Meghalt Douglas Adams

2001.05.13. 11:20
Megdöbbentő hirtelenséggel 49 éves korában elhunyt Douglas Adams, a Galaxis útikalauz stopposoknak című kult-science-fiction regény szerzője. Az íróval pénteken szívroham végzett kaliforniai otthonában, ahol hétéves lányával és feleségével élt együtt. Adams korábban a Galaxis útikalauz filmváltozatának forgatókönyvén dolgozott.
Douglas Adams
Adams 1952-ben született az angliai Cambridge-ben, egyetemi tanulmányait is ott végezte, majd a BBC-nél kezdett rádiós és tévés szerkesztőként dolgozni. Egyik első munkája, az 1978-ban induló Galaxis útikalauz stopposoknak című rádiójáték azonnal hatalmas népszerűségre tesz szert, egy éven belül könyv formájában is megjelenik. A fanyar humorú fantasztikus regény rögtön a bestseller-lista élére ugrik, szerzője pedig 1984-ben elnyeri a Golden Pan díjat, amely egymillió eladott példány után jár. Az eddigi díjazottak közül - Anna Frank kivételével - ő a legfiatalabb. A Galaxis útikalauz ezidáig az egyetlen rádiójáték, amelyet a legjobb science-fiction műnek járó Hugo-díjra jelöltek, a díjat azonban 1979-ben a Superman című film nyerte el.

A Galaxis útikalauz ötlete Adams saját bevallása szerint először 1971-ben, stoppolás közben jutott eszébe. "Tizennyolc éves koromban végigstoppoltam Európát az Európa-útikalauz stopposoknak című könyvvel. Épp egy mező közepén feküdtem, kissé spiccesen, amikor rájöttem, valakinek a galaxishoz is kéne ilyen útikalauzt írnia" - mondta egy BBC-interjúban.

Hét évvel később megszületett a rádiójáték, majd a könyv, amely Arthur Dent földlakó bolygóközi viszontagságait meséli el. A Földet ugyanis felrobbantják, mivel egy bolygóközi szupersztráda nyomvonalán fekszik, Dent pedig kénytelen egy földönkívüli űrhajón stopposként menekülni. Utazásaiban segítségére van a Galaxis útikalauz című enciklopédia, amely a Föld rövid leírása ("Ártalmatlan.") mellett a Pángalaktikus gégepukkasztó nevű koktél receptjét is tartalmazza ("hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek"), továbbá leírja, hogy mi mindenre használható egy törölköző.

Arthur Dent és földönkívüli barátja, Ford Prefect kalandjai nem érnek véget az első kötetben: a Galaxis útikalauzt rövidesen követte a Vendéglő a világ végén (1980), az Élet, a Világmindenség és minden (1982), a Viszlát, és kösz a halakat! (1984) és a Jobbára ártalmatlan (1992). Ezzel, mint Adams szokta volt mondani, megszületett a világ első ötkötetes trilógiája.

Az eredetileg rádiójátéknak indult Galaxis útikalauz átalakulásainak sorozata nem állt meg a könyveknél. 1982-ben került adásba az első két könyvből készült hatrészes tévésorozat, mely azonnal rendkívüli népszerűségre tett szert. A rádiójáték mellett Douglas Adams felolvasásában is létezik audioformátumban a regény, ezt a változatot 1991-ben Grammy-díjra is jelölték. Két számítógépes játék is készült a könyvből, az azonos című Galaxis útikalauz stopposoknak és a Titanic Csillaghajó.

Douglas Adams újmédia-vállalkozása, a Digital Village nemcsak a játékokat jegyzi, hanem a BBC-vel közösen internetes adatbázist épít a könyvben szereplő útikalauz mintájára. A H2G2 nevű kalauz az internetezők által beküldött, szerkesztett szócikkekből áll: célja, hogy az élet valamennyi kérdésére választ adjon. Bár a szerző sajnos nem érhette meg a Galaxis útikalauz filmváltozatának elkészültét, műve a legújabb inkarnáció előtt áll. Adams halála előtt a forgatókönyvön dolgozott, amelyet a hírek szerint a Disney Stúdió filmesít majd meg.

A Kérdés és a Válasz
A Galaxis útikalauzban a számos hasznos utazási információ mellett az élet értelmét firtató kérdésre adott válasz is szerepel. A válasz pedig: 42.
Adams rajongói számtalan elméletet alkottak a válasz interpretálására. Volt, aki más számrendszerben próbált értelmet adni a 42-nek, volt, aki tibeti legendákban kereste a megoldást, míg mások ruhaméretekkel és egyéb adatokkal rukkoltak elő.
A könyvet azonban nem szabad túl komolyan venni. Adams egy interjúban megválaszolta a "42" eredetét kutatók kérdését:
"A válasz maga igen egyszerű. Csak vicc volt. Egy számnak kellett lennie, egy hétköznapi, kis számnak, és én ezt választottam. A bináris reprezentációk, a tizenhármas alapú számrendszer, a tibeti szerzetesek, mind tökéletes nonszenszek. Ültem az asztalomnál, bámultam ki a kertbe, és arra gondoltam: "a 42 jó lesz." És lejegyeztem. Ennyi."