Dallos Bogi: Az X-Faktor életem legnagyobb lehetősége és élménye volt

Hamarosan rendhagyó évet zárunk. Előadóművészként hogyan élte meg az elmúlt pár hónapot, a bezártságot, a lassulást és azt, hogy az idén számos koncert és esemény maradt el?

Ezt az évet nem tudom csak magamra szűkítve nézni. Elmaradt egy olimpia; a belváros közepén látom a bezárt üzleteket, a vendéglátóipari egységeket. Márciusban a párommal, Puskás Petivel úgy döntöttünk, hogy Győrbe költözünk. A szüleim eleve ott laknak, s Peti családját is odaköltöztettük, mert úgy éreztük, hogy a karanténhelyzetet vidéken jobban át tudnánk vészelni.

Mindig ügyel rá, hogy a magánéletét elkülönítse a szakmaitól. Mégis, mintha az X-Faktor és Puskás Petivel való kapcsolata óta kicsit többet mutatna a személyes világából.

Az X-Faktor előtt a közönség nem is ismerte igazán a személyiségemet, ott viszont láthattak belőlem egy nagy szeletet. Ez kölcsönhatással volt a social platformjaimra. Ott is egyre nyitottabbá váltam, egyre többet mutattam meg magamból. Az pedig képmutatás lenne, ha semmit sem osztanék meg Petiről, hiszen ő a mindennapjaim része. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy Petivel közszereplők vagyunk. Ettől függetlenül igyekszünk megtartani az egészséges egyensúlyt, tudatosan szűrjük, hogy mi az, amibe betekintést engedünk, és mi az, amibe nem. A nyerő páros eddig az egyetlen olyan műsor, ahol a nézők három héten keresztül picit jobban beleláthattak a magánéletünkbe.

Amikor felkérték az X-Faktor egyik mentorának, rengeteg támadást kapott, hogy túl fiatal ehhez a szerephez. Azt hogyan viselte?

A nevem egy szűkebb közeg számára ismerősen csenghetett, hiszen tizenöt éves koromtól zenélek. Országos ismertségre mégis csak az elmúlt másfél évben sikerült szert tennem: amióta az arcomhoz is tudják kötni a dalaimat. Tinikoromtól hozzászoktam, ahhoz, hogy visszajelzéseket kapok az emberektől a munkásságommal kapcsolatban, így mikor felkértek a mentorságra, végig tudtam gondolni azt, hogy ez mivel járhat, hogy milyen támadásokat kaphatok. Így ezekre előre fel tudtam készülni. Az X-Faktor pedig életem eddigi legnagyobb lehetősége és élménye volt. Úgy érezem, jól döntöttem, hogy elvállaltam.

Ehhez képest az idén minden lelassult. Mondhatni, szinte minden, ami az előadó-művészethez kapcsolható, megállt.

Ezt az időszakot annak szenteltem, hogy pótoltam azokat a hiányosságokat, amikre az elmúlt években nem volt időm. Gondolok itt a szakdolgozatom megírására, és elkezdtem a tanfolyamot is, hogy végre meglegyen a jogsim. Az energiáim jelentős részét pedig az alkotásra próbálom fordítani. A televíziós szereplések és a social platformokon lévő együttműködéseim nekem bevételi forrásokat jelentenek, a helyzetem így összehasonlíthatatlan azokkal a zenésztársakkal, illetve zenei háttérmunkásokkal, akiknek a koncertek határozzák meg a fizetésüket. De a lassítás arra is időt adott, hogy átértékeljem, mit tekintek egy közszereplő feladatának.

Mi az, amin változtatott?

Nyilván a tartalomgyártás és az alkotás az elsődleges, de ugyanolyan fontosnak tartom azt is, hogy felszólaljunk fontos közügyekben. Ez az év sokat tanított a társadalmi felelősségvállalásról. Petivel megalapítottunk a Füri Zenetér Egyesületet. Ezen keresztül hátrányos helyzetű iskolákba viszünk hangszereket és sporteszközöket. Részt vettünk egy gyermekotthon felújításában, elkísértem Petit egy kutyaszaporító telep felszámolására. Ebben az évben sok olyan impulzus ért, amitől sokkal inkább odafigyelek arra is, ami körülvesz, ami meghatározza mindannyiunk életét.

Hol újítottak fel gyermekotthont?

Nyáron Győrben egy helyi vállalkozás úgy döntött, hogy egy gyermekotthon teljes felső szintjét felújítja a saját forrásaiból. Petivel elmentünk, találkoztunk a gyerekekkel, beszélgettünk, énekeltünk velük, és végig követtük a munkafolyamatokat, amelyről videó is készült.

Instagramon láttam, hogy két kutyának is segített gazdára lelni úgy, hogy ideiglenes befogadóvá vált. Nem volt nehéz megválni pár hét után a kiskutyáktól?

