Cecília
4 °C
12 °C
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Már heten vádolják zaklatással Marton Lászlót

2017.10.22. 11:41

A 444.hu újabb három olyan embert szólaltatott meg, akik elmondásuk szerint Sárosdi Lillához hasonló tapasztalatokat szereztek Marton Lászlóról: a rendező állításuk szerint orális szexre kényszerítette, fogdosta őket, vagy a kezüket szorította a nemi szervére egy zsúfolt színházteremben. Egy másik megszólaló pedig úgy érezte, Marton bizonyos ellenszolgáltatásokért akarna segíteni neki, de ebből a nő határozottsága miatt nem lett semmi.

Sárosdi Lilla színésznő, az egykori Krétakör Színház tagja október 14-én írta meg történetét, amelyben egy „híres rendező” az autójában vette elő péniszét, és kérte meg arra, hogy „puszilja meg”, kihasználva, hogy a nő akkor még csak álmodozott a színészetről, és felnézett a nagy színházigazgatóra; később a rendező barátja az ő szeme láttára elégítette ki magát az autóban. Sárosdi eleinte nem mondott nevet, de néhány nappal később elmondta: története Marton Lászlóról, a Vígszínház Kossuth-díjas előző igazgatójáról, főrendezőjéről szól, aki jövőre lesz vagy lenne 50 éve a színház társulatának tagja.

A 444 által nyilvánosságra hozott történetek szereplői mind fiatal, pályakezdő, a színházi karrierben még csak reménykedő, 18-23 éves lányok voltak, amikor az esetük megtörtént: egy neves rendező tudhatott változtatni a pályájuk alakulásán. A megszólalók a cikkben nem vállalták a nevüket, de azt mondják, a bíróságon tanúskodnának, ha oda kerülne az ügy.

Az egyik megszólaló egy 50 évvel ezelőtti esetről számol be: a története idején 16-18 éves volt, a Balettintézetben tanult, és elmondása szerint a Szegedi Szabadtéri Játékokon találkozott Marton Lászlóval, aki elhívta egy rengeteg Kossuth-díjas művész részvételével zajló vacsorára, amitől az illető megtisztelve érezte magát. A vacsora után Marton felajánlotta, hogy hazakíséri: „Megfogta a kezem, és odahúzta a sliccéhez. Amikor elkaptam, újra megfogta, és visszatette. Aztán a kezemmel masszírozgatta magát. Ledermedtem, és azt hiszem, viszonylag sokáig lehettem sokkos állapotban, mire feleszméltem, kikaptam a kezem, és berohantam a kollégiumba” – idézi a 444 a megszólalót.

A cikk egy másik nyilatkozójával a 80-as évek elején, 19 éves korában történt hasonló, amikor vidékről járt fel vígszínházi próbákra. Marton nagyon szívélyes volt vele, „meghívott egy kólára vagy egy fagyira”, aztán mindig úgy alakult, hogy kettesben maradtak egy kocsiban vagy egy szállodai szobában, ahová pedig többen mentek be. „Mindig az volt, hogy erővel rányomta a fejemet a nemi szervére” – írja a 444 az akkor magát gyenge akaratúnak tartó, nehéz családi háttérrel rendelkező lányként jellemző nő szavai alapján. Elmondása szerint néhány alkalom volt, amikor Marton orális szexet kezdeményezett, egy alkalommal pedig le is feküdtek egymással.

A harmadik megszólalóval a kétezres évek közepén esett meg a története, amikor 18-19 éves korában Vígszínház-rajongóként színésznő szeretett volna lenni. „Elmentem minden nyílt napra is, és az egyik ilyenen ismerkedtem meg Martonnal. Úgy néztem fel rá, mint aki ennek a hatalmas birodalomnak a császára. Azt mondta nekem, hogy elmehetnék egy próbára. Valamelyik hátsó sorban ültem le, de rémlik, hogy még ott is mászkáltak emberek. Marton leült a jobbomra, és egy idő után elkezdte fogdosni a combomat. Egyre feljebb és feljebb csúsztatta a kezét. Teljesen lemerevedtem, nem értettem, mi történik. Onnantól kezdve azt vártam, hogy vége legyen a próbának, felállhassak és elmehessek. A próbaszünetben elköszöntem, ő pedig azt mondta, hogy hamarosan utazik külföldre, kísérjem el oda” – olvasható a cikkben. Nem kísérte, Marton pedig a későbbi találkozások alkalmával „úgy tett, mintha nem tudná, ki vagyok”.

A cikkben megszólal az a két nő is, aki néhány napja az Alinda című műsorban, telefonon mesélte el a történetét. Egyikük a nyolcvanas évek közepén volt 21 éves, interjúzni ment a Vígszínházba, de Marton elmondása szerint meghívta a próbákra is, amelyek után kettesben sétálgatott vele a Vörösmarty téren. „A premier estéjén maga mellé ültetett a lépcsőre, megfogta a kezem. Na, gondoltam, kezdődik a romantika! De nem, amikor lement a fény, a kezemet ráhelyezte a nemi szervére, szorította rá. Először is sokkos állapotba kerültem, másrészt meg tudtam, hogy nem rendezhetek jelenetet a bemutató estéjén, rengetegen voltak körülöttünk, moccanni sem bírtam. Úgyhogy végig fognom kellett a nemi szervét, amíg a rendezését nézte. Onnantól nem mentem többet a színház környékére.”

