosítja a célunkat. Inkább tízszer is megpróbáljuk, amíg magára a projektre tudunk koncentrálni. Mi nem vagyunk hívei a hosszú szervezéssel, nagy büdzsével járó akcióknak, mint mondjuk a Christo-féle becsomagolósdi.

Engem Mathias Rustra emlékeztet a projektetek, aki berepült a Vörös térre egy Cessnával.

Ott is azt gondolták, hogy tutira lelövik a srácot, mégsem történt semmi. A mi művészetünk arról szól, hogy milyen tapasztalataim lesznek, és mások hogy reagálnak rá.

Mi történt a leszedett zászlókkal?

A berlini amerikai nagykövetség előtt adtuk át egy FBI-ügynöknek egy erre az alkalomra készített díszdobozban. Erősen eljátszottunk a gondolatal, hogy valami olyasmi történhet, mint a Spielberg-filmben, a Kémek hídjában.

Amúgy miért fehér amerikai zászlót húztatok fel?

Nem akartunk egyértelmű jelentésekkel operálni, amit csak egyféleképpen lehet dekódolni. Egy fehér zászló tiszta és ártalmatlan, de egy fehér amerikai zászló a csillagokkal és sávokkal jelenthet mást is: békét, behódolást, de még a holdraszállási zászlókra is utalhat.

Tudtad, hogy az a pár zászló, amit az amcsik leszúrtak az űrsétáik során, mára mind kifakultak a légköri viszonyok miatt?

Mi a következő projektetek?

Természetesen nem beszélhetek róla. De izgalmas lesz.