Egyszerű panellánynak érzem magam, akinek néha összejön valami

Apokaliptikus világ, tönkrement dolgok, szemét, rohadó panelek, egy partszakasz és két lány, kontrasztjaként egy letűnt kornak. Élettel teliek, közös célért küzdenek; átjutni a túlpartra, ahol talán jobb lesz. A monoton napok idilli egyhangúságában gyűjtik az üres palackokat, azokból talán összejön egyszer egy csónakravaló, de egy napon a távolban felbukkan valami. Egy lény, ami mindent megváltoztat.

Ez az alapja Szakály Réka Anna animációs rövidfilmjének, ami kategóriájának győztese lett a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. Ott voltunk, láttuk a filmet, tetszett, meg akartuk ismerni a megálmodóját.

Réka tizennyolc évesen felköltözött Tatabányáról, majd beiratkozott a Metropolitan Egyetem animáció szakára. Állítása szerint azért a rajz, mert semmi máshoz nem értett, és azért az animáció, mert a grafikák állandósága untatta, ő a mozgóképekben találta meg önmagát. Számára szülővárosa egy olyan dolgot képvisel, amiből ki akart törni, hát nem csoda, hogy a panelek visszaköszönnek apokaliptikus víziójában.

Miután elvégezte az alapszakot, bár ottani diplomafilmje pozitív fogadtatást kapott, Réka mégis úgy döntött, hogy alkotás helyett egy darabig csak dolgozni akar. Egy éven keresztül animált reklámokat, segített be videóklipekbe, volt filmekben rendező- és produkciós asszisztens. De ezekben a munkákban háttérbe szorult a kreativitás, a művészi szabadság pedig olyan, mint a víz: utat tör magának. Most is így történt, így Réka visszaült az iskolapadba, és a MOME-n folytatta tanulmányait. Reduction című animációja volt a diplomamunkája, ezzel a kisfilmmel nem csak a Friss Húson ért el sikereket: animáció kategóriában a BAFTA diákshortlistjére felkerült, így Réka bekerült a BAFTA New Talents tehetséggondozó programjába is. Kíváncsiak voltunk rá, hogy mikor nekiállt a diplomamunkájának, mennyire lebegett a szeme előtt, hogy fesztiválkompatibilis alkotás szülessen.

Nagyon káros gondolat, ha az ember már eleve úgy áll neki egy munkának, hogy akkor ő most fesztiválfilmet csinál. Nekem ez a kisfilm úgy jött, hogy volt egy személyes szorongásom, ami foglalkoztatott. A magamba burkolódzás jött ki így belőlem. Megszületett ez az apokaliptikus panelvilág, ahol van egy állandó feszültség, ami a karakterekben bontakozik ki. Mikor a film készült, huszonöt éves voltam. Hatalmas, világmegváltó dolgokról kéne beszélnem, hogy őszinte legyek, de még most is csak addig látok, ameddig én érek

– mondja Réka. Elmondása szerint ez a kisfilm vele csak megtörtént, megtalált benne egy érzésformát, de utólag a miértekre már nem szeretne logikai kapcsolatot keresni. Annak örül, hogy mindenki megtalálja benne a sajátját. A filmben több különböző visszatérő motívum és elem van. A rengeteg műanyag palack azért került bele, mert Rékát foglalkoztatja a globális felmelegedés, és hatalmas szomorúság önti el, ha arra gondol, hogy az unokáinak már csak ez marad. Ettől a gondolattól dühös lett, és úgy érezte, ezt is szeretné megjeleníteni.

Engem főként az emberi viszonyrendszerek érdekelnek. Úgy gondoltam, hogy beteszem ezeket a kapcsolatokat egy olyan térbe, ahol már nem számít semmi. Nincsen média, nincsen tipikus társadalom, így az emberi kötelékek jelentenek mindent. Egy letisztult apokaliptikus környezetben egy kapcsolat elvesztése, széthullása sokkal tragikusabb, sokkal erőteljesebb. Amúgy most láttam először vásznon az alkotásomat, lehet, hogy ezzel minden alkotó így van, de utáltam. Nekem ez csak tizenegy perc hiba volt.

Még szerencse, hogy volt szakmai zsűri a fesztiválon. Az, hogy a művészek idegesek, amikor más szemek nézik azt, amin addig zárt ajtók mögött dolgoztak, csak azt jelenti, hogy Réka is belépett az alkotók táborába.

A Reduction persze nem csak egy ember munkája. Rékának sok segítő keze, szeme és füle volt a munkafolyamat alatt, a stábot többször is kiemelte beszélgetésünkkor. Eleve élvezi a csapatmunkát, úgy gondolja, mindenki hozzáadott a víziójához, innentől kezdve pedig el sem tudja képzelni, hogy bármi máson egyedül dolgozzon.

Jelen pillanatban gyártásvezetőként dolgozik, de régi álma, hogy producer lehessen. Magyarországon nincs produceri képzés, így mindenki magát képzi. Itthon gyakori, hogy valaki rendezőből lesz producer. Ahogyan mondja, leginkább az vonzza, 

hogy megtaláljunk egy olyan projektet, amiben látok fantáziát, és ha a rendező mondjuk introvertáltabb, vagy nem kommunikál olyan jól, akkor segíthessek neki financiális lehetőségeket szerezni. Ehhez nagyon jó kommunikációs készség kell, én pedig szeretek beszélni, szóval ez egy külön öröm.

Persze ez nem jelenti azt, hogy több filmet nem láthatunk Rékától, amit ő rendez, csupán szüksége van lélegzetvételnyi szünetre. Nem készült fel rá, hogy a diplomamunkájára ilyen sok visszajelzés érkezik, s hogy ennyire szeretik majd. Azzal pedig végképp nem számolt, hogy díjakat is bezsebel.

Egy egyszerű panellánynak érzem magam, akinek néha összejön valami.

Aki nem vett részt a fesztiválon, de kíváncsi nemcsak Réka, hanem a többi díjazott alkotására is, június 11-től a best of válogatásblokkot Cinegón két hétig megtekintheti.

(Borítókép: Szakály Réka Anna fotó: Lili Chripko)