Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A címadó kisregény tulajdonképpen két író beszélgetése, akik közös ismerősük életéből idéznek fel részleteket, hol az emlékezés kedvéért, hol pedig csak elmondják egymásnak azt, amit a másik nem ismer.
Szavaik nyomán furcsa társaság elevenedik meg: az ötvenes években a társadalom szélére szorult, vagy éppenséggel beilleszkedni nem akaró emberek csoportja, akik furcsamód mégis a rendszer kiszolgálásából, sajátos módon élnek.
Apránként előtolakszik egy kicsit szomorú, fásult hangulat, ami reménytelenséget és bizonytalanságot sugallva telepszik rá a történetre.
Zsámboky és Turcsányi (a két író) érzelmileg is érintettek az általuk elbeszélt eseményekben, hiszen Fabulya feleségei közül mindketten gyengéd érzelmekkel viseltettek némelyik iránt.
Az írók által érzett tehetetlenséggel párosult belenyugvást nem oldja fel a címszereplő felbukkanása sem. Ettől ugyanis nem oldódik meg semmi, csupán elindulnak a létezés más helyei felé, ahol vélhetőleg ugyanaz várja őket, amit a hátuk mögött hagytak az Átjáró presszóban.
A közvélemény elsősorban a Csutak-történetek alapján ismerte meg Mándy Iván nevét, ezért egészen új élmény volt tőle komoly irodalmat olvasni. A kötet joggal került be a Millenniumi Könyvtár sorozatba.
(Osiris Kiadó, 2000)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
