Életképek a jövőből?

Hogy mi az a Tokyo Underground? Európai és amerikai - azaz nyugati - szemmel nézve maga Japán egy nagy érthetetlen világ egy megvalósult underground. Jelenleg ők a bolygónkon lakó egyetlen földönkívüli faj. És azon kevés országok egyike, ahol a pedofília, a sado-mazo és mindenféle bizarr cucc már-már a népbetegség határait súrolja. Persze ez is csak a kívülállónak lehet furcsa, mert ez ott természetesen természetes. És magyarázatokra sincs szükség.

Az atomgomba felhője utáni japán generációk elképesztették a világot gazdasági-szellemi potenciáljukkal. A legnagyobb cyber-techno buzikká lettek. És súlyos perverzióikkal megfertőzték az egész világot. Hogy mi is élvezhessük a mangákat, animekat és a furcsán szép japán filmeket. Az egész országukat egy mono-no-aware (definíciói a könyvben) alkotássá alakították át, vagy valami techno-zen kertté. De a csendes és helyben maradó elvágyódás helyett ők beleindultak a világba. Kíváncsi lennék, hány fotóalbumot tölt meg élete során egy japán kawaii (cuki) kis képekkel.

Vágvölgyi könyve nem csak a világban ma oly divatos japán jelenségekkel foglalkozik, mint a képregényeik, rajzfilmjeik, meg filmjeik. Mert ezek jöttek neki a világnak miután a bubble economy szerteszállt. Vagyis először gazdaságilag ment a rulez, aztán meg az agyunkat támadták le kulturális termékeikkel. Szóval a nálunk is népszerű Sailor Moon, Dragonball-Z, és más idétlen nagy szemű rajzolt figurák, őrjítő filmek mellett a japán étkezés, tévéműsorok, a vízkereskedelem (prostitúció) és terrorizmus világával is foglalkozik. Valljuk be nem is rossz, amit itt belénktunkol.

Egyébként meg monstruózus méretű könyvecske. És van benne egy Kitano Takeshi interjú is.

Ganbatte kudasai gaijinok!