Magyarország nem a halszag miatt bűzlik

Őrületes pénzköltést rendezett az '56-os Emlékbizottság annak a 60 évvel ezelőtt történelmi esemény megtisztelésére, aminek részeként milliárdok mentek el mindenféle programokra, kampányokra a Sziget-fesztiválokon látható promócióktól a Pesti Srácok kormánypárti hírportál kiadójának emlékparkján át a Magyarország halszagú néven elhíresült popdalig. Utóbbival kapcsolatban rengeteg furcsaság történt, és minket is nagyon érdekelt, hogy a kiemelkedően színvonalasnak nehezen nevezhető produkcióról miért mondta azt Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója, hogy 50 millió forintjába fájt a magyar adófizetőknek. Ezért kikértük az Egy szabad országért című dallal kapcsolatos költéseket a XXI. Századi Intézettől, de hiába, Schmidt Mária személyesen közölte minden érdeklődő sajtóorgánummal, hogy az emlékév lezárulásáig nem adják ki az adatokat, mert az - idézzük - zavarja az emlékév zavartalan lebonyolítását.

Az Index jogi lépéseket tett az ügyben, mivel minden ilyen állami program és az azokon keresztül elköltött adóforintok dokumentációja közérdekű adatnak minősül, amit kötelező kiadnia még Schmidt Máriának is, hiába zavarja a programsorozat lebonyolítását. A napokban aztán nem csak a teljes '56-os emlékév költései kerültek ki vállalhatatlan formában, de ezzel együtt váratlanul mi is megkaptuk a még augusztus végén (!) beadott adatigénylésünkre a kért dokumentumokat. Vagyis hiába tart még mindig az '56-os emlékév, már nem zavarja a lebonyolítást a nyilvánosság segítése.

2016 augusztusán közepén robbant a nagy kultúrbomba, amikor először megjelent az interneten az Egy szabad országért című dal, amit ugyebár maga Orbán Viktor rendelt meg attól a magyar származású Desmond Childtól, aki dalszerzőként dolgozott már Bon Jovival, Alice Cooperrel, a KISS-szel és Ricky Martinnal is. Akkor még az emberek többsége csak kuncogott azon az apró hibán, hogy a furcsa hangkeverés miatt a refrént minden ember félrehallotta. Ennek köszönhetően úgy égett az emberek agyába, hogy ez a "Magyarország halszagú" című dal, ami egy fokkal sem jobb vagy rosszabb, mint az ilyen állami megrendelésre készülő zenék (úszó VB feat. Demjén Ferenc, soha sem feledünk!), de cserébe kicsit vicces.

Később azonban kiderült, hogy Child egy korábban megjelent dalát hangszerelte át, és adta oda Magyarországnak, amivel egyébként Orbán Viktornak semmi problémája nem volt. Az már más kérdés, hogy az eredeti dalt és videót utólag törölték, és felraktak egy olyan feliratozott, utánkevert verziót, amiben még véletlenül sem lehet halszagúnak hallani Magyarországot. A sok bénázás közepette kiderült, hogy Desmond Child ingyen adta a magyar kormánynak a dalt, a közreműködő előadók szintén ingyen vettek részt a felvételen, és kezdett nagyon gyanússá válni, hogy mi került ezen 50 millió forintba.

Az azóta megszűnt Népszabadság ugyanis felhívta Tallai Gábort, a Terror Háza programigazgatóját, aki megerősítette nekik, hogy valóban Orbán Viktor személyes kérésére készült a dalt, és abban bízik

az emberek sokszor hallják, megszeretik, letöltik, hogy aztán otthon vagy akár barátokkal bulikon együtt énekeljék.

Tallai árulta el azt is, hogy a Child által felkért előadók az ügy és az előadó iránti hódolatuk miatt ingyen vállalták a munkát, azonban költségek így is keletkeztek a stúdió, az eszközpark kölcsönzése és az utómunka miatt. Ez a költség Tallai szerint mintegy 50 millió forint volt, ami megdöbbentően magas ár egy ilyen színvonalú produkcióért.

