Lázárék egyetlen tulajdonostól vesznek öt festményt 360 millióért

A csütörtökön megjelent közbeszerzési értesítés szerint a várba költöző Miniszterelnökség öt festményt vásárol, melyek "új székhelyének ornamentumaként szolgálnának", és "egyediségükkel méltóképp reprezentálják a XVIII. és XIX. század magyar művészetét".

Az öt kép a következő: 

• Ligeti Antal: Rózsahegy (Bodrogközi táj), 1870 (76 x 100 cm).
• Ligeti Antal: A Balaton Szigligetnél, 1887 (56 x 74,5 cm).
• Spányi Béla: Naplemente a pusztán, 1891 (160 x 220 cm).
• Bogdány Jakab: Virágcsendélet, 1700 körül (96,2 x 95,3 cm)
• Bogdány Jakab: Sárgaszárnyú ara, 18. század eleje (74,3 cm x 122,6 cm)

A festményeket azok közös tulajdonosától, Kalmár Tímeától vásárolja a Miniszterelnökség. Kalmár a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) alapítójának a felesége. A Google mindegyik képre rákeresve őriz a Kogart honlapjára mutató találatot (innen származnak a képméretek is), a vélhetően Kovács Gábor saját gyűjteménye részét képező képek oldalai azonban az elmúlt hetekben eltűntek az alapítvány honlapjáról.

A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a képeket három független szakértővel becsültették fel, így alakult ki nettó 282 milliós ár. A szakértők nevét a Miniszterelnökség nem adja ki.

Az öt képről több szakértőt is megkérdeztünk, mert bár mindhárom festő kétségkívül neves, az azért kérdéses, hogy mennyire reprezentálják a XVIII. és a XIX. századi magyar festészetet. A javarészt Angliában alkotó Bogdány Jakab későbarokk csendéletfestő volt, egyik művészettörténész forrásunk szerint Magyarországon egyáltalán nem festett, ezért az ötből két Bogdány-kép túlzásnak tűnik. A korszakot Mányoki Ádám vagy a 40 évig Magyarországon élő osztrák Franz Anton Maulbertsch egy-egy képe legalább ilyen jól képviselte volna.

Forrásunk szerint hasonló a helyzet a romantikus tájképfestő Ligetivel. A Kiegyezés után a nemzeti eszme művészeti kifejeződése, a nemzettudat erősödése idején ő volt az egyik legfontosabb és legjobb festő, aki a tájképpályázatokra várakat, történelmi helyszíneket festett meg, és a közintézményekbe kerülő képei erősítették az állami reprezentációt.

De két kép tőle is túlzás, hiszen a nemzeti önkifejezés szempontjából legalább ennyire helye lett volna Benczúr Gyula, Székely Bertalan vagy Lotz Károly képeinek, ha pedig az esztétika a fő szempont akkor valamelyik nagybányai festőnek.

Hasonló a helyzet Spányi Béla tájképével, amit forrásunk nagyon jó festménynek tart, de magát Spányit másodvonalbelinek, például Mednyánszkyhoz vagy az ismertebb nagybányaiakhoz képest. Bellák Gábor, a korszak egyik szakértője, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze viszont mind a három festőt kifogástalan, komoly mesternek tartja. Úgy fogalmazott, hogy ha reprezentatív, nagyméretű képekről van szó, bármelyik gyűjteményben megállnák a helyüket, és jól reprezentálják a késő barokk vagy a romantika korszakát.

Az egyes képek áráról nem lehet közelebbit tudni, az átlag nettó ár így 56,4 millióra jön ki. Bellák ezt nem tartja túlzottnak, szerinte egy jó Bogdány vagy Ligeti több tízmillió forintba is kerülhet. Martos Gábor műkereskedelmi szakértő szerint ugyanakkor az öt kép 282 millió forintos ára az árverési piachoz képest túlzás.

Szerinte amióta létezik magyar műkereskedelmi piac, ilyen áron ezektől a festőktől nem keltek el képek. Idehaza nyilvános árverésen közel 230 kép kelt el 30 millió forint felett, ezek között egyetlen Ligeti, Spányi, Bogdány sem volt, mondja Martos, aki szerint a Miniszterelnökség által fizetett ár iszonyúan torzítja a piacot:

más pályán fociznak, mint a műkereskedelmi piac.

Bogdány Jakab képei leginkább külföldi árveréseken forognak, a jellemző leütési ár a Sotheby's-nál néhány tízezer font. Ám 2012-ben egy madaras csendéletéért 109 ezer fontot, 2011-ben egy igen nagy méretű (187 x 155 cm-es) másikért meg 566 ezer dollárt adtak. A Miniszterelnökség Bogdány-képeinek állapotáról semmit nem sikerült megtudni, illetve tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy Virágcsendélet című képe több is van a festőnek, mi a Kogart honlapján talált kép méreteit adtuk meg. Ez alapján ezek a Bogdányi-képek nemigen esnek a félmillió dolláros tartományba.

Mivel az egyes képek ára nem nyilvános, maga a lista pedig nem teljesen győzte meg a hozzáértőket, felmerül, hogy a válogatásnál egyéb szempontok játszottak közre, és ezért lehet jelentősége, hogy az állam mind az öt, reprezentatívnak mondott festményt egyetlen tulajdonostól vásárolja. A Miniszterelnökségtől megkérdeztük, hogy ki és milyen szempontok alapján választotta a képeket. Azt válaszolták, hogy a műalkotásokról a belsőépítészeti tervezési koncepció alapján

művészettörténészek és igazságügyi szakértők bevonásával született döntés.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy az állam mind az öt képet egy gyűjtőtől vásárolja, a művészettörténész Bellák Gábor azt válaszolta, hogy a jó műtárgyat csak egyszer, egy valakitől lehet megvenni. Ilyenkor az állam mint vevő vagy a felajánlott képek közül választ, vagy maga keresgél és kérdezősködik.

A Miniszterelnökségtől azt is megkérdeztük, hogy a mostani körrel befejeződik-e a műtárgyak beszerzése. Azt válaszolták, hogy csak amikor a "belsőépítészeti tervezési koncepció kialakítása" lezárul, lehet majd megmondani, hogy szükség lesz-e további képbeszerzésre.