Az írófejedelem és leszbi szeretői

Annyira, hogy még moziba is elmentem miatta. Megnéztem a Csendes napok Clichyben című dán alkotást, ami az író életének egy szakaszát dolgozza fel. Nem csalódtam, de most inkább a könyvről írnék. Az eredetileg Crazy Cock néven kiadott mű sokáig hevert kiadatlanul volt felesége, June Mansfield Smith - az író legnagyobb szerelme, könyveinek legjelentősebb nőalakja birtokában. Tőle a University of Californiára került Los Angelesbe, ahol szintén hosszú ideig hevert katalogizálatlanul, hogy a kilencvenes évek elején végre megjelenhessen.

Henry Miller

Hát nem volt könnyű elkezdeni az olvasást. Egész pontosan: nem volt könnyű néhány oldal után folytatni. Nem értettem, ki ez, mit akar és hogy volt mersze egyáltalán írásra adni a fejét. Biztos Miller is sokszor feltette magának ugyanezeket a kérdéséket. Biztos sokszor elege is volt az egészből. Mint ahogy minden érzékeny ember - aki hozzá szeretne tenni valamit ehhez a nyomorult világhoz - törvényszerűen átmegy ilyen válságokon. Ehhez a nyomorult, utánozhatatlan csodához. Szóval a könyv elején iszonyatosan erőlködik, próbál nagyon költői, művészi lenni. Lehet, hogy a fordítás sem a legtökéletesebb, de mivel nem olvastam az eredetit, inkább nem vagdalkozom felelőtlenül. Még a mondatok sincsenek mindig rendesen megírva - szóval kicsit tényleg elmenőben volt a kedvem. Aztán valamelyik oldalon - szerencsére még mielőtt végleg lemondtam volna róla -, hirtelen minden a helyére került. Elkapott a sodrása, felvettem a ritmust és már nem is tudtam, bár nem is akartam szabadulni tőle. Szilánkossága, néhol dagályossága megmaradt ugyan, de ez már nem számított.

A történet igazi, a lapokból szinte sugárzik a három alak pokoljárása. A Kakasviadal, mint Miller majdnem minden regénye, önéletrajzi ihletésű. Ő a leginkább szenvedő Tony Bring, akinek íróvá válását felesége, Hildred próbálja támogatni az anyagiak előteremtésével. Ez pedig elegáns prostitúciót jelent, nem kevesebbet. Ráadásul feltűnik a színen egy Ványa névre hallgató gyönyörű fekete hajú lány is, akinek Hildred pillanatok alatt elválaszthatatlan barátnője lesz, hamarosan nemcsak lelki értelemben. Hildred beleszeret Ványába és az édes-hármas összeköltözik.

A valóságban mindez a brooklyni Henry Streeten lévő alagsori lakásban történt meg, ahol a levegő tele volt hazugságokkal, féltékenykedéssel, szenvedéllyel és vallatásokkal. Extrém életet éltek, ittak és kábítószereztek, de mellette festettek és írtak és Henry-Tony megpróbálta visszaszerezni a feleségét June-Hildredet. Ahogy a regényben ez az életben sem igazán sikerül, úgy Miller is arra ébredt egy reggel, hogy a felesége és annak barátnője Párizsba utazott. Bár ekkor már a teljes idegösszeomlás szélén járt, a két nő távolléte mégis jót tett neki: írni kezdett. Ekkor születtek azok a jegyzetek, amelyekből később a Kakasviadal-t és a Ráktérítő-t megírta. Mire elkészült a Kakasviadal, June is visszatért - Jean-Ványa nélkül, és az élet - legalábbis egy ideig - ment tovább.

Miller sokáig megtagadott író volt. Műveinek jó része a hatvanas évek elejéig meg sem jelenhetett angol nyelvterületen - pornográfiának minősítették. Párizsban kiadott könyveit - 1930-1940-ig ott élt - egyesével csempészték át a határon. Ma már ezzel nem kell bajlódnunk: a Novella Könyvkiadó elvégezte a "piszkos munkát".