Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ebben a kötetben - három különálló csoportra osztva - 21 novella található. Az Emlékirat eltévedésemről elsősorban gyermekkori emlékeket dolgoz fel, a Mesék, amelyek rosszul végződnek a lélek legmélyebb, legsötétebb régióiba enged bepillantást, míg a Délutáni álom szelíd, álomszerű írások gyűjteménye.
Én személy szerint leginkább itt, a harmadik részben időztem legszívesebben, bár a második csoport novellái közül is akadt néhány, amelyik nagyon tetszett. A szerzőt fiatal orvosként elsősorban a pszichiátria érdekelte, azon belül is Freud mélylélektani kutatásai voltak rá a legnagyobb hatással. Így talán érthető, hogy irodalmi alkotásaiban miért tudta olyan szakszerűen, szinte már hátborzongató hitelességgel megjeleníteni az egyes pszichés rendellenességeket. Műveire (és személyiségére is) nagy hatással volt majd tíz évig tartó szenvedélye, a morfium is. A kábítószerfogyasztással kapcsolatos ,,hitvallása" elolvasható az Ópium című novellában.
Szinte minden irodalmi alkotásában megfigyelhető, hogy hőseinek bukását nem a környezet, hanem saját belső félelmeik okozzák. Nem tudnak kilépni önmagukból, ezért saját belső világukba menekülnek. Kivétel talán a Muzsikusok, ahol valójában a meg-nem-értettség miatti alkoholizmus okozza a végső pusztulást.
A könyv összességében nyomasztó, egyben felejthetetlen alkotások tárháza.
(Magvető Kiadó, 2000)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
