Balassagyarmati ikrekért őrült meg a világ

Egy feltűnően vonzó magyar ikerpár csavarja el a kissé lesajnált, Mr. Selfridge című kosztümös sorozat főszereplőjének fejét az utolsó évadban. A tündöklő lányok neve – a sorozatban és a valóságban egyaránt – Rosie és Jenny volt, és mivel a sorozat köztudottan valós eseményeken alapul, egyre többeket kezdett foglalkoztatni szerte a világon, hogy kik is lehettek valójában azok a Dolly lányok. Mivel itthon alig ismerik a nevüket, sokak számára bizonyára meglepő, hogy egy balassagyarmati testvérpárról van szó.

Az amerikai Harry Gordon Selfridge tulajdonképpen a mai értelemben vett shoppingolás megálmodója volt, aki a 20. század elején nyitotta meg legendás és exkluzív áruházát Londonban, amely arra bátorította a vevőit, hogy nyugodtan tapogassák meg a portékákat, a kirakatai pedig elsőként voltak kivilágítva éjszakára – a Selfridges ezzel és egyéb vevőcsalogató eszközökkel vonzotta be a női vásárlókat. Selfridge pedig egyenesen imádta az ellenkező nemet, a szép holmik mellett a szép nők voltak a legnagyobb gyengéi, így aztán a Deli lányokon is azonnal megakadt a szeme.

A már megözvegyült Harry Selfridge 1925 nyarán találkozott először az épp pályája csúcsán tartó, egyszerre kacér és hivalkodó táncosduó tagjaival, akik akkor már az Atlanti-óceán mindkét oldalán elképesztő népszerűségnek örvendtek, és akik a sorozattal ellentétben valójában nem szőkék, hanem barnák voltak.

A két Dolly lány valójában Deutsch Rózsi és Deutsch Janka néven született Balassagyarmaton 1892 októberében, a család azonban nem sokkal később Budapestre költözött, ekkor magyarosították a nevüket Deutschról Delire. Ezután a VII. kerületi Murányi utcában éltek, nagy szegénységben. Itt kezdtek el táncot tanulni, ám akkor még nem sejthették, hogy egyszer majd pont ennek köszönhetően válnak világhírűvé és dúsgazdaggá. A lányok egyik legkedvesebb magyarországi emléke egyébként a Kacsóh Pongrác-féle János vitézhez fűződik, amelyben a bő gatyás, kezében karikás ostort tartó Fedák Sári alakította a főszerepet, és amelyet a Deli lányok többször is láthattak, miután színházi ismerőseik titokban több alkalommal is becsempészték őket az előadásra.

Akkoriban azonban még más idők jártak, ezért a reménytelennek látszó anyagi helyzetük miatt a családfő úgy döntött, hogy a boldogulás reményében maguk mögött hagyják az országot, és Amerikában próbálnak szerencsét. A Deli család 1905-ben, hosszú hajóút után érkezett meg Brooklynba. Velük tartott a lányok nagybátyja is, aki szenvedélyes kártyás volt, és adósságaival járult hozzá a Dolly Sisters sikeréhez, a lányok ugyanis kezdetben azért kezdtek fellépni, hogy a nagybácsi adósságait törleszteni tudják. Amikor negyven évvel később Irving Cummings megfilmesítette az ikrek életét, a filmben Laci bácsi (Uncle Latsie) karakterét a lányokhoz hasonlóan zsidó származású Szőke Szakáll alakította, aki néhány évvel volt csak idősebb Rózsinál és Jankánál, de jóval később, 1939-ben telepedett le Amerikában.

Az egypetéjű, tehát egymásra rettenetesen hasonlító ikrek eleinte kávéházakban léptek fel, egyforma ruhákban, egymás mozdulatait követve, amivel nagyon hamar a közönség szívébe lopták magukat. Bár álmuk a Broadway volt, erre még néhány évet várniuk kellett, amíg nagykorúak nem lettek.

Jó, ha tizenkét éves voltam akkoriban. Olyan sovány, mint egy kis csirke! Fodrokat, vádli- és csípőtöltelékeket raktak rám, amik tánc közben mindig a legrosszabb helyekre csúsztak, mindig ott volt domborulat, ahol nem kellett volna

– emlékezett vissza Janka egy alkalommal, de a Színészkönyvtár az életrajzukban megjegyzi, hogy a Dolly lányok gyakran keverednek ellentmondásokba, amikor az életkorukról beszélnek.

