Törőcsik, Cserhalmi, Molnár Piroska és Szacsvay is megdöbbent a szombathelyi döntésen

„Egészen megdöbbentem. Hányan kiálltak Jordán Tamás mellett, és senkit nem vettek tudomásul! Ez döbbenetes. Kiállt a város, kiállt a saját színháza, kiálltak a nemzet színészei, kiállt az egész szakma, mert egyszerűen imádják. Kapkodom a fejemet.

Nem értek én már semmit”

– mondta az Indexnek Törőcsik Mari, miután a szombathelyi közgyűlés csütörtök este eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, amely révén a Jordán Tamás által tíz éve alapított és igazgatott Weöres Sándor Színház igazgatói posztjáról kellett volna döntenie. Mindezt ráadásul úgy, hogy a Kossuth-díjas Jordánon, a Nemzeti Színház és a Merlin korábbi igazgatóján kívül nem volt más érvényes pályázat, miután Dér András pályázatának kiszivárgása után visszalépett.

Korábban a szombathelyi színház kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kifejezték, Jordánnal szeretnék folytatni a munkát; a levelet szinte példátlan módon a társulat minden egyes tagja aláírta. Jordán Tamást támogató nyílt levelet juttatott el Szombathely vezetéséhez a Színházi Kritikusok Céhe, a Magyar Színházi Társaság, hat szombathelyi civil szervezet, a Független Előadó-művészeti Szövetség, a Pintér Béla és Társulata, az Örkény Színház és a Székesfehérvári Vörösmarty Színház. A Facebookon összegyűlt 9700 támogató (ez Szombathely irányítószáma), és körülbelül ezer, Jordánt támogató szombathelyi tüntetett a városháza előtt csütörtökön este, a közgyűlés közben.

Emellett pedig Törőcsik Mari is kezdeményezett egy támogató levelet, amelyet az összes Nemzet Színésze címmel kitüntetett művész aláírt. „Mi, a nemzet színészei úgy véljük, Jordán Tamás a magyar színházi élet egyik kiemelkedő, meghatározó egyénisége. Nagy jelentést tulajdonítunk az általa alapított szombathelyi Weöres Sándor Színháznak, valamint elismeréssel adózunk azokért a teljesítményekért, amelyeket fennállása óta elért. (…) Szeretnénk, ha Jordán Tamás lenne továbbra is a színház igazgatója” – állt a levélben, amelyet eljuttattak Szombathely Fidesz–KDNP-s polgármesteréhez.

Cserhalmi György a döntés másnapján azt mondta az Indexnek: „Az ember azért ír alá ilyenkor, mert van szakmai önérzete, szakmai biztonságérzete és egy jó adag igazságérzete. Utálom, ha valaki beleül a készbe; én szégyellném magam, ha csak úgy belecsüccsennék a más által készített készbe. Tudom, hogy ez idealista álláspont, hiszen végül is a kenyéradó, az önkormányzat dönt – de az nagyon fura, hogy még dönteni sem tud. Kiállt a szakma színe-java: ha ez sem számít, az azt jelenti, hogy mi egyáltalán nem számítunk.”

Molnár Piroska az Index megkeresésére azt mondta: „Olyan indulatok kavarognak bennem, hogy az egyszerűen nem tűrné a nyomdafestéket. Csak a káromkodás jönne ki belőlem a dolog lehetetlensége miatt.

Nem tudom, érdemes-e itt bármi jót csinálni.”

Szacsvay László szerint „a józan ésszel ütközik ez a történet: végül is Tamás alapította ezt a színházat, ő hozta össze a társulatot, ami jól is működik, szereti a szakma és a társulat is. Nem jó, ha a politika beleszól a dolgokba, persze én nem ismerem a pontos hátteret, sem Szombathely közigazgatási elképzeléseit. Előfordult már nem egyszer, hogy valami jól működött, aztán elvették, hogy más csinálhassa tovább. De hát most nem is pályázik más, úgyhogy érthetetlen a dolog. Ráadásul az ilyesmi mindig társulatfelbomlással jár, mert amit valaki eddig épített, azt más lerombolja, egzisztenciák kerülnek veszélybe, színészek kerülnek megint utcára. Ezer éve ismerem Jordánt: létrehozta a Merlint, igazgatta a Nemzeti Színházat, valamicskét talán csak ért hozzá. Üssön valaki más a hasára, hogy jönne Szombathelyre színházat igazgatni? Valószínűleg a politika van a háttérben, mást nem tudok elképzelni. A dolog, összegezve: szomorú.”