Dildótól kenyérpirítóig mindent el lehet adni a Csillagok háborújával

02A9011
2019.12.14. 19:00 Módosítva: 2019.12.14. 22:57
Az új Csillagok háborúja-film és a karácsony közeledtével megint felpöröghet az ajándéknak alkalmas mörcsök piaca, hiszen lassan nincs olyan tárgy, amit Star Wars verzióban ne adtak volna ki. De hogyan kezdődött a játékipar sikere, hogyan lett pár műanyag figura kétszer sikeresebb, mint maguk a filmek? Miért verhetetlen az, amin ott villog a Star Wars-logó? Miért kellett nálunk egy rendszerváltás ahhoz, hogy kialakuljon egy gyűjtőgeneráció, míg Amerikában csak egy generációnak kellett felnőnie hozzá?

A Jedi visszatér dildó és kenyérpirító formában

Egy családtörténet vége

A Skywalker család története a december 19-én moziba kerülő kilencedik epizóddal véget ér. Több mint negyven év, filmek sora, tévésorozat, könyvek és képregények, egy egész legendárium, amelynek elemei annyira beépültek a popkultúra DNS-ébe, hogy sokszor már el is felejtjük, honnan származnak. A Lucas által teremtett univerzum mindig újabb utazásokra hív, de a Skywalker kora lezár egy szakaszt, amit az Indexen cikksorozattal teszünk emlékezetessé. Az előző rész itt olvasható.

A Star Wars-széria merchandise-jával rendesen megszaladt a tauntaun az elmúlt évtizedekben: a film 1977-es amerikai megjelenése óta szabályosan elárasztják a piacot a Csillagok háborúja-emblémával ellátott szörnyű árukapcsolások és az egyre elborultabb termékek. Az őrület persze mindig egy-egy újabb film megjelenése után tetőzik, nyilván most is így lesz majd. A Guide cikke össze is gyűjtött 35 érdekesen fura Star Wars-darabot, van köztük borotva, halálcsillagos gofrisütő és fénykardos esernyő is. Emellett viszont az internetet böngészve bármikor találni mondjuk

Azokról az árukapcsolásokról nem is beszélve, ahol Darth Vader fejével reklámoztak konzervkukoricát, Yodával szőlőt, BB8-tel narancsot, nem egy szereplővel pedig tejesdobozt: ezeket egyébként korábban mi is összegyűjtöttük, amikor a Star Wars-merchandise gazdasági oldaláról írtunk. Mindemellett a Lego, a Monopoly és a Barbie is gyártott Star Wars cuccokat, a kiterjesztett univerzummal és az animációs filmes Csillagok háborújával együtt pedig már tényleg azt lehet mondani, hogy

szinte nem létezik olyan tárgy, aminek ne lenne Csillagok háborújás kiadása.

Ezeknek egy jelentős része gyerekeknek vagy legalább gyerekkel rendelkező szülőknek szól, de vannak olyan dolgok, amik a felnőtt emberek mindennapjait teszik színesebbé: ilyenek a háziállatos cuccok, a whiskeytartó rohamosztagos fejek, a sminkek vagy például a vibrátorok. De hogyan emelkedett ekkora biznisszé a Star Wars, és jutottunk el a csubakkás pólóktól a hátsó felünket tágító robotfejig? Illetve hol vált ketté a felnőtteknek szóló komolyabb relikviagyűjtés és a minden korosztálynak szóló szórakoztatóelemek garmadája?

Star Wars – A játékgyár felemelkedése

A fő ok természetesen az, hogy habár a Star Wars-filmek hatalmas kasszasikernek számítottak és számítanak a mai napig, de Amerikában a játékok így is cirka 14 milliárd dolláros bevételt produkáltak. A játékbirodalom és a Star Wars-mörcs új alapokra helyezte anno a film és a játékok viszonyát: George Lucas előtt a két piac külön létezett, a legnépszerűbb két játék a G.I. Joe és a Barbie volt, de ezeknek nem volt filmes változata, a mozifilmek pedig egy-két hónap alatt kifutottak, és nem maradt utánuk semmi. Lucas azonban már a 70-es években úgy találta ki a Csillagok háborúja alapjait, hogy azok működhessenek később játékként is – és ez még ma is így van, elég csak a Disney-trilógia porgjaira vagy a Mandalorian kölyök Yodájára gondolnunk.

