Én megyek, bezárom a dimenziókaput, te robbants fel a kecskeivadékot!

Márciusban jelent meg a Delta Vision kiadónál az Eldritch Horror magyar nyelvű változata, és nem azért írok róla ilyen későn, mert lusta disznó lennék, hanem mert ilyen társasokra vevő közösségben is nehéz volt összetrombitálni három embert magamon kívül, hogy ezt a látszólag embert próbáló játékot kipróbálja. Elég könnyű eldöntenie valakinek, hogy be fog-e jönni, vagy sem, elég rákukkantani a játékismertetőre, ahol olyan szavak követik egymást, mint a "borzalomjelző", "ómensáv", "mérhetetlen vén", és ha ezek egyrészt mondanak neki valamit, másrészt pedig nem rettentik el egy életre az ilyen társasoktól, akkor nyert ügye van. Mert az Eldritch Horror baromi szórakoztató, feszült, izgalmas társas, csak éppen annyi furcsa külsőség jár hozzá, hogy több órás meló megérteni. Amin más, tapasztaltabb játékosok szerint nagyon sokat segít a magyar fordítás, szóval tényleg hatalmas köszönet a Delta Visionnek, vicc nélkül.

Az Eldritch Horror egy H.P. Lovecraft-tematikájú társas, játékmenetben valahol félúton a Mansions Of Madness és az Arkham Horror között. A lényeg nagyjából annyi, hogy a játékosok egy bizonyos számú nyomozóval játszanak, akiknek mind más a két fontos statisztikájuk: az elméjük és az életerejük. Az előbbit az őrület veszélyezteti, az utóbbit meg egy csomó szörnyeteg. A kettő érték mellett - mint egy rendes szerepjátékban -, vannak egyéb mérőszámok is: karizma, mítoszismeret, ilyesmik, amik mind befolyásolhatják a játék eseményeit. Persze most kicsit előreszaladtam, de az Eldritch Horror egy kicsit ilyen: nehéz megtalálni a kezdőpontját, de ha sikerül, akkor megy minden flottul.

Szóval vannak a nyomozók, és van egy térképünk az egész bolygóról. A játék elején ki kell választanunk, hogy milyen Mérhetetlen Vén ellen szeretnénk megmérkőzni (választhatjuk Shub Niggurathot, Yog-Sothothot, vagy éppen a sztárgonosz Cthulhut is), az ő kártyája fogja nagyjából előrevetíteni, hogy mi történik a játék során. A világ bizonyos pontjain dimenziókapuk nyílnak, amiket a nyomozóinkkal be kell záratni, a felbukkanó szörnyeket legyakni, nyomokat gyűjtögetni, utazni hajóval vagy vonattal keresztbe-kasul a világon, és úgy általában túlélni a szenyóságokat. Tudunk pihenni, gyógyulni, különböző városokban fejleszthetjük a statjainkat, vagy éppen vásárolhatunk valamit a boltból, a dinamittól kezdve a titkárnőig.

Egy kör nagyjából így működik: a játékosok mozognak egymás után. Majd végrehajtanak valami akciót, szintén egymás után. Majd a játék lapjaiból megkezdődik a mítoszforduló, ami a Lovecraft-univerzumhoz illően általában nem azt jelenti, hogy kiscicákat lehet simogatni plusz életerőért cserébe, hanem mondjuk ott terem egy késes kultista abban a nyugodalmas orosz kisvárosban, ahol eddig dekkoltunk. Ja, és az ómensáv mozdul egyet egy irányba, és ha nullához ér, a játéknak vége. A Mérhetetlen Véntől függően minden játéknak megvan egy határozott vonala, de a bekevert mítoszkártyáktól a szívatások mindig mások lehetnek. Nekünk két játék után sem volt különösebben körömrágósan izgalmas és veszélyes a helyzet soha, de lehet, hogy csak mázlink volt a kockadobásoknál. Ja igen, az Eldritch Horrorban rengeteget kell dobni, nagyon sokszor kell megugrani egy próbát (amit persze egy csomó statisztika befolyásolhat). A játék oroszlánrésze abból áll, hogy lapokat húzunk fel, felolvassuk, hogy mi történik a helyszínen, megdobunk egy próbát, aztán úgyis minden a szerencsén múlik.

Vagy azon, hogy például tudjuk értelmezni, hogyan is működik a harc a játékban. Amit legegyszerűbb lenne bemásolnom a leírásból, mert bizisten, több órányi játék után is lövésem sincs, hogyan működik. Ami annyira egyszerű volt mondjuk a Mansions of Madnessben, itt matekozni kell, különböző értékeket összemérni, és eléggé kizökkent a játékból. Persze a legegyszerűbb megoldás nem harcolni, amit egyébként meglepően sokszor el lehet intézni, és meg lehet úszni egy karcolás nélkül.

Szóval miután kiismertük a borzalomjelzőt, a játék menetét, a mítoszkártyák szívatásait, a tárgyak erősségét, és a saját statjainkat, és nekiállunk ténylegesen játszani, az Eldritch Horror kifejezetten élvezetes és pörgős. Főleg azért, mert ugye egy kooperatív cuccról van szó, ami nem egymás tökönszúrására megy, hanem arra, hogy valami egységes stratégia és logisztikai tervezés segítségével okoskodjunk ki valami megoldást egy határidős dologra. Ki indul el, hogy felvegye a dolgokat, amivel átmegyünk a következő játékkörbe? Ki vállalja be, hogy nekigyürkőzik a kapuk bezárásának? Ki akar szembeszállni a Gonosz Kecskével, vagy azzal a csápos izével? Ezek a játéknak a legjobb részei, amikor egy társas miatt egy csapat gyors és hatékony kompromisszumra jut, csak azért, hogy ne hagyja egy nemlétező gigantikus szörny világuralmát. Ez az Eldritch Horror röviden, amit tényleg mindenkinek ajánlok, aki nagyvonalakban már tisztában van a Lovecraft-univerzum hangulatával, és van legalább 2 órája, hogy rendesen felkészüljön az első játékára.

Borítókép: Szabó Péter.

Az Eldritch Horror a cikk írásakor 17991 forintba kerül a Delta Vision honlapján. Maximum 8-an lehet vele játszani, de ajánlott a 4 fő, akkor nem kell annyit várni, hogy sorra kerüljünk a körben.