Milyen 50 millió?

Természetesen nagyon érdekelt minket, hogy miként sikerült ennyire horribilis összeget költeni egy, valljuk be, nem túl jó dalra és nem túl jó videóra, amin ráadásul ennyi ember dolgozott tök ingyen. A hozzánk eljuttatott dokumentumokból azonban az derül ki, hogy

1. Tallai Gábor enyhén szólva nem a reális összeget mondta a Népszabadságnak
2. A hozzánk eljuttatott dokumentumok valahol nem valósak
3. A XXI. Századi Intézet szándékosan nem akar elszámolni a teljes költséggel

Az első pont azért is különösen érdekes, mert a kormányoldal viszonylag ritkán kommunikál ilyen nyíltan látványosan túlárazott állami megrendeléseket, ezért simán fenn áll annak az esélye, hogy Tallai olyannyira nincsen tisztában a zenés videókészítés hátterével és az azzal járó költségekkel, hogy hasra ütve bemondott egy összeget, ami aztán kilométerekre van a valóságtól. Ez a pont ott hasal el kicsit, hogy Tallai saját elmondása szerint tavaly júliusban két nap alatt letudták a felvételeket, majd ezután volt még egy hónapja felkészülni a nagy bejelentésre, miszerint elkészült az új magyar állami megaprodukció. Ráadásul azóta sem érkezett semmilyen helyreigazítás, kijavítás vagy bármiféle kommunikáció Schmidt Máriáék részéről arról, hogy Tallai hülyeséget mondott és ez megközelítőleg sem a projekt pontos költsége, amit elég nehéz máshogy értelmezni, minthogy a Terror Háza programigazgatójának nyilatkozata az intézmény szerint helytálló. Erre utal az is, hogy Népszabadság után Tallai a Borsnak is nyilatkozott, ahol már annyit javított, hogy a közreműködők valóban ingyen dolgoztak, de a költségvetésnél ismét 50 millió forintot emlegetett, sőt, büszkélkedett vele.

A magyar és külföldi előadók ingyen vállalták el a munkát! Költség persze így is jelentkezik, de ha azt mondom, az egész költségvetés ötvenmillió forint volt, kisebb világcsúcsról beszélhetünk.

A második pont ennél sokkal súlyosabb állítás, és hamar le kell szögeznünk, hogy több, egymástól független szakmabelit, rendezőt, iparági szakértőt és produkciós irodát megkérdezve elég biztosan állítható, hogy teljesen hitelesnek látszó költségvetési adatokat kaptunk az intézménytől.

Az egyik dokumentum szerint a forgatást a Peak-Film Filmgyártó Kft. csinálta 4,2 millió forintért. Azt általunk megkérdezett iparági szakértők szerint a költségvetésben látható összegek abszolút reálisak, egyáltalán nem túlárazottak, azonban a végtermék minőségének tekintetében a teljes összeg így is indokolatlan méretű.

Simán el lehet költeni ennyi pénzt egy videoklipre, és a költségvetés összege abszolút reális, ha reklámpiaci szempontból nézzük. Inkább az itt a probléma, hogy 4,2 millió forintból ilyen színvonalú videót forgatni a készítők számára kellemetlen szakmailag.

- mondta nekünk egyik iparági szakértőnk, miután megmutattuk neki a költségvetést, amin egyébként az is szerepel, hogy a "színészek" és statiszták ingyen dolgoztak.

