A móka a parton van

A keszeg igazából egy hal, nem egy nőtípus

Nem szoktam horgászni. Régebben sem horgásztam. A pecázás azonban bemászott néha-néha az életembe. A faterom nagy pecás, de engem nem tudott izgatni. A gimiben a padtársam nagy pecás volt és mindenáron azt akarta, hogy egyszer én is menjek ki a Tiszára vele. Felkészült csóka volt, házilag csinálta a kuttyogót - az amolyan harcsacsalogató izé, ha jól emlékszem. De meggyőzni nem tudott. Annyit azért elért, hogy bemutatta nekem a kuttyogó használatát. A fürdőszobában a kádban.

A sovány nők ugye keszegek. Nemrégiben mesélte egyik haverom, aki a délmagyarországi hipermarketeket látja el hallal, hogy nála járt egy másik haverom és nézegették a kifogott állatokat. ,,Ez milyen hal?" kérdezte a vendég. ,,Keszeg" felelte a házigazda. ,,Na, ne szopassál!" volt a válasz. És fél óráig kellett neki bizonygatni, hogy a keszeg igazából hal, és nem egy nőtípus.

Hát ilyenek a horgász, halász, halas sztorik: mindenki tud egyet-kettőt, de kevesen mesélik el olyan élvezetesen őket, mint Szily László, na és ott vannak az illusztrációk. A szakzsargontól pedig ne ijedjen meg senki, mert szerzőnk takaros kis szótárat is mellékelt a ,,szöveggyűjteményhez", hogy mindig tudjuk mitől döglik a műlégy.

Mostanában mintha szívesen kimennék a partra valamelyik agysebész haverommal - csak mert kórboncnok nincs - és a horgászkutyájával, hogy leteszteljem az akármelyik pecabottörési technikákat.