Azelőtt nemigen készült magyar film ennyi pénzből

Már forgatása idején, 1933 szeptemberében világfilmként hirdették a Rákóczi induló című magyar-német-osztrák koprodukciót, amelyet a közelgő november 2-5 között megrendezésre kerülő Budapesti Klasszikus Film Maratonján be is mutat a Magyar Nemzeti Filmarchívum. Annyi mindenképpen igaz ebből az állításból, hogy azelőtt nemigen készült magyar film ennyi pénzből és ekkora apparátussal. Az összköltségek az egymillió pengőt is meghaladták, ráadásul nagy előrelátással egyszerre két garnitúra színésszel, németekkel és magyarokkal is felvették, hogy a nyelvi nehézségek ne okozzanak problémát Európa mozijaiban. Ez akkoriban nem volt ritkaság, hiszen szinkronizálás még egyáltalán nem létezett, legalábbis Európának ezen a részén. Első sorban emiatt, no meg a nemzeti filmgyártás pártolása érdekében tucatnyi filmet forgattak így, több nyelven, Budapesten a harmincas évek elején. A külföldi filmesek számára amúgy is vonzó volt a nyugatinál jóval olcsóbb budapesti Hunnia műterme és persze a vidéki, falusi környezet, ami a legtöbb kétnyelvű film cselekményének helyszíne volt.

A Herczeg Ferenc 1893-as színművéből készült film voltaképpen remake, hiszen 17 évvel korábban Kolozsváron már készült belőle egy némafilm az eredeti címmel. Az azóta sajnos elveszett A dolovai nábob lánya főszerepét, Tarján főhadnagyot Csortos Gyula játszotta, aki az 1933-as verzióra már apaszerepbe öregedett, és Jób Ferencet, a dolovai nábobot alakította a magyar változatban. Egykori szerepét az akkor csúcskorszakában lévő Jávor Pál alakította, partnere a pályakezdő Dajka Margit volt. Rajtuk kívül a kisebb szerepeket szinte mind olyan magyar színészek alakították, akiket a német stáb is átvett, hiszen jól beszélték a nyelvet és népszerűek voltak Berlinben is. Egy részük neve azonban származási okokból már nem kerülhetett fel a német változat főcímére. Közéjük tartozott a film zeneszerzője, a világhírű Ábrahám Pál és a rendező Székely István, aki helyett a német főszereplő, Gustav Fröhlich nevét írták a főcímre. Így tehát a film a békebeli Németország egyik utolsó békebeli filmje lett.

Az itt látható fotósorozat a Rákóczi induló pénzügyi vezetőjének és adminisztrációs menedzserének, Jeszenszky Tibornak a hagyatékából került elő. A képeket Manninger János, a filmgyár szomorú sorsú állófényképésze készítette a Hunnia műtermében és a külső helyszíneken: Nyíregyházán, Tiszalöknél a Tisza-parton és Tatán, az Eszterházy-kastély parkjában, ami a filmben a dolovai kastély kertje volt. A szüreti mulatságon egy egész falu részt vett és a dolovai bevonuláshoz 300 gyereket szerződtetett a produkció. Amikor Nyíregyháza környékén a bíró kidoboltatta, hogy a filmprodukció statisztériát toboroz, a környékbeli falvakból több mint háromezren jöttek be, sokan 15-20 kilométert gyalogolva, hiszen a filmesek ötször annyit fizettek, mint amennyi a napszám akkor ezen a környéken volt.