A Vígszínház titkársága azonban néhány héttel később hívogatni kezdte, és Marton arra kérte, járjon továbbra is a próbákra. „Gondoltam, ez mégiscsak a Vígszínház, hülyeség nemet mondani.” Egy ideig nem történt semmi, aztán a megszólaló elmondása szerint Marton behívta a rendezői szobába, egy kulcsra zárható helyiségbe, ahonnan a rendező távolról követheti az előadást. „Ketten ültünk ott, és egyszer csak azt vettem észre, hogy odahúzza a fejemet a nemi szervéhez, és erővel ott tartja. Orális szexről beszélhetünk, igen. Azt hiszem, neki ez okozott valami perverz örömet, hogy ott volt egy kiszolgáltatott lány, aki valamit csinált vele, miközben ő nézheti a saját rendezését” – írja a megszólaló.

És mivel nem értette a dolgot, úgy érezte, „ennek a szörnyűségnek egyszer át kell fordulnia valami általam is érthető kapcsolatba”, és azt akarta érezni, nőként tekintenek rá, nem „egy kis ribancként”. Úgyhogy még visszamentem, és következett a kocsis jelenet, ami nagyon hasonlított a Lilla által elmondottakra. Utána már egyedül vitt el egy gellérthegyi parkolóba. Odanyomta a fejemet a nemi szervéhez, én zavaromban egy darabig ott tartottam, aztán elvettem. Valaki közben odakiabált, hogy »na mi van, te, már megint itt vagy«, úgyhogy kezdtem sejteni, hogy Marton gyakran járhat ide” – írja. Hozzáteszi: később, már ismert színházi szakemberként próbálta a dologra figyelmeztetni a Marton társaságában lévő fiatal lányokat, de azok nem hittek neki, úgy gondolták, csak féltékeny. A megszólaló története végén Marton még egyszer megkérte, hogy üljön mellé a bemutatón a lépcsőre, amitől felnőtt nőként már nem tartott. Ekkor marton mosolyogva azt mondta neki: „Emlékszem rád. Tudom ám, hogy ki vagy.”

A 444 cikkében a másik, Veiszer Alindához betelefonáló nő is megszólal, akivel elmondása szerint nemrég, 2015-ben, Marton 72 éves korában történt hasonló. A fiatal lány Marton osztályába felvételizett az egyetemen, de nem vették fel, viszont Marton felajánlotta, hogy segít neki, és meghívta próbákra, ahol ölelgette, amikor pedig fagyizni hívta, az autójában a combját fogdosta. „Elhúztam a lábamat, de nem mondtam semmit, nem akartam megbántani egy ilyen nagy embert.” Marton később segítséget ajánlott a vidéki egyetemre való felkészülésben is, de azt mondta, a lakása „nyugodtabb hely” a gyakorláshoz, ott viszont a megszólaló elmondása szerint többször „véletlenül” hozzáért a melléhez, és bevallotta, hogy többet is akar. Amikor a nő ezek után közölte, hogy többet nem akar találkozni vele, Marton állítása szerint azt mondta: „Milyen szép, hogy ez a mi kettőnk titka marad”, aztán később is hívogatta telefonon, és azt mondta, hiányzik neki. A nő azt mondja: annyira romokban volt, hogy persze nem vették fel az egyetemre, és emiatt a tapasztalat miatt tett le a színészi pályáról.

Miután Sárosdi Lilla nyilvánosan megnevezte, Marton először egy pármondatos közleményben jelentette ki, hogy a történet „rágalom”, és kilátásba helyezte, hogy pert indít. Azóta több kommentelő azt írta a Facebookon: ők már ismerték ezt a történetet, mivel Sárosdi évekkel ezelőtt, ugyanígy elmesélte már nekik is. Később a Vígszínház egy talányos, nehezen érthető, rövid közleményt adott ki: „A Vígszínház a szabadság, a méltóság, valamint a becsület elleni minden támadást a leghatározottabban elítél. Ezen értékek védelme mindig is a legalapvetőbb feladataink közé tartozott és tartozik”, amelyből az sem derül ki egyértelműen, Martont vagy Sárosdit védi inkább.

Később Marton továbbra is fenntartotta, hogy „a személyével kapcsolatos állítások valótlanok”, de az üggyel kapcsolatos „vizsgálatig, amelynek állok elébe” felfüggesztette oktatói tevékenységét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és lemondott a vígszínházi főrendezői titulusáról is. Meg nem erősített információink szerint Marton nem folytatja következő, vígszínházi bemutatójának próbáját sem. Marton Ibsen Vadkacsáját rendezte volna, amelyben egy családhoz megérkezik egy régi ismerős, és fény derül egy régi ballépésre; a dráma azt vizsgálja, szükség van-e a múltbeli, elrejtett titkok felfedésére? Megkerestük a Vígszínházat, de csak annyit feleltek kérdéseinkre a rendezés lemondásával és a 444 cikkével kapcsolatban: „Péntek este kiadtuk közleményünket, most nem tudunk ebben az ügyben többet mondani.” (A péntek esti közlemény arról szólt, hogy Marton lemondott a főrendezői státuszról.)

A Színművészeti Egyetemen korábban a hallgatók közül száznál is többen írtak alá egy levelet, amelyben Marton felfüggesztését kérik az ügy esetleges tisztázódásáig. Az egyetem közleménye arról szólt, elítélnek minden hasonló esetet, de ameddig a bíróság nem ítél, addig mást nem tudnak tenni, de úgy tudjuk, a háttérben zajlik több, a hallgatókat segítő és a jövőbeli eseteket megakadályozni próbáló intézkedés előkészítése. Már csak azért is, mert azt többen is hangsúlyozzák: nem egyetlen egy ember elszigetelt esetéről van szó, a hatalommal való visszaélés rendszerszintű probléma, ráadásul nem is csak a művészeti életben fordul elő ilyesmi.

Marton László a 444 újságírójának megkeresésére nem akarta kommentálni az értesüléseket, annyit mondott: meg fogja találni a módját, hogy később elmondja a véleményét.

Ne maradjon le semmiről!