Hiba volt a szakmából férjet választani

A fiatal duó 1907-ben debütált a The Maid and the Millionaire című darabban, majd az Orpheum nevű utazó revüvel két év alatt bejárták a Közép-Nyugat városait. Ezután visszatértek New Yorkba, ahol Broadway-darabokban, majd némafilmekben kezdtek el táncolni. Az ikrek időközben megismerkedtek a nagy nőcsábász hírében álló Harry Fox táncos-énekes-színésszel, aki kapcsolatai révén ügyesen menedzselte a duót. Sőt, a férfi mindjárt Jenny színpadi partnere lett, a Variety is csupa szépeket írt róluk ekkoriban (ezalatt Rosie egy Martin Brown nevű férfival adott elő erotikus spanyol táncokat), majd a balassagyarmati lány miatt elvált feleségétől, Lydiától, aki házasságtöréssel gyanúsította őt, nyilván okkal.

Harry Fox aztán összehozta kedvese testvérét, Rosie-t jó barátjával, Jean Schwartzcal, aki egyben Fox dalszerzője is volt. A két barát tehát tulajdonképpen felosztotta egymás közt az ikreket, így aztán kevesebb mint két év alatt mindkét párocska összeházasodhatott: előbb, 1913-ban, Rosie és Jean, majd a következő nyáron Jenny és Harry. A Deli mama azonban nem volt elragadtatva egyik házasságtól sem, szerinte a lányai túlságosan fiatalok voltak még ehhez, és attól is tartott, hogy mindez derékba törheti a karrierjüket.

Lynn Kear és James King az Evelyn Brent élétéről szóló könyvben (Evelyn Brent: The Life and Films of Hollywood's Lady Crook) azt írja, hogy a Fox és Schwartz ezután mindent megtett, hogy még véletlenül se keverjék össze az ikerpár tagjait: Rosie és Jenny különböző színű ruhákkal és szalagokkal különböztette meg magát, egyikőjük szobája rózsaszínre, a másiké pedig kékre volt festve, Fox pedig egy feltűnő antik gyűrűvel lepte meg Jennyt, ami szintén a megkülönböztetést szolgálta. Jean Schwartz egy alkalommal viccesen azt is megjegyezte, hogy feleségének mindennap hagymát kell reggeliznie, így biztosan nem keveri őt össze  a testvérével. (Ha valaki esetleg nem érti, hogy keveredett ide Evelyn Brent neve, annak elmagyarázom: Harry Fox lett később a színésznő harmadik férje.)

A lányok anyukájának azonban nem kellett aggódnia, mert néhány év múlva mindkét házasság véget ért, Rosie és Jean, illetve Jenny és Harry is 1921-ben váltak el egymástól. Jenny a válás után azt mondta partneréről: „Igazán kedves és édes fiatalember, de nagy hiba volt a szakmából férjet választani (...) Soha nem tanácsolnám egyetlen színésznőnek sem, hogy egy színészhez menjen hozzá.” Kapcsolatukat a rengeteg külön töltött idő és az állandó féltékenykedés tette tönkre.

Jenny egyébként tényleg hálás lehetett Foxnak, ő mutatta be őket a befolyásos Oscar Hammersteinnek, akinek a révén még szélesebb közönséghez juthattak el. Harry Fox dühöngött is, amikor a második világháború utolsó évében megjelent a Dolly Sisters-film, hiszen csak egyszerű udvarlóként szerepel a filmben, ám hiába perelte be a producereket, nem sikerült elérnie semmit.

Európa is a lábuk előtt hevert

1920-ban tértek vissza először Európába, elsőként Londonban léptek fel, majd Párizsban, és egyre több időt töltenek a francia Riviérán is, legkedveltebb helyeik Cannes, Nizza és Monte-Carlo. Az európai bulvárlapok szívesen cikkeztek a lányok hatalmas gázsijáról, fényűző életmódjukról, valamint a hozzájuk hasonlóan híres és dúsgazdag udvarlóikról. Olyanok csapták a szelet a lányoknak, mint XIII. Alfonz spanyol király, vagy VIII. Eduárd későbbi brit király, de akkoriban még csupán walesi herceg, vagy a már említett Harry Selfridge, de róla majd picit később.

Az ikerpár tényleg elképesztő pompában és gazdagságban élt, Rosie egy alkalommal a monte-carlói Nagy Kaszinó két asztalát is bezáratta, mert 800 ezer frankot nyert, de olyan is előfordult, hogy az ikrek egy cannes-i kaszinóban 28 millió frankkal lettek gazdagabbak, amit aztán egy hét alatt sikerült is elveszteniük. Keresetüket egyébként rendre gyémántokra és ékszerekre váltották, még a Föld akkori negyedik legnagyobb csiszolt gyémántja is a birtokukba került. Kincsesládájukat pedig, amit mindenhová magukkal vittek, számos legenda övezte.

