Maszkban csókolózni – szerelmes film a karanténmagányban

Mi van, ha akkor találkozunk a nagy Ő-vel, ha az életünk egy világjárvány miatt agyon van korlátozva? Ha nem mehetünk színházba, moziba, nem hívhatjuk el a másikat romantikus vacsorára, és még egy kávéra se ülhetünk be a sarki cukrászdába, mert zárva? És mindehhez még hideg is van, tehát a nyáresti laza andalgások is kizárva. Mi van akkor, ha a szívünk kinyílna, de a város teljes szövetében félelem, szorongás és korlátozás van, ha az egyik ember félelme átterjed a másikra, a másikról a harmadikra, a tapintható szorongás pedig a levegőben van? Az ember bezár, nem érint, nem megy közel, nem nevet együtt, nem eszik egy tányérból, nem iszik a másik kólájából, magára zárja az ajtót és inkább hátrahúzódik a maszkjában.

Ezt az élethelyzetet, konkrétan a tavaszi karantén abnormális életét, annak egy szeletét próbálja a maga low budget eszközeivel megragadni Oláh Kata rendezésében a Zuniverzum – Jelenetek egy szereleből című rövidfilm Gryllus Dorka és Simon Kornél tálalásában – kétszereplős rövid opus, tanulmány, mely reflektál egy karanténszerelem nehézségeire és kihívásaira. S hát sajnos az élet úgy rendezi, hogy a film mára az aktuálisnál is aktuálisabb.

ismerik egymás rezdüléseit, mélységeit annyira, hogy tudják, melyik arcizomrándulás mit tükröz, és a köztük lévő kémia és hosszú kapcsolat, na és persze a kiváló színészi kvalitások okán vissza tudnak repülni egy szerelmi viszony kezdeti fázisába. Amikor az egyértelmű vonzalom ott van, sőt, nemhogy van, de robban, ám a beszélgetések még nehezen mennek a félreértések hálójában és a csendek zavarában. És sok a nehezítő körülmény is: kijárási korlátozás, karantén, maszk, maximum a lakóhely környékén lehet találkozni vagy futni az erdő cinkos magányában. Az igazi probléma azonban nem a kibontakozandó szerelem szűkös kereteiben van, a nő és a férfi is családos, életük, mindennapjaik mélyen beágyazottak egy másik egzisztenciális-logisztikai-társadalmi valóságba. Szerencse vagy nem, hogy mindez kölcsönös szimmetriában.

 – foglalja össze a nő a helyzet és az érzelmei között kisülő feszültségeket, az eltávolodást is megpróbálva. Itt azonban jön egy csavar, amitől a történet kikerül az itt és mostból és másik dimenziót kap. A másik dimenzió azonban inkább csak a feszültségeket mélyíti – nem egyszerű, na, de állítólag minden helyzetnek van megoldása. (Ha meg még sincs, megszűnik helyzetnek lenni.) 

És hogy erre mi, benne részt vevők egyáltalán tudjuk-e a választ, vagy ehhez túl kicsik vagyunk, és a mindenek felett álló (Z)Univerzum adja meg a feleletet helyettünk és rendezi el a sorsunkat.

Nem világmegváltás a film, inkább egy gondolatkísérlet, de jól átjön az, milyen fájdalmas lehet, ha az emberi vonzódások és mély találkozások nem a megfelelő időben jönnek. Külön bónusz, hogy a nő gyerekét Simon Márk, a színészházaspár kisfia játssza, akinek joggal nem tetszik, hogy a rájuk bukkanáskor a mamája nem a papájával van. De szerencsére ezúttal nála is elválik fikció és valóság világa, illetve tán így találkozik össze újra.

Zuniverzum – Jelenetek egy szerelemből

Operatőr: Csukás Sándor

Forgatókönyv: Baráthy György – Angyalosy Eszter

Forgalmazó: HBO