A másik költségvetési dokumentum a videoklip, és az ehhez készült alig egyperces előzetes utómunkájára vonatkozik, mint a vágás, fényelés, logisztika vagy az animáció. Ezt a Friss Arculat Művészeti és Szolgáltató Bt. készítette összesen 4,5 millió forintért, vagyis

Itt már azért bőven lehet találni érdekes tételeket, mint például az úgynevezett packshot animáció, amit a teaservideóban lehet látni. Konkrétan 622 ezer forintba került egy tucat ilyen felirat:

Hát, nem túl olcsó egy nagyjából alapszintű digitális feliratért, de legyünk jóhiszeműek, és képzeljük azt, hogy Vastag Csaba nevét tényleg annyi munka volt így meganimálni, hogy simán megérte a magyar adófizetőknek befizetni erre több, mint félmillió forintot. Az utómunkával kapcsolatos költségvetésbe egyébként bőven bele lehetne még kötni, hogy miért kellett két rendezőasszisztens, mi a bizonyíték arra, hogy tényleg ott voltak és öt napot dolgoztak a projekten, de ismét vegyük elő a jobbik énünket, és higgyük el, hogy ez a munka tényleg megért 4,5 millió forintot nekünk, az államnak, Magyarországnak, az '56-os hősök emlékének.

A gond csak az, hogy ez az összesen két darab költségvetés összeadva jó indulattal nevezhető mondjuk 9 millió forintnak, de legyünk továbbra is pozitívak, és kerekítsük fel ezt 10-re. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy

hol a többi 40 millió?

A Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak közérdekű adatigénylésen keresztül az alábbi dokumentumokat kértük:

• az "Egy szabad országért" című dal és videoklip teljes, részletes költségvetését,
• a projekten dolgozók munkaszerződését,
• és minden olyan költéssel kapcsolatos dokumentumot, ami ehhez a produkcióhoz kapcsolódik

Mind a munkaszerződéseket, mind a költségvetési dokumentumokat megkaptuk, és ezekből az derült ki, hogy Child és társszerzője, Andreas Carlsson is ingyen vállalta a dal felvételét és adta át a felhasználással kapcsolatos jogokat.

Milyen 40 millió?

A hozzánk elküldött dokumentumok egyikében külön kitérnek arra, hogy a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány megbízza Desmond Child Desmobile Productions Inc. nevű cégét többek között azzal, hogy alkossa meg az angol nyelvű zenemű alapján az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcnak emléket állító "Egy szabad országért" című magyar nyelvű dalt.

A kiküldött dokumentumok miatt újabb kérdésekkel kerestük a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványt, akiknél az alábbiakról érdeklődtünk:

• Mennyibe került a helyszín bérlése?
• Mennyibe került a stúdió bérlése?
• Mennyibe került Orbán Tamás szövegfordítói munkája?
• Milyen munkakörben és milyen honoráriumért vett részt a videóban többször is látható SzabóZé dalszerző, producer?
• Milyen munkakörben és milyen honoráriumért vett részt a videóban többször is látható Schmidt Mária?
• A szerződés szerint Desmond Childék ingyen vállalták a dal felhasználásának engedélyezését és felvételét, ahogy a közreműködők is ingyen vállalták a munkát. Azonban a Nol.hu cikke szerint Tallai Gábor azt mondta, hogy az 50 millió forintos költségvetésben a szerző honoráriuma, illetve az angol és magyar nyelvű változat feléneklése is benne van. Hol találom meg az angol nyelvű verziót? 
• Tallai Gábor tévesen állította, hogy a szerző honoráriuma, illetve az angol és magyar nyelvű változat feléneklése is benne van a költségvetésben?
• Ha a költségvetés 50 millió forint volt, de a nekünk kiküldött Peak-Filmes és Friss Arculatos költségvetések összesen nem tesznek ki 10 millió forintot, akkor mire költött az alapítvány 40 millió forintot, és az ezzel kapcsolatos dokumentációt hol lehet megtalálni?
• Kifizetési bizonylatokat és számlákat hol találunk a kifizetésekkel kapcsolatban?