Szülővárosuktól aztán olyan messzire sodorta őket az élet és a siker, hogy felnőttként már a térképen sem találták. Janka legalábbis ezt meséli egy interjúban:

Tunod, vettem Periszban egy földkerekséget és nézelköztem rajta Balassadzsarmat. Borzasztó, hogy nem megtaláltam és akkor egész éjjel sírtam, tunod?

Magyarországra 1923-ban tértek vissza először, de európai utazásaik során innentől több alkalommal is útba ejtették a szülőföldjüket. 1930-ban például Janka egy ötéves kislányt is örökbe fogad egy intézetből, Klárikáról azonban hamar kiderül, hogy (játszó)társra van szüksége, ezért hamarosan Pötyi néven testvérkét is kap.

A Dolly Sisters szenzációs karrierje ekkor már három éve véget ért, visszavonulásuk pedig Európában és Amerikában is váratlanul érte az embereket. Ahogy a Színházi Életnek nyilatkozták, egyszerűen belefáradtak a szórakoztatóiparba.

A Dolly Sistersek nem lépnek színpadra többé. Vége. Elég volt. Mikor a pályánk elején voltunk, megbeszéltük, hogy 30 éves korunkig játszunk, és akkor visszavonulunk. (...) Sokat dolgoztunk. Belebetegedtünk a munkába. Nincs Amerikában olyan kisváros, ahol ne dolgoztunk volna.

Rózsi közben – a Jean Schwartzcal kötött házassága után – újra megházasodott, második férje a híres kanadai dohánygyáros, Mortimer Davis fia, akivel titokban esküdtek meg. Mikor az idősebb Davis megtudja, hogy a fia kit vett el, kitagadással fenyegeti meg, és nem támogatja őt többé anyagilag. Rosie vagyonából azonban egy darabig jól élnek továbbra is, ám a családi viszály szép lassan felőrli a pár boldogságát. Hiába hal meg a papa 1928-ban, három évvel később válással ér véget a házasságuk.

Az ikerpár közben Londonban megismerkedett a cikk elején már említett áruház-tulajdonossal, aki aztán viszonyt kezdett Jankával, és méregdrága ajándékokkal halmozta el őt. Harry Selfridge, hogy imponáljon, ezen felül mindkét Dolly-lány kaszinós kiadásait is állta, az ikrek pedig mintegy négymillió dollárját tapsolták el. A Selfridges megözvegyült tulajdonosa azonban a nőkre sosem sajnálta a pénzét (egyébként valószínűleg Rózsival is összegabalyodott), és 1933-ban 10 millió dollárt ajánlott fel Jankának, ha hozzámegy feleségül.

Jenny úgy döntött, hogy mielőtt igent mond, még utoljára eltölt néhány napot akkori szeretőjével, aki egy Max Constant nevű francia pilóta volt. A vakáció után épp Párizsba tartottak, amikor Bordeaux közelében, a sziklákkal szegélyezett tengerparti úton, autóbalesetet szenvedtek. A súlyosan megsérült Jenny ezután tucatnyi műtéten és plasztikai beavatkozáson esik át. Hogy ezeket állni tudja, híres ékszergyűjteménye jelentős részét eladja. Amikor Harry Selfridge ezt megtudja, átvállalja a hátralévő kezelések költségeinek fedezését, bár Janka végül ennek ellenére sem lesz a felesége.

Jenny a baleset után mély depresszióba esik, magát törött kagylóhoz hasonlítja, orvosait pedig átkozza, amiért megmentették az életét. Állapota miatt az időközben újraházasodott testvére szeretné a közelében tudni, ezért meghívja a harmadik férjével közös, chicagói otthonukba, hogy éljen velük. Janka ekkor sok évnyi európai tartózkodás után visszatér az Egyesült Államokba, ahol aztán megismerkedik egy jómódú ügyvéddel, akihez rövidesen hozzá is megy feleségül. Ám Jenny a házasságban sem tud feloldódni, ezért a lányaival rövidesen Hollywoodba költözik, ahol 1941 júniusában, 49 évesen, egy selyemövvel felakasztja magát a lakása egyik karnisára.

Rosie-t borzasztóan megviselte a testvére halála, majd amikor a harmadik férjét is elveszti, elvonul a világ elől, és szép lassan teljesen elmagányosodik. Ideje egy részét magyarországi jótékonykodással tölti, ám a gyerekek arcára csalt mosoly sem tudja enyhíteni a bánatát. Kilátástalanságában végül 1962-ben öngyilkossággal próbálkozik, de a testvérével ellentétben őt meg tudják menteni. Ezután még nyolc évet él a világtól elzárkózva, majd 77 éves korában szívroham végez vele New Yorkban. Ezzel, minden pompa nélkül, ér véget a Dolly Sisters története.