Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Kivert kutya a frontvonalban

2005.04.12. 17:20
Kapcsolódó cikkek (1)
Forgács Péter régi privátfilm-emlékekből és nyilvános archívumok anyagaiból fotókkal, feliratokkal, híradórészletekkel egybegyúrt filmkollázsai különös erővel rendelkeznek: képesek arra, hogy arcot adjanak a történelemnek. A Privát Magyarország-sorozatban kiérlelt filmkészítési formanyelvet a rendező El Perro Negro - A fekete kutya című filmjében most nemzetközi terepre vitte: ezúttal a spanyol polgárháborút láthatjuk emberközelből. A Titanic egyetlen magyar filmjét az európai premierrel egyidőben mutatták be pénteken.

17 éve készíti különleges filmkollázsait Forgács Péter, akinek Privát Magyarország címen összefoglalt eddigi munkái épp kettősségük - a családi filmek békeidős bája, és az azokon szereplőket később könyörtelenül bedaráló történelmi események - révén nyerték különleges feszültségüket és nőttek túl az egyszerű tér- és időbeli összefüggések bemutatásán. A magyar terepet elhagyva a rendező most a spanyol polgárháborút próbálja feltérképezni az ismert módszerrel: végy egy embert, és mutasd be, mit tesz vele a történelem. A módszer itt is működik.

Családi idill az örvényben

El Perro Negro - A fekete kutya
A huszas-harmincas évek Spanyolországa a fokozódó feszültségek terepe: szemben áll egymással a dél szegénysége és észak gazdagsága, a dogmatikusan konzervatív egyház és hadsereg, valamint az újdonságokra rendkívül fogékony, nyitott és liberális szellemi és kulturális élet. Itt él és filmez Forgács két főhőse: Juan Salvans, a gazdag katalán textilgyáros és Ernesto Noriega, madridi egyetemista.

Salvanst és szép feleségét, Mercét családi vacsorákon, kirándulásokon, a kerti asztal körül ülve nevetgélve, felszabadultan és gondtalanul látjuk, míg Noriega Madridban az orosz és német avantgarde filmek hatása alatt lelkesen filmezi a tóban fürdőző lányokat. Eközben a narrátor - maga a rendező, illetve helyenként a zeneszerző, Szemző Tibor - a köztársaság-pártiak, a konzervatív jobboldal, a baloldali anarchisták és az egyre erősödő fasiszta falangisták összecsapásairól, egymást váltó kormányairól, sztrájkokról és azok egyre véresebb megtorlásáról informál. Salvansék birtoka a családi tekercsek szerint egész a háború kitöréséig a béke szigete - a gazdagok érinthetetlensége egy ideig kívül tudja helyezni őket a történelmen -, de a békés, napsütötte családi idill képeihez azért mindig megkapjuk az egyre vésztjóslóbb információkat. Az esküvői mulatság alatt a köztársaságpártiak a királyság megdöntésére készülnek, mire pedig kislányuk négyéves lesz, az országban a fasiszta mozgalom is megerősödik. A ritmikusan vissza-visszatérő képsorok - egy férfi egy matrac alól elővesz és felhúz egy fegyvert; beesett horpaszú fekete kutya kóborol sziklás, sivár hegyoldalban, süldő bikát edzenek bikaviadalra, később még látjuk elbukni - a történet és a történelmi események előrehaladtával egyre fenyegetőbb jelentést kapnak.

A magyar film, ami külföldi
Az El Perro Negro (Fekete kutya) - Történetek a spanyol polgárháborúból című film a Titanic pénteki bemutatójával egyidőben debütált 7 ország (Hollandia, Spanyolország, Franciaország, Németország, Anglia, Ausztria és Szlovákia) mozijaiban. A fesztivál egyetlen magyar filmjeként említett mű azonban finanszírozását tekintve teljesen külföldi: a VPRO, a holland közszolgálati adó támogatásából készült. A csatorna biztosította az anyagi hátteret Forgács Péter rendező és stábja 1999 óta folyó kutatásaihoz és a film elkészítéséhez. Magyar pénz egyáltalán nincs a filmben: Forgács szerint itthon jelenleg nincsenek meg a minőségi dokumentumfilmek készítéséhez szükséges feltételek. Az eddigi életművével világszerte jelentős fesztivál- és közönségsikereket elért rendező például 7 éve nem kapott semmilyen támogatást filmjeihez a Magyar Mozgókép Közalapítványtól. "Igaz, nem is pályáztam minden évben, kétszer kihagytam. Nem szeretek helybe menni a pofonért" - mondja sommásan. A rendező ennek ellenére szinte folyamatosan dolgozik, de csak mert - mint mondja - szerencséje van: állandó alkotótársai - a zeneszerző Szemző Tibor és a vágó Juhász Katalin - mellett ugyanis rendelkezik egy olyan producerrel, aki külföldi források bevonásával lehetővé teszi számukra a filmkészítést.