Dehogynem... Ezt megelőzően sokat beszélünk a felelős állattartásról is, és eldöntöttük, hogy akkor szeretnénk véglegesen örökbe fogadni, ha már minden körülményt meg tudtunk teremteni hozzá. Amíg ez nem lehetséges, addig úgy segítünk, hogy ideiglenes örökbefogadókká válunk. Aranyosabbnál aranyosabb kiskutyák kerülnek hozzánk, mindegyiket nevelgetjük, tanítgatjuk, szeretgetjük. Majd jönnek értük azok, akiknél leélik az életüket. Ez igazából jó dolog, nagyon jó, de az elválás miatt mégis szomorú. Mégis megéri, mert ezzel is fel tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy fontos az örökbefogadás, az ivartalanítás, és hogy ne vásároljanak az emberek szaporítótól.

Minderre hogyan jut idejük, hiszen a mai világban kevés előadóművész tud fennmaradni anélkül, hogy ne tartaná a kapcsolatot a követőivel, rajongóival. Az ismertség kicsit olyan, mint egy éjjel-nappali műszak.

Ma már egyetlen előadó sem tud létezni egy jól felépített közösségi oldal nélkül, ahol állandó az aktivitás, a kreatív tartalom. Mindig arra törekszem, hogy valamivel kedveskedni tudjak azoknak az embereknek, akik engem követnek. Tavaly Daubner Annával, egy magyar tervezővel megálmodtunk egy karácsonyi limitált kollekciót, aminek bemutatójára eljöhettek a követőim, és ott élőben tudtunk beszélgetni. A szemtől szembeni találkozók nagyon fontosak, ami az idén sajnos a közösségi oldalak kommunikációira szűkült.

Nem megterhelő ez a figyelem és mindaz, ami ezzel jár?

Nekünk, magyar előadóknak fogalmunk sincs arról, mennyire megterhelő az ismertség. És ez a szint közel sem olyan terhes, amit Justin Bieber vagy Taylor Swift megtapasztal. Mi közel sem élünk elszeparált életet, nem lakunk villában, nem a luxusautóinkkal állunk ki a garázsból. Amikor elkezdtem zenélni, kifejezetten büszke voltam arra, ha valaki rákattintott egy videóklipemre. Most, hogy eljutottam odáig, hogy van, aki az utcán odajön és kér egy közös képet, az inkább öröm, mint teher.

Most jelent meg az új klipje, az Indexen debütált. A Benned él című dalt Manuellel adja elő. Miért őt választotta?

Az X-Faktornak hála, ott voltam annál a pillanatnál, mikor Manuel először a színpadra lépett és bemutatta a Messziről jöttem című dalát. Ha mondhatok ilyet, már a műsorban is végig támogattam, annak ellenére, hogy nem is az én mentoráltam volt. Nagyon tetszett az, amit képvisel, és ahogyan előadja azt. Majd elkészült a Benned él című dal, aminek születésére nagy hatással voltak a nyári gyermekotthonban megélt tapasztalataim. A dal producereivel, Puskás Danival és Gerendás Danival, plusz dalszövegíró társammal, Wagner Emillel úgy éreztük, valami még hiányzik belőle. Gondolkoztunk, hogy a dalhoz esetleg kereshetnénk közreműködőt, olyat, aki át tudja érezni a szöveget. Akkor kerestük meg Manuelt. Tetszett neki, örült, hogy ezzel a dallal egy picit más oldalát is meg tudja mutatni.

A klipben az édesanyja is szerepet kapott. Milyen volt vele forgatni?

Különleges élmény. Még sosem forgattunk együtt, eddig egy vagy két közös fotózáson voltunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a családi életem privát, a szüleim nem közszereplők. Viszont azt éreztem, hogy ez a videóklip és a dal annyira különleges, hogy megér egy kérdést anyukám felé. Ő pedig vállalta, hogy eljátssza benne az idősebb, fikciós énemet. Onnan jött az ötlet, hogy mi lenne, ha Puskás Tivadar, Peti színművész édesapja lenne a másik szereplő. A hangszerelésben Puskás Dani is részt vett, így végül elég családiasra sikeredett a légkör.

Még csak 23 éves. Nem fél attól, hogy a kis országunk adta lehetőségek túl hamar megtalálják, és egy idő után elfogynak a célok?

Az alighanem minden előadó örökös féleleme lehet, hogy mi lesz akkor, ha már nem keresik, ha nem lesz felkapott, ha többé már nem érdekes. Ez kortól független. Éppen ezért ezt próbálom elengedni, az alkotás célja és alapja ugyanis nem lehet a megfelelési és bizonyítási kényszer. Az elmúlt egy év erre is megtanított; élvezni szeretném a zenélést és a televíziózást, ahogyan az apróbb pillanatok örömét is.

(Borítókép: Dallos Bogi. Fotó: Puskás Peti)