S mert nem jön, a település lakói kénytelenek pótcselekvésként saját életüket bonyolítani. És a bonyolítás mindig problémákat szül. És még a szerző is reménytelenül belebonyolít bennünket egy olyan időutazásba, hogy háromszor kell elolvasnunk a könyvet, míg rájövünk: nem kevésbé bonyolult mű ez, mint Dante Pokla.
Bogdanski Dolina nem egy kellemes hely. A helyi fodrásszalonban az óhitű pópák naphosszat a villámcsapástól epilált Natalia Vidrával fésültetik a szakállukat. A narrátor ruhakölcsönzőt vezet egy kihalt telken. Gábriel Ventuza pedig tábori lelkészt játszik, míg megkapja apja földi maradványait. A fodrász szalonon kívül pedig még ott van a kocsma, de oda csak kétes egyének járnak. És központi helyet foglal el az Izolda, ami nem valami dagadt nő, hanem egy elkülönítő, ahová bekerülni könnyen lehet, kijönni már csak koporsóban fekve szokás. Miközben a brazil szappanoperákat megszégyenítő komplikáltságú - de nem olyan bugyuta - események zajlanak, a város felett förtelmes bűz terjeng, valószínűleg ez az oka annak, hogy Bogdanski Dolinából nem lett turistaparadicsom. Éjszakánként az utcákat elözönlik a hiúzok. Nappal a sirályok. És az emberek sem igazán kellemesek, az átható bűz már személyiségükig hatolt. A település felett uralkodó papság önkényén múlik mindenki élete.
Bodor Ádám könyve a magyar gótika önmagába visszatérő remekműve lehetne, ha létezne ilyen műfaj. De ilyen nem létezik. Szeretném, ha sokan elolvasnák ezt a könyvet, és megírnák nekem is, hogy miről is szól, röviden.