Aranyfogaktól Palesztínáig

Max Schulz, az árja, akinek teljesen zsidó képe van. Mert az emberekben elképzelések élnek arról, hogy milyen képe kell egy zsidónak legyen. És Maxnak pont olyan a képe. És ráadásul még ütődött is. No, és öt apja volt. És szörnyű gyerekkora.

Edgar Hilsenrath

Itzik Finkelstein, a zsidó, akinek teljesen árja kinézete van. Szőke haj, kék szem, arányos testalkat. Hát ilyen egy árja kinézet. A második világháború utáni német irodalomra oly jellemző - lásd még Günther Grass - groteszk tragikomédiák egyike ez a regény is. A háború előtti és alatti időket képtelen és fájdalmasan mulatságos korként írja le. A bizonytalanság, a határozatlanság, az őrülettől alig elválasztható és abnormális lélekállapot jellemzi az embereket.

Schulz barátunk, annak ellenére, hogy buggyantnak tartja mindenki, kezdetben a legnormálisabbnak tűnik az egész mesében. Barátjával Itzikkel. Kissé ugyan nehéz felfogású, de zsidó barátja mindenben segít neki, ketten, mint az ikrek mindent véghezvisznek. Majd kitanulják a fodrászmesterséget Finkelstein apjának szalonjában.

Aztán jön a megváltó, az a keskeny bajszú Adolf és demagóg dumáját benyalva Maxunk is gyorsan csatlakozik az SA-hoz, jelmondatokat skandál, kommunistákkal verekszik, zsidó üzleteket támad meg. Közben szégyelli magát Itzik Finkelstein előtt, de hát egy árja nem tehet mást ezekben a nehéz időkben. Idővel pedig felismerve azt, hogy hol a hatalom, átpártol az SS kötelékébe. Ott őrmesteri rangig viszi. A második világháborúban egy koncentrációs táborban szolgál. Likvidálást likvidálás követ és Maxunk gyorsan megszerzi magának a tömeggyilkosi rangot. De a háborút elveszíti a Harmadik Birodalom és menekülni, álcázkodni kell. Mi sem természetesebb, hogy zsidó képű árja hősünk barátjának nevét veszi fel.

Az emberi hülyeség lenyomatait már rengeteg könyvben megjelenítették, a nácizmus jelenségét még sehol sem írta le senki ilyen tisztán és érezhetően, mint Hilsenrath. És még mindig nincs vége, mert - hogy közhelyes legyek - a világon még rengeteg hely van most is, ahol emberek egymást ölik és a nagy többségüknek nincs igazi fogalma arról, hogy miért is kell azt a másikat darabokra szaggatni.