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány azt közölte velünk, hogy

Az „Egy szabad országért” című dallal kapcsolatos munkálatokat (felvétel, keverés, szövegírás stb.) az általam Önöknek megküldött Felhasználási szerződésben rögzített jogosultak, mint a dal készítői ingyenesen vállalták, ezért a dal (zenemű) elkészítésével kapcsolatban költések nem történtek. Erre tekintettel sem költéssel kapcsolatos dokumentumot, sem költségvetést nem áll módunkban megküldeni az Önök részére a dal (zenemű) vonatkozásában, ide nem értve az általunk már megküldött két vállalkozási szerződés alapján kifizetett vállalkozói díjakat.

Az 50 milliós költségvetés a Közalapítvány szerint arra vonatkozott, hogy piaci áron került volna ennyibe a dal és a reklámfilm elkészíttetése, de a felekkel való megegyezés miatt - ahogyan a szerződésekben is szerepel - megspóroltak több mint 40 millió forintot. Így történhet meg, hogy a kezdetektől fogva 50 milliós dalként reklámozott projekt valójában 10 millió forintba sem került.

Milyen 10 millió?

Ezek után joggal merül fel az emberben, hogy akkor nincs is itt semmi látnivaló, igazából még jól is jártunk, hogy erre a borzalomra 50 helyett kevesebb, mint 10 millió forintot költöttek az adófizetők. Az viszont nagyon furcsa, hogy a Közalapítvány egészen májusig várt ezeknek az információknak a kiadására.

Egyszerűen teljesen logikátlan, hogy miután Tallai több felületen is lenyilatkozta a költségvetést, sőt, a Borsnál már-már büszkélkedve beszélt az összeggel kapcsolatban világcsúcsról, akkor nekünk miért a Közalapítványtól és a végül jogi lépések miatt nagyon később kiküldött dokumentumokból kell megtudni, hogy voltaképpen a magyar állampolgárok nagyon is jól jártak, mert a zenészek spóroltak nekik 40 millió forintot.

Éppen ezért full értelmetlen volt a Közalapítvány augusztus óta tartó kommunikációja kezdve attól, hogy Schmidt Mária teljesen törvényellenesen tartotta vissza a közérdekű adatokat egészen addig, hogy a Fidesz túlzott pénzköltéseire egyébként is fogékony magyar sajtónak egyáltalán nem mondták el, hogy ez az 50 millió gyakorlatilag nem lett elköltve, kevesebb mint az ötödéből készült el az egész. Ez vagy totális beleszarás és igénytelenség, vagy mégis csak arról van szó, hogy azt az 50 milliót igazából nagyon el akarták költeni. Furcsa ugyanis, hogy miközben Child és társszerzője, Andreas Carlsson cégével van szerződés az ingyenmunkáról, addig sem a kórus, sem a közreműködők, sem a stúdió, semmi nem létezik papíron az Egy szabad országért projekttel kapcsolatban az eddig említett cégeken kívül.

A másik pont, hogy a most már csak elméletileg 50 millió forintos költség sehogy sem jön ki. Ahogy a Magyar Nemzet is írta, mindennel együtt nagyjából 700 ezer forintba kerülhetett a dal felvétele, de ha tényleg a maximumot akarjuk, akkor sem kerülhetett az egész 10 millió forintnál többe. Ez pedig még mindig csak 20 millió forint, nem pedig 50. Az már tényleg csak bónusz, hogy a Nol.hu-nak említett angol nyelvű verziónak sehol semmi nyoma, és arra sem kaptunk választ, hogy Schmidt Mária miért szerepel annyiszor a videoklipben, és pontosan milyen feladatkörben. Arra pedig valószínűleg soha az életben nem lesz magyarázat, hogy ha már szerződéskötésnél tudják a felek, hogy kik dolgoznak majd ingyen, akkor miért kell mégis azt kommunikálni, hogy 50 millió forintot költött az állam erre az egészre.

Ennek így semmi értelme.