Stadiont a Hortobágyra is!

Amikor 2000-ben először rendezték meg a Bakos Gábor, Fatér Barna és Geszti Péter alapította Arc plakátkiállítást, egészen más kihívásokkal kellett megküzdeniük korunk photoshop-művészeinek: nemcsak, hogy még nem jutott minden háztömbre egy belőlük, de Facebook, Tumblr és egyéb hasonló felületek híján célba juttatni se nagyon tudták az alkotásaikat. Nekik pont kapóra jött az Arc, ami az induláskor tényleg foglalkoztatta a közvéleményt, de az évek múltával ez egyre kevésbé volt így. (Egyébként azért a tizenhatodik az idei, mert 2011-ben elmaradt.)

Nem is csak a fentebb említett tényezők miatt, de maga az óriásplakát is veszített a jelentőségéből, és ha nincs Habony Árpád, akkor ez a médium a kutyát se érdekelné, a csirkeaprólékot hirdető élelmiszeráruházakat leszámítva.

Most viszont már második éve a plakátokról szól ez az időszak a magyar közéletben: a tavalyi kiállításról szóló cikkünkben még a “Ha Magyarországra jössz...” kezdetű, migránsozós plakátok és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt válaszai jelentették az aktualitást, most meg szinte napra pontosan egy évvel ugyanott tartunk, csak a plakátok szövege változott. De hogyan érinti az Arcot, hogy egy plakátháború kellős közepén rendezik meg az idén is?

Leginkább úgy, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is a belpolitika dominált a pályázaton: szinte minden második döntős pályaműről Habony, Matolcsy vagy Mészáros Lőrinc tekint ránk, de a pályázók esze a menekültválságon, a stadionépítési lázon és a közpénzek különféle kreatív szivattyúzási módjain is járt egyebek között (az idei kiállítás címe Hol jár az eszed? volt).

Fontos megemlíteni azért, hogy ezeket a pályaműveket nem feltétlenül lehet valódi plakátokhoz hasonlítani: az egyik pályázó mondta is, hogy tudja, az ő munkája nem működne rendes utcai plakátként, viszont annak tudatában igen, hogy az Arc látogatóinak lesz idejük elidőzni a plakátok előtt. (Sőt, ezek valószínűleg a Facebook információözönében sem működnének igazán.)

De a győztes pályamű - Kálmán Kristóf és Putz Patrik alkotása - nem ilyen: egyből beugrik róla Kósa Lajos halhatatlan “elvesztette közpénz jellegét” magyarázata, mint ahogy a második helyezett Tóth Györgyié sincs túlbonyolítva: egy óriási focipályává álmodta meg a délibábos Hortobágyunkat.

Bár a harmadik helyezett nem szigorúan vett belpolitika, azért Kiss László erőszakolási ügye is közéleti téma, amely ugyancsak több plakáton is szerepelt: Kelemen Orsolya dobogós pályaműve a volt úszókapitány virágcsokrára reflektált (“Amikor ezt láttam, úgy éreztem magam, mintha egy Monty Python-szkeccset néznék” - mondta az alkotó, aki már tavaly is díjazott volt a versenyen). De ugyanezzel a témával foglalkozott Gábor Tamás Indiana is, aki a Nirvana nemi erőszakról szóló dalát helyezte uszodai kontextusba.

Az egyik legbizarrabb képet a tavalyi Arcon feltűnt, és azóta már HVG-címlapokon is dolgozó Gutema Dávid készítette (meg is kapta érte a legkedélyborzolóbb képnek járó Borz-díjat): ezen Matolcsy György szemei köszönnek vissza öt diák arcáról - az alkotó azt mondta, reflektálni akart a fiatalok jövőjének ellopására.

Ha a pályamunkák között felülreprezentáltnak tűnne az energiapolitika és Paks II, annak az az oka, hogy az Arc az Energiaklubbal együtt kiírt egy külön pályázatot (ezt is Tóth Györgyi nyerte a Figyi című művével), amely honfitársaink “energiatudatosságát” szeretné erősíteni, illetve az idén is összeállhattak a civil szervezetek és a kreatív ügynökségek, különféle társadalmilag hasznos témákban. Utóbbiak közül a Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány plakátja volt talán a legszellemesebb, amely az ivartalanítás fontosságára figyelmeztet.

Ami azonban a pályaművek közül egy pszichológiai tesztként is megállja a helyét, az Pásztor Dániel Szerencsekerék című munkája, amelyről nekem például le sem esett elsőre, hogy a megoldás nemcsak a “szar” lehet, de ugyanúgy a “szép” is - ez nem biztos, hogy jó jel. 

A 16. Arc kiállítás plakátjait szeptember 25-ig lehet megtekinteni az 56-osok terén. Idén először meg is lehet venni a pályaműveket.