Lenni, ahogy Erdős Virág elénk tárja, nem is olyan jó. Inkább egy téveszméhez hasonlít. Mert aludni jobb lenne, vagy enni, vagy inni; így részekre bontva az egészet külön-külön jó elemeket kapunk, de egész jóvá nem alakul át sem a lét, sem a könyv.
|
Ez a nő férfitempóban ír Mészáross Márta rajzaival illusztrálva
|
És ezen a hajnalon sem jó lenni, amibe beleragadtam, miután a busz itt hagyott és a közeli kávézóba, no meg ebbe a narancssárga kis könyvecskébe kényszerített.
Ez a nő férfitempóban ír. Már majdnem okádja kifele magából a szavakat. Kerítésre akadt, összehugyozott nadrágú angyalok, ufó-anyák, meg-nem-értő és szeretett brutális szeretők kavarognak elő. Néhol úgy tűnik, ez jó. De mégse. Vagy talán nem annyira.
Írás csak úgy - persze, lehet nem csak úgy, hanem szövegszerkesztősen. Valami kegyetlen lét tárul itt a szemünk elé. És még fütyije sincs.
Erdős Virág világa vigyorba öltöztetett kín. Ezen még a meleg-kedves, narancssárga könyvborító sem segít. Meg az ufók sem.
Az egymás után létrejövő betűk-szavak-mondatok azonban élvezetes olvasmánnyá állnak össze. De létté nem: kár, hogy a történeteket nem inkább a részeg szerző mesélte el nekem.
A kötetet az Írók Boltja bocsátotta rendelkezésünkre.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!