Lucas azonban nemcsak akciófigurákat, de titoktartást is akart (ez ismétlődik most meg a Mandaloriannál a későn piacra dobott Yodákkal), így későn kezdték el keresni ötleteikkel a játékgyárakat, akik mind az időt, mind Lucas ötleteit kevésnek tartották. Végül az ötletek egy kisebb játékgyártóhoz, a Kennerhez kerültek. Ahogy azt a Netflix játékokkal foglalkozó Toys That Made Us című dokumentumsorozatában a Kenner akkori dolgozója, Jim Swearingen is elmondja: ők ránéztek, és a kevés idő ellenére is úgy érezték, a Star Warsban van potenciál.

Idő híján a játékfigurák az akkor megszokott Barbie-méretnél (12 inch) kisebbek, 3-3,5 inchesek lettek, de a bemutatóra, illetve Lucas kérése ellenére karácsonyra sem lettek készen. Ezért a Kenner kitalálta az Early Bird Certificate Package-et: 1977 karácsonyára az amerikai gyerekek egy üres dobozt találtak a karácsonyfa alatt, ami megígérte nekik, hogy 1978 májusában megkapják R2D2-t, Chewbaccát, Leia hercegnőt és Luke Skywalkert. Az ötlet valahogy működött is, az első Star Wars-figurák 1978-ban pedig tényleg piacra kerültek.

Aztán a Kenner és a Star Wars bepörgött, 22 millió figurát adtak el évente, mígnem jött a második film 1980-ban: ekkor egyébként a piac legnagyobb sztárja az Ezeréves Sólyom volt. Azonban a népszerűség az újabb és újabb darabokat is megkövetelte, a Kenner nekiállt az off-kamerás játékfejlesztéseknek (pl. olyan figurákat is legyártottak, akik szereplőként alig pár másodpercre villantak fel a mozivásznon). A Kenner a Jedi visszatér megjelenésére (1983) már nagykutyának számított a játékpiacon, a ‘80-as évekre a hamisítványok is megjelentek világszerte, de aztán a harmadik film lecsengése után jött a nagy bukás. Lucas bejelentette, hogy nem akar több részt, a Kenner egyre rosszabb helyzetbe került, végül a Hasbro nevű cég mentette meg őket, és vette át a jogokat: de 1986 és ‘95 között így sem született egyetlen Star Wars-figura sem. A franchise-hoz hasonlóan a játékgyártás is alvó állapotba került.

Aztán jöttek az előzményfilmek, de a játékgyárnak ez is halál volt, a szerintük a „politikai-gazdasági iskolaóra”-szerű filmek a gyerek célcsoportnak nem kedveztek. Később a Lego is megkapta a jogokat, 2008-ra pedig Lucas aztán már tényleg nem akart több filmet (ekkor jöttek a kiterjesztett univerzumok, Klónok háborúja stb.), 2012-ben el is adta a Lucasfilmet licencclucasfilm

el és mindennel együtt a Disneynek. A Disney stratégiájával aztán újabb virágzásnak indult az ipar, az új tulajú Lucasfilm mindenkivel szerződést kötött a jó marketing érdekében: az Adidasszal, a Levi's-szel, a Le Creuset-vel (edényeket, konyhai eszközöket gyárt), idén pedig a Samsunggal is.

Tehát kiterjesztett univerzumok és karakterek, egyre több gyártó, összefogások és hamisítások: ez volt az univerzum fröccsöntésének receptje.