Miután 1936-ban kitör a polgárháború, már szinte lényegtelenné válik, melyik hónapban épp melyik párt gyilkolja kormánypozícióból, és melyik az ellenzék oldaláról a másik felet. "Egy új világot hordozunk a szívünkben. Ebben a pillanatban is növekszik" - idéz a narrátor egy korabeli lelkesítő beszédből, a képen pedig azt látjuk, ahogy egy holttestet próbálnak a bokájára vetett lasszóval visszahúzni a barikádok mögé bajtársai. A tér két oldalán egymással szemben álló fegyveresek közt egy nyitott, de gazdátlan esernyőt billegtet a szél. "A kivégzés meggyőző módszer tud lenni, ha eszmék ellen harcolunk" - elmélkedik keserűen Noriega, aki eredetileg az anarchisták közé állt be, de ekkor épp a falangisták alatt szolgál, bár különösebb ideológiai meggyőződés nélkül: hiába, túlélni kell. Salvans már nem juthat különösebb következtetésekre: őt vagyona a burzsoá osztályba sorolja, így a háború kitörését követő hatodik napon teljes természetességgel végzi ki őt egy Kegyetlen Pedro nevű anarchista.

A nemtudás ártatlansága

Forgács filmjei többrétegűek: a kopott, régi felvételek és ezek összeillesztése mellett a kimerevített, lassított, negatívba fordított képek, a feliratok, a narrátorszöveg, és az állandó alkotótárs Szemző Tibor zenéje az, ami magyarázza, megerősíti vagy ellenpontozza a filmrészletek eredeti jelentését és új értelmezést ad nekik. A családi filmek többnyire vidám eseményekről, mulatságokról, kirándulásokról, esküvőkről és gyerekek születéséről készülnek, mégis más jelentést hordoz Salvansék boldog, párizsi kirándulása, amikor a néző már tudja, hogy néz majd ki pár évvel később a lebombázott Párizs.

Ezek a filmek nem szigorú értelemben vett dokumentumfilmek: a személyes sorsok megismerése révén a néző óhatatlanul is érintetté válik a történetben. Hiába dolgoz fel Forgács most spanyol történelmi eseményeket, a kész film ugyanazt igazolja, mint eddigi munkássága: a diktatúráknak emberközelből nézve csak áldozatai vannak.

Irány- és arányváltás

El Perro Negro - A fekete kutya
Az eseményeket, az ezekhez vezető folyamatokat nehéz volna a pontos történelmi ismeretek nélkül követni, és míg a magyar néző számára a magyar témájú filmekhez természetes módon adott ez a kontextus, addig a spanyol polgárháborúban kevésbé vagyunk otthon. Forgács ezért - eddigi filmjeitől eltérően - ost más arányban vegyíti az egyéni sorsokat és a hivatalos történelmet. Ezúttal az utóbbi kerül túlsúlyba, ami ezt a filmet eltávolítja a privát történettől: itt a nem spanyol néző sokkal inkább meg kell dolgozzon az élményért.

Új filmjének főhőse, Ernesto Noriega tekercseire a rendező egy koprodukciós filmje forgatásakor talált rá, ez irányította figyelmét a spanyol polgárháború témájára. "Megkerestük az akkor 86 éves Noriegát személyesen, és a ő filmjeiből és visszaemlékezéseiből szinte azonnal összeállt egy történet, ami inspirált. Ahogy folytattuk a kutatást, egyre inkább rájöttünk, hogy a történelmi háttér összetettsége folytán megkerülhetetlen, hogy a polgárháborút megelőző időszakról is beszámoljunk a filmben. Rengeteg anyagot néztünk át: balodali angolok, szovjet dokumentumfilmesek, a francia Pathé, a náci és a spanyol híradósok filmjeit, mert teljes képet kellett kapnunk róla, milyen lenyomatok maradtak abból az időből." Forgács számára ekkor vált nyilvánvalóva az is, hogy az eddigiektől eltérő arányban kell felépíteni a filmet: "Más lett a privát és a hivatalos történet aránya. Itt kényes a történelmi egyensúly: egy polgárháború kirobbanása nem hirtelen történik, komoly előzmények vezetnek el idáig, amiket érzékeltetni kell. A hőseink helyezete sem volna érthető enélkül."

Eddigi, a magyar politika vészkorszakait feldolgozó filmjeire inkább a privát történelem hangsúlya volt jellemző, de a visszajelzésekből úgy gondolja, ez külföldön mégsem ment az érthetőség rovására: "A Bibó István életművét és politikai szerepét bemutató Bibó breviárium például elég speciálisan magyar téma, Franciaországban mégis óriási sikert ért el. A Dusi és Jenőt viszont tudtam, hogy mindenütt érteni fogják, ahol van házaspár és kutya, és ahol tudják, hogyan rombolta le a II. világháború a polgári világot. Ha egy filmben kevesebb a történelmi referencia, de kirajzolódik a családregény, akkor átlép a kulturális határokon és nézőre talál."

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!