Zsivány mörcsök – Egy gyűjtő történet

A játékgyártás még egy teljesen új utat nyitott meg a Star Warsnak, ugyanis az 1977-es játékokon nevelkedett gyerekek az évtizedek során felnőttek, és újra gyűjteni kezdték az akkor már vintage-nek számító játékokat. Elindult nyugaton és a tengerentúl a gyűjtői hullám, a gyártóknak már nemcsak a gyerekek számítottak célközönségnek, hanem a nosztalgiázó felnőttek is. A piac egyre jobban szakosodott, megjelentek a szórakoztatóipari termékek, amiket általában „jópofaság” vagy egyéb indok miatt vásároltak a nem gyűjtők (Yoda farka és a többi), valamint szakosodni kezdett a gyűjtői kör is: ennyi dolog között mást nem is nagyon lehetett csinálni, mindent gyűjteni szinte teljesen lehetetlennek tűnt és tűnik ma is (a ma ismert legnagyobb gyűjtemény, a Rancho Obi-Wan is közel 300 ezer darabos). A gyűjtők megjelenésével viszont megjelentek a prémium termékek – ezeknek egyébként kiállítása is van most Budapesten, erről korábban itt írtunk.

Így tehát a gyártók már több közönségnek termelhettek megannyi dolgot, Star Wars-címkével egyszeri vásárlónak vagy gyűjtőnek, de biztos hogy bármit el lehetett adni: összességében még jobban is, mint a filmeket. Nem meglepő hát, hogy a játékipar rommá kereste magát Lucas univerzumán. Legalábbis külföldön, Magyarországon ugyanis messze nem értek el hasonló eredményt:

Itthon a maszek trafikosok és a hamisítók gazdagodtak.

Ahogy azt Barta Zoltán, a Magyar Star Wars Klub alapítója az Indexnek elmesélte, Magyarországon két év késéssel jelent meg az első Star Wars-film, de akciófigurákkal ekkor maximum nyugati újságokban lehetett találkozni. A vasfüggönyön túlról a játékboltok vagy nem is nagyon hozhattak be árut, itt-ott mégis előkerültek kisebb boltokban ilyen figurák.

De moziba két forintért jártunk, az akciófigura körülbelül 300-ba került. Hát mikor jutottunk volna ahhoz hozzá? Soha.

A ‘80-as évek elején azonban a külföldi mintára itthon is meglátták a lehetőségeket, elindult egy hamisítóbiznisz, hiszen nemcsak a figurák, de a licencjog sem jutott át a vasfüggönyön: a szocialista Magyarországon az amerikai szerzői jogokat nem lehetett érvényesíteni. Először csak egy trafikos kártyasorozat jelent meg, ezeket 7 forintért árulták, és külföldi magazinokból vagy könyvekből fotózták ki a képeket hozzá. Aztán mivel ez jó üzletnek tűnt, elindult az akciófigurák lemásolása is: „Ezek gyenge minőségű dolgok voltak, de hihetetlen sok darab elkelt belőlük” – főként, mert a 300-hoz képest csak 20 forintba kerültek.

A hamisítás nem csak a keleti blokkra volt jellemző, Törökországban 1982-ben még a Star Wars-filmet is lemásolták, mára pedig már ezek a termékek is részeivé váltak a mörcsbiznisznek: napjainkban már a hamisítványokat is keresik gyűjtők, így ezek értéke is felment. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a Star Wars megtalált valamit, amivel sosem lehet melléfogni, hiszen egy olyan piacot épített fel, ami a filmekkel együtt önfenntartó és aminek a több millió darabja évről évre csak egyre értékesebb lesz. És ahogy azt Barta is mondja, ez a rajongás él és élni fog, szóval nem kizárt, hogy

A FIÓKUNKBAN PIHENŐ STAR WARS-JÁTÉKOK (BONTATLANUL) EGYSZER MÉG SZÁZEZREKET IS érhetnek.

Tud bármit a világon, aminek egészen extrém a Csillagok háborúja-verziója, de nem szerepel ebben a cikkben? Írja